Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Facsády Annamária: Ékszerlenyomatos római tégla Aquincumból = Brick with jewel impression from Aquincum 45

R. FACSÁDY ANNAMÁRIA A gyűrű fejrészét - pozitívban fennmaradt lenyomatából következően - intaglio díszítette. A téglatöredéken jobbra néző fej látható, fején babérkoszorúval. A fejtető, a babérkoszorú részlete, illetve a koszorút összekötő szalag az alsó lenyomaton is jól kivehető. Ugyancsak tisztán látszik az orr egyenes vonala, csak sejteni lehet viszont a szemet és a szájat. Minden bizonnyal nem járunk messze az igazságtól, ha az áll vonalának erőteljes kiugrása miatt szakállas férfiportré lenyomatának tartjuk a gemma ábrázolását. Sajnálatos módon a gemma többi része a felső lenyomaton nem maradt fenn, de a gyűrűkő nyomvonalának ívelődése alapján az ábrázolásnak a nyak alatt, vállnál kellett befejeződnie. Nem a véletlen műve, hogy a lenyomat látványa éremképet juttat eszünkbe. Bár a technikai kivitelezés különbözősége ellenére a vésnökök néha gemma készítésére is vállalkozhattak,

14 mégis elsősorban az ábrázolások tematikája, szimbolikája vagy kompozíciós elemei miatt találhatunk azonos vonásokat a numizmatika és az un. kisművészetek között.

15 Portrék esetében még nyilvánvalóbb ez az összefüggés, ami a gemmaábrázolások keltezését nagymértékben segíti. A mindkét lenyomaton világosan látszó, szalaggal összefogott babérkoszorú

16 bizonyossá teszi, hogy egy császár arcmását vésték a gemmára. Egyéni vonások természetesen nem fedezhetők fel a lenyomaton, a szakállviselet azonban némileg szűkítheti a feltételezhető ábrázoltak körét. A szakállt viselő császárok sora Hadrianusszal kezdődik, s csak Caracalla után törik meg. A 3. század gyors egymásutánban következő császárai között akad, aki szakállt is viselt, de, különösen a 3. század első felében uralkodó imperátorok „katonás", borostaszerű viselete távol állt a lenyomaton kivehető, állat és arcot is beborító, minden bizonnyal ápolt körszakálltól. A gyűrű formáját, a típus legvalószínűbb készítési idejét is figyelembe véve, a későrómai korszak uralkodóit kizárhatjuk a feltételezett ábrázoltak köréből. Minden bizonnyal nem járunk meszsze az igazságtól, amennyiben az egyenes orrával, körszakállával (és bajuszával), kissé kerek arcával megjelenített gemmaportréban Hadrianus arcmását véljük felismerni. (4. kép) A GYŰRŰ TULAJDONOSA A gemmaportré azonosítása mellett felmerül a gyűrű viselési módjának és lehetséges birtokosának kérdése. 14 GESZTELYI T: Numizmatika és glyptika. In: Numizmatika és társtudományok 3. Nyíregyháza, 1999.127. 15 VERMEULE, C.C: Copying in Imperial Roman Die Design Numismatic Circular 60. (1952), p. 395^00.; HEMG 1978.135. 16 ALFÖLDI 1970. 235. Az általánosan személyhez kötött díszítménynek, ékszereknek tartható tárgyak közül a legsokoldalúbb, többféle tartalommal felruházott, mindkét nem képviselői által viselt ékszer a gyűrű. Lehet ugyan „csupán" az ornamenta muliebris része, de különböző jelentéseket is hordozhat és közvetíthet a társadalom számára. Az egyszerű alapforma változatos kialakítási lehetőséget rejt magában, elsődlegesen mégis eszközként szolgált, a „személyazonosság" bizonyítékaként, a hitelesítés eszközeként szolgáló pecsét miatt birtokolták.

17 Formája pedig, az ujjat körülölelő, önmagába visszatérő kör, mágikus hiedelmek, az isten-ember és ember-ember közötti kapcsolat kimutatásának eszközévé tette.

18 Anyaga szerint fontos megkülönböztető jellé, státusszimbólummá vált.

19 A köztársaságkorban a senatori rend tagjai vasgyűrűt viseltek, s aranygyűrű kezdetben csak a külföldi követségbe indulóknak járt, majd az - a lovagrend létrejöttekor - ennek a rendnek a megkülönböztető jele lett.

20 Az aranyból készült gyűrű rangjelző mivolta a katonaságnál is érvényre jutott,

21 a megkülönböztetett rendből kikerült katonai parancsnokok viselhették, a katonaság soraiban azonban csak Septimius Severus rendelete alapján, 197. után válhatott általánossá.

22 Már Plinius is utal azonban arra, hogy a tiltások ellenére többen is hordtak - jogosulatlanul - aranyból készült gyűrűt.

23 Az ábrázolások és a tárgyi leletek tanúsága szerint a római császárkor leggyakrabban viselt ékszerfajtája volt, a luxus és a pazarlás fokmérője is olykor.

24 A hüvelykujj kivételével mindkét kéz minden ujján lehetett, akár több darab együttesen is. Az irodalmi források

25 állítását megerősítik az ábrázolások, néhány egyiptomi múmiaportrén

26 kívül a palmyrai kőemlékeken a sok ékszert viselő hölgyek több ujján is látható gyűrű.

27 Rómavárosi emlékek mellett a provinciális kőfaragás is szolgál példával.

28 A 17 HEMG 1978. 22. 18 TÓTH 1986. 21. 19 REINHOLD, M: Usurpation of Status and Statussybols in the Roman Empire. História 21. (1971), p. 287.; KOLB, F.: ZU Statussymbolik in antiken Rom. Chiron 7. (1977), p. 243. ERGÜN 1999. 714. 20 PLINIUS NH XXXIII. 29.; ALFÖLDY 2000. 23. 21 SANDER, E: Die Kleidung der römischen Soldaten. História 12. 1963.144. 22 HERODIANUS, III. 8. 4-5. CASSIUS DIO, LXXVI.ll 23 TÓTH 1986.19. N. ERGÜN 1999. 715. 24 lUVENALIS, 7. 140. 25 PI. PLINIUS NH 33,24., MARTIALIS 11. 59. 26 DOXIADIS 1995.19. Nr. 11-12, 71. Nr. 59, 60,117. Nr. 89,119 Nr. 93. és 118. Nr. 90. 27 INGHOLD H: Studier over Palmyrensk Skulptur. Koppenhága, 1928. 49, 50, 51. kép; DEPPERT-LIPPITZ, B.: Die Bedeutung der palmyrenischen Grabreliefs für die Kenntnis römischen Schmucks, Palmyra. Linz, 1987.181,182,183. 28 ERGÜN 1999. 715. LEFÈBVRE 1990. 47-48., Nr. 22. 46