Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295

FAZEKASMŰHELY A 18. SZÁZADI VÍZIVÁROSBAN kítottak ki. Az udvarban a szintemelés alatt egy 2040 cm vastag, sárga, kőporos réteg húzódott, ez lehetett a ház építési rétege, hiszen ugyanez volt a ház építőanyaga is. Száz évvel később, 1847-ben egy dőri fazekas műhelyéről készült tervrajz

15 más beosztást mutat. A telken álló mezővárosi típusú épület ún. „nagyházának" harmadik helyisége szolgált műhelyül. Itt a szoba négyzet alakú (16x16 láb), és minden megvolt benne, ami a mesterség űzéséhez (2 korong, rakodópolc), illetve a legények ottlakásához (ágyak, asztalok, pad, kályha) szükséges. A vízivárosi műhely nem volt ilyen túlzsúfolt, mivel a feltáráson megállapítható volt, hogy a ház munkahely- és lakóhely funkciói elkülönültek egymástól. Műhelyen kívül

16 (udvaron vagy fészerben) végezték általában az agyag előkészítését: áztatás, szűrés, tisztítás, taposás, soványítás; a megkorongolt edény szikkasztását, szárítását és a „maszatolós" műveleteket: az engobbal és mázzal való öntést, írást. Az ide fuvarozott nyersanyagot, vagyis az agyagot feltehetőleg a ház udvarán dolgozták meg. Ehhez kapcsolódó régészeti emléket - például agyagáztató vermet - nem találtunk, mert a feltárt telektől D-re fekvő telken (Kapás utca 17.) álló lakóház közelében statikai okokból nem dolgozhattunk, így a 19. ház udvarának helyét az ásatás során meghagyott földrézsű foglalta el. A házban végzett

17 munkafolyamatok voltak: a másodlagos gyúrás, a korongolás, és esetleg a mázőrlés. A kemence köré épített polcokon történt a kész edények szárítása a lázsafán, az előkészített agyagot pedig sokszor a pincében tárolták. A gyúrásra, a korongolásra és a szárításra utaló nyomokat találtunk a feltáráson. Az ásatás során előkerült a ház eredeti, tapasztott agyagpadlója is (3. kép). Az 1. helyiség hosszúságát nem ismerjük, de feltételezhetően az utca vonaláig ért, szélessége 470 cm volt. A 2. helyiség mérete négyzetes: 470x470 cm, a 3. helyiség hosszúsága 580 cm, szélessége ugyanannyi, mint a többi szobának. A 2. helyiség ÉNy-i sarkában, kissé ferde irányban álló H-alakú benyomódás (közepén a tengely lenyomatával) minden valószínűség szerint a fazekaskorong (4. kép) helyét jelenti. A padlót vékony barna sárréteg borította, kivéve a lenyomat körüli részt, mivel a lábkorong itt elfedte a padlót. Maga a korong ún. blokk-korong

18 volt, amely típust a 14. századtól a 18. századig használták a fazekasok. Tőle D-re egy 15 KRESZ 1991. 555-556. 16 FRECSKAY 2001 73-75. és KRESZ 1991. 554. 17 FRECSKAY 2001. 77-79. 18 Csupor István meghatározása, akinek segítségét ezúton is köszönöm. nagyjából 1 méter átmérőjű és mintegy 30 cm mélységű süllyedés volt a padlón. Mivel alatta nem találtunk beásást vagy szemétgödröt, feltételezhető, hogy a helyiségben történt nagyobb erőhatást igénylő munkafolyamat, például agyaggyúrás miatt keletkezett ez. A szoba tere egy válaszfallal egykor ketté volt osztva, K-i felén egy Y alakban lerakott téglasort találtunk, amely egy faszerkezet alapozása lehetett. A válaszfalhoz tapasztva egy kályha alapozását is feltártuk. A nyomokból ítélve úgy gondoljuk, hogy a 2. helyiség K-i fele talán a kész agyagedények szárító szobája volt. A 3. helyiség szélessége szintén 470 cm, hosszúsága 600 cm volt, padlóját ugyanúgy sárga agyag borította. A szoba ÉNy-i sarkában, a fal mellett egy téglából rakott kályhaalapozást találtunk. A hosszú szoba egy téglasorral - amely feltehetőleg egy faszerkezetű fal alapozása volt - szintén ketté volt osztva. A K-i felében kis, egysoros téglából rakott négyzet, talán egy tetőtartó dúcolatnak a nyoma. A 4. helyiség már a ház második építési periódusában készült. Ezt a szobát kettéosztották és mindkét részen egy-egy kályhát állítottak fel. Az 5. helyiség tulajdonképpen egy betonfalú pince volt, amit minden valószínűség szerint a 2. világháború alatt építettek óvóhelyiségként. Égetőkemencének a telken nem volt nyoma, valószínűleg a betonpince építésekor bonthatták el.

19 A szomszéd telken két téglából rakott légcsatorna került elő, amelyeknek a belseje erősen fekete, kormos volt. Az egyik a 19. számú telek 5. helyiségéből, a másik a 21. számú telek 5. helyiségéből vezetett ki és V alakban a 21. telek udvarrészében futott össze egy kémény lezárással. Nem tudjuk, hogy ez vajon a fazekasműhelyhez tartozott-e, de mindenképpen valamilyen ipari használatot feltételez. Analógiák alapján

20 az égetőkemencét ún. német típusú hosszúkemencének feltételezzük. Erre utalnak a megtalált égetési segédanyagok is, a háromszög alakú hasábok és a cseréplapok. A szobákban összesen négy kályhaalapozás volt megfigyelhető. Ezek az első két vagy három periódusban működtek, de mindenképpen a műhely megszüntetése és a járószint emelése előtt. Kéziszerszámok nem maradtak ránk a műhelyből, ez nem is csoda, mivel ezek általában fából készültek. Kivéve azt a két agyagnegatívot, amit a későbbiekben részletesebben be fogunk mutatni. Szintén a ház mögött, a telek végében tártak fel Szekszárdon a Rákóczi utca 67.-ben egy hasonló típusú hosszúkemencét. MÉSZÁROS 1968. 27-28., 66-67. SZABÓ G. T. 2003. A mórágyi Kossuth Lajos utca 86-ban feltárt edényégető kemence is német típusú „hosszúkemence" volt. SZABÓ 1999.125-129. 297