Budapest Régiségei 40. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Istvánfi Gyula: Elméleti-, Épített-, Virtuális Rekonstrukció - a Kronoszkóp ürügyén = Rekonstruktion Theoretische-, Erbaute-, Virtuelle- - A'propos Kronoskop 315

ELMÉLETI-, ÉPÍTETT-, VIRTUÁLIS REKONSTRUKCIÓ detű, többnyire romlott állapotú emlék volt. Vagyis a teljes visszaállításról való lemondás főleg ezekre az emlékekre vonatkozott. A második világháború azután jó sok romot eredményezett a 18-19. századból is, főként Európában. A gyors helyreállítás igénye egyrészt a modern újjáépítéseket kívánta, helyreállítások nélkül; a nemzeti önérzet másrészt a korábbi állapotok teljes visszaállítását követelte. Némi zavar támadt az építészet és a műemlékvédelem elveiben. A Velencei Karta csak 1964-ben reagált azzal, hogy a konzerváláson túl mindenfajta beavatkozást elvetett. A restaurálás „a régi állapot és a hiteles dokumentumok tiszteletben tartására támaszkodik, de megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik. Ami a feltevésen alapuló beavatkozásokat illeti: az esztétikai vagy műszaki okból elkerülhetetlennek minősített mindennemű kiegészítés építészeti alkotásnak minősül, s mint ilyen, korának jegyeit kell magán viselnie." Ez akkor beton, acél, üveg szerkezeteket jelentett. Készítettünk is néhány ilyen védőépületet hazánkban is. A kor jegyeit magán viselő építészet azonban nagyot változott közben; a posztmodern, regionális, eklektikus, organikus, stb. kifejező eszközök nem passzoltak többé a dogmává vált ajánláshoz. A Narai Dokumentum (1994) Japánjában, ahol nemzeti, kultikus okból, az örök megújulás szellemének megfelelően, évszázadok óta építenek újjá ősi templomokat centire azonos módon, már nem lehetett egyébről beszélni, mint a kulturális örökség sokszínűségéről. A 11-dik pont kimondja: „a kultúrák sokaságának tisztelete azt követeli meg, hogy az örökséget annak a kultúrának az összefüggésében határozzuk és ítéljük meg, amelyhez az tartozik." A rekonstrukcióról szó nem esik, legfeljebb a konzerválás fogalma alatt szerepel a restaurálás és a revalorizálás is. A Krakkói Karta (2000) az ezredfordulóhoz illően a legterjedelmesebb, tele feladatokkal, módszerekkel, meghatározásokkal. Illetlenség lett volna azonban a teljes helyreállításról beszélni abban az országban, ahol eredetiben épültek újjá Gdansk, Gdynia vagy Varsó régi városrészei. „A megfelelő műemlékvédelmi eszközöknek és módszereknek mindig az adott körülményeknek megfelelőnek kell lenniük, de ezek a körülmények állandó változás alatt állnak". Van egy körmönfont, de világosabb megfogalmazás is: „Fegyveres vagy természeti katasztrófának áldozatául esett teljes épület rekonstrukciója akkor fogadható el, ha annak az egész közösség önazonosságára nézve van kivételes társadalmi, vagy kulturális motivációja." Ez az említett lengyel és a bekövetkezett balkáni háborús események (Mostar) nagyvonalú megengedése volt. Akadt ennek magyar interpretációja is, valahogy így: indokolt volt a lengyel helyreállítás, mert az épületeket a fasiszta barbárság rombolta le. És az angolok, amerikaiak, oroszok, vagy nekünk az osztrákok és törökök barbár rombolásai? Schulek Frigyesnek és kortársainak egy percig nem okozott gondot, jelentett problémát az effajta bölcselkedés. Ismervén középkori építészetünk értékeit és pusztulásukat, alkotásaikkal helyreállítottak valamit nemzeti önbecsülésünkből és ezért hálásak vagyunk nekik. (Az idézeteket az ICOMOS Karták könyve, 2002 kötetéből vettük.) No, de mi nem vagyunk latinok attól, hogy Aquincumban felállítunk egy oszlopot. (Néhai kedvelt humoristánk, Peterdi Pál írt „Mi latinok" címmel krokit a fórum kis részletének megemelése idején.) Tényleg, csínján bánjunk a rekonstrukciókkal, de a közhasznúság szellemében - mdniillik legyen valami, amit a nagyközönség is megért - vissza sem kell riadnunk azok mérsékelt változataitól. Viszont nincs értelme az olyan rekonstrukcióknak, amelyekben túl sok a hipotézis, s csupán szakmai, gazdasági vagy politikai erőfitogtatás céljából készülnek. És nincs értelme annak sem, ha egy rekonstrukció annyira „magán viseli korának jegyeit", a meg nem értett szerkezet maival történő pótlását, hogy az már egy divatos kortárs épületté válik. Enynyiben egyetérthetünk a karfákkal. III. A VIRTUÁLIS REKONSTRUKCIÓK Többségüket a számítógépek óriási fejlődése tette lehetővé. A számítógéppel segített tervezési programok elvégzik bármely épület gyors megrajzolását, a könnyű módosításokat, rajzi vagy modellszerű megjelenítését, azok körbe-, vagy bejárását, meglévő környezetbe történő képi beillesztését, stb. De természetesen az épület minden vonalát, felületét, méretét, szerkezeti jellegzetességét előbb a tervező meghatározza, vagyis a számítógép önmagától nem készít el semmit, de szinte bármit prezentál a fotorealisztikus pontosságig, amit a programmal megoldatott a tervező. Nem kell megépíteni a házat, anélkül is „járkálhatunk benne", nem kell modellt készíteni, egykettőre elkészíti a gép és még veszélyes helyzeteket sem kell megkísérelni, megkísérteni, előidézi azt a program minden kockázat nélkül. Természetes, hogy a régészet számára is szolgálhatnak ezek a programok, csak a megfelelő technikai és személyi háttér kell hozzájuk. A Kronoszkóp - a SZTAKI találmánya - egy számítógép központból, egy terepre helyezett betekintő, képalkotó műszerből és egy megvilágítás-érzékelőből áll. A számítógéppel előállított kép a szemlélő 317