Budapest Régiségei 40. (2007)
TANULMÁNYOK - Maráz Borbála: Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTene-kori településtörténete II. = Siedlungsgeschichte von Budapest - Gellértberg und Umgebung in der späten LaTene-Zeit II. 31
BUDAPEST - GELLÉRTHEGY ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÉSŐ LATÈNE-KORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE II. - A Citadella keleti rondellájának belsejében (hrsz.: 5412) építkezéssel bolygatott késő LaTène-kori telepmaradványok kerültek elő (Maráz B., helyszíni szemle, 2004). 29 A Citadella és közvetlen környéke, azaz a teljes 5412 hrsz. terület - mint a kelta oppidum központi része a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1991. 03. 19-i 58065/91. számú határozatával régészetileg védetté van nyilvánítva; a régészeti védettséget a Fővárosi Kerületek Földhivatala 40676/1994. számú határozatával 1994. szeptember 2-án bejegyezte. c.) A GELLÉRTHEGY ÉSZAKI OLDALA (L, XI. KER.) - Északi oldalon (hrsz.: 5413/3): sánc-erődítés, kelta ház- és műhelymaradványok, késő bronzkori és kelta települési objektumok. Pető M. és a franciamagyar munkaközösség ásatásai 1987-1998. 30 A több mint egy évtizedes kutatómunka eredményeként vált ismertté, hogy a késő LaTène-kori oppidumnak nemcsak a természeti adottságok révén volt védelme, hanem az északi oldalon mesterséges védműve, sánca révén is. A település a plató északi felére is kiterjedt, ahol a déli oldalról addig nem ismert gödörházak kerültek elő. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az erődítés és a településrészlet jelentősége miatt az 5413/3 hrsz. terület régészetileg védetté nyilvánítását 2006. 12. 14-én kelt, 600/688/3/2006. sz. iratában kezdeményezte. - Északi oldalon, a Bérc u. 4/A., 4/B., 8., 10., 17. sz. telkek és Orom utcai víztározó (hrsz.: 5332, 5333, 5319/3, 5319/6,5318, 5317): régészeti feltárások és megfigyelések, gyűjtések Maráz B. vezetésével 2004 - 2007. között. 31 A régészeti munkák által érintett terület a kelta sánctól északra, tehát a sánc külső oldalán helyezkedik el, és a Gellérthegy platójának északi peremén van (3-4. kép). A kutatások célja a gellérthegyi késő bronzkori és LaTène-kori település kiterjedésének, északi határának a megállapítása volt. Ez a terület - fekvését tekintve - a Citadella körüli platóhoz kapcsolható, és a kelta település szélét világosan jelzik az előkerült régészeti jelenségek, objektumok (195-193 m tszf. magasságban). A Citadella körüli plató irányában húzódó beépítetlen telkeken (hrsz.: 5336, 5337, 5338/3-4) a felszínen is gyűjthetők kelta edénytöredékek. Az ettől északi és északnyugati irányban lévő ásatási területeken viszont a késő LaTène-kori település maradványai nem kerültek elő (4. kép). 29 AqFüz 11 (2005) 239.; leletanyag: BTM ősk. gyűjt., leltározatlan. 30 Leletanyag: BTM ősk. gyújt, lásd: 9. jegyzet. Irodalom: NOVÁKIPHTŐ 1988.; PETŐ 1993, BÁRRAL et aL 1996.; BÁRRAL 1998.; BÁRRAL 2000. 31 Lásd 11. jegyzet. A sánc külső oldalán, attól kb. 35^40 m távolságra a legújabb kori eróziós és feltöltési rétegek alatt talált, kerámiaanyaggal jól datálható kelta (és késő bronzkori) gödrök azt mutatják, hogy ez a terület olyan része volt a késő LaTène-kori kelta magaslati településnek, amely az oppidum sánc-erődítésénél korábban keletkezhetett. A sáncnál régebbi településrész meglétére egyébként a sáncban talált késő LaTène-kori kerámiaanyagból is következtethettünk. 32 Ugyancsak egy, a késő LaTène-kori oppidumnál korábbi kelta településhez tartozó ház maradványait tárta fel 1985-86-ban Pető M. a Gellérthegy déli oldalán. 33 à.) A KÉSŐ KELTA OPPIDUM KITERJEDÉSE, TELEPÜLÉSTÍPUSA ÉS JELENSÉGEI Bár a kelta oppidumnak csak kisebb, egymástól távol eső részei kerültek feltárásra a több mint 100 éve folyó régészeti kutatások során, a megismert részletek alapján nyilvánvaló, hogy a települési objektumok egy összefüggő, nagykiterjedésű településhez tartoznak. Határát csak a plató északnyugati és nyugati 34 peremén sikerült megállapítani; keleti széle minden bizonnyal természetes határvonalig, a Duna felőli meredek sziklákig tartott, amelytől kb 30-40 m távolságra, a Citadella keleti rondellájában kerültek elő az eddig ismert legkeletibb leletek. Az oppidum déli határa, kiterjedése még nem ismert; nincs semmilyen adat, amelyből következtetni lehetne arra, hogy a déli lejtőkön meddig húzódott a település a Gellérthegy lábánál lévő síkságig. A Kelenhegyi út déli oldalán lévő telkek területe azonban még az oppidum legsűrűbben lakott területéhez tartozik. Budapest területén a késő LaTene-korból kizárólag a Gellérthegyről ismerünk olyan települést, amely az oppidum településforma kritériumának megfelel. A régészeti szakirodalom a kezdetektől fogva egyértelműen és egyöntetűen oppidumként 35 határozta meg a gellérthegyi kelta-eraviszkusz telepet, és az 1987-ben újraindult régészeti feltárások ezt csak megerősítették. Ezek eredményeként tisztázódott, hogy az északi lejtőn sánc-erődítése is volt az oppidumnak, amelynek szerkezete megegyezik az általánosan ismert késő kelta erődítésekével. A közelben, az Ördög-árok völgyének túlsó oldalán emelkedő Várhegyen is kerültek elő magaslati településre utaló leletek, amelyek a Kr. e. 1. századra 32 PETŐ 1993.; BÁRRAL 1998.; BÁRRAL 2000. 33 PETŐ 1991. 67. 34 PETŐ 1993. 33-35. 35 Kivételként, és azóta meghaladott véleményként tekinthető a gellérthegyi oppidum refugiumként való meghatározása: MÓCSY 1969. 275. 33
