Budapest Régiségei 40. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Istvánfi Gyula: Elméleti-, Épített-, Virtuális Rekonstrukció - a Kronoszkóp ürügyén = Rekonstruktion Theoretische-, Erbaute-, Virtuelle- - A'propos Kronoskop 315

ISTVÁNFI GYULA hogy minden darabját csak helyre kell tenni. De még ilyen esetekben is valami mindig hiányzik, valami mindig bizonytalan. Azaz, az elméleti rekonstrukcióban pótolni kell és értelmezni is. Az értelmezés körül pedig a hozzáértők között is lehet különbség. A különféle megoldások mindegyikét el kell fogadni alkotó teljesítményként. Legfeljebb azt lehet mérlegelni, melyik megoldás használ több vitathatatlan adatot, melyik felel meg jobban az egykori technikai ismereteknek, szerkesztési eljárásoknak, kultikus szabályoknak vagy esztétikai szokásoknak, és melyik eljárásban több a merő spekuláció. A rekonstrukcióhoz szükséges adatok; formák, méretek, anyagok, szerkezetek, színek alig, részben vagy többségben előkerülnek, de többnyire rejtőzködnek a funkciók, az alkalmazott arányok, néha az eltűnt szerkezetek is. Ezért a munka sikere függ attól, hogy a kutató és/vagy a rekonstruktőr mit, milyen mélységben ismer fel a rendelkezésre álló adatokból Első feladat a forma felismerésével a tárgy meghatározása. Ez gyakran nem egyszerű, mert a tárgy lehet nagyon romlott, vagy természetes képződmény, vagy emberi használatra szánt természetes anyag. Ezzel együtt a rendeltetés felismerése feladat. A forma lehet csalóka, mert például egy alapfalig lepusztult épületmaradványnál, csupán egy analógiára hagyatkozva - kicsit közönséges a példa alaprajzot szemlélve egy haránt elrendezésű szentély összetéveszthető egy homlokjászlas istállóval. Maradva az épületmaradványok - fennálló rom, vagy régészeti feltárásból származó falak - eseteinél a pontos, jó felmérés az alapja mindenféle rekonstrukciónak. A felmérésnek tartalmaznia kell a méreteken kívül a teljes anyagtani, szerkezeti és amennyire megítélhető - a technológiai jellemzőket. Ehhez egy építész szaktudása kell, de még ez sem elegendő. Az adott korszakban nem csupán a történeti, de az építészeti és technikai jártasság is szükséges. Sok esetben az analógiák sem elhanyagolhatóak. A kevésbé ismert őskori technikák mellett, a kevés régészeti adatra támaszkodó rekonstrukcióhoz például nélkülözhetetlen a népi építészet, vagy az úgynevezett primitív kultúrák építészetének ismerete. Az ilyen analógia alkalmazása a majdnem azonos, egyszerű technológiával indokolható. Az ókor emlékeinél a kőfalazatok fejlettebb formáival, az oszlop-gerendás szerkezetekkel, majd a boltozatokkal, a tervező-szerkesztő és kitűző módszerekkel az építészet egy már majdnem letűnt, de az alapelvekben a 19. században még értett és alkalmazott - világának ismerete szükséges. És ez ma már nem tartozik az átlagépítészek ismerettárába. Az ezredforduló táján végzett építészek a történeti építészet technikájáról vajmi keveset tanultak, hiszen az iskola célja a kortárs építészetre való felkészítés. Nem hagyható figyelmen kívül - különösen, ha egy elméleti rekonstrukció bírálatával foglalkozunk, - hogy az elméleti rekonstrukcióknak is vannak megoldási szintjei. A legegyszerűbb, megközelítő rekonstrukció egy jobban ismert épület környezetében szokott előfordulni, amelyről csak azt lehet tudni például, hogy városi beépítésű, vagy valami hasonló, s ezt egy szokványos képpel, például háztetőkkel érzékeltetik. Ez valóban fantáziakép. A következő szint, amikor a feltárt rommező alapfal rengetegében az egyes épületek elkülönítése a cél. Ebben az esetben a lefedettség, a fedetlen helyek, a csapadékvíz elvezetése, esetleg az épített szintek számának meghatározása a módszer lényege. Mindehhez már mérlegelni kell a felmenő fal- és tetőszerkezetekből következő lehetőségeket. Ebben a rekonstrukciós változatban még maradhatnak megoldatlanságok, hiszen az egész - építész kifejezéssel - 500-as szintű vázlat, azaz a lépték 1:500. (ez a rajzon 1 m=2 mm) Hajnóczi Gyula ilyen rekonstrukciókat Pannónia 1990-ig feltárt szinte összes épületére készített, Aquincumra különösképpen. (Itinerárium) A harmadik eset, amikor az egyes épület minden szerkezeti részletére kiterjedő és a környezeti kapcsolatokat is megoldó elméleti rekonstrukcióra törekszünk. Ilyesmire volt szükség a Kronoszkóphoz is, és ilyesmit szükséges elkészíteni bármiféle helyreállítás, restaurálás, esetleg részleges vagy teljes épített rekonstrukcióhoz is. II. A MEGÉPÍTETT TELJES REKONSTRUKCIÓ Ez, mint említettük, a műemlékvédelem fekete báránya. Mégis, a muzeológus bemutatási vágya, vagy a régész bele nem nyugvása abba, hogy kutatásai csak szakmai iratokban jelenjenek meg, vagy az építész hasonló vágya és a tető alá hozás műszaki kényszere, vagy mind együtt, teljes vagy részleges megépített rekonstrukciót eredményeznek. A nagyközönség természetesen hálás. A kritikusok sok mindenre hivatkoznak, néhányat említettünk is, de a kritikák mindent ütő ásza az, hogy „hát a nemzetközi karták is tiltják" Hogyan? Érdemes idézni a vonatkozó mondatokat. A műemlékügy első nemzetközi dokumentuma az Athéni Karta (1931) az elején úgy fogalmaz, hogy „a jelen levő különböző államoknál általánosan az a tendencia uralkodik, hogy lemondanak a teljes visszaállításról", s aztán „ha romról van szó, szerencsés megoldás a megtalált elemek eredeti helyükre való visszahelyezése (anastylosis)." Ebben az időben a műemlékek jelentős része ókori vagy középkori ere316