Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295

BENDA JUDIT A szemben lévő telken is fazekasműhely működött.

21 A ház a Matthey-féle, 1740-50 között készült felmérés szerint a telek É-i oldalán húzódott, ami a 19. század végén elkészült bérház építésekor teljesen elpusztult. Előkerült azonban egy selejtgödör, benne rontott darabok, égetési kellékek, házdíszítő elemek játék-, és kályhacsempe töredékek voltak. Ezek sajnos akkor kidobásra kerültek, mivel az ásatás célja a középkori településnyomok feltárása volt.

22 A műhely működését az építészeti jellemzők, a leletanyag és a 2. helyiségének sárga agyagpadlóján talált német verésű, 1782-ben készült garas alapján, az 1770-1790 közötti évekre datáljuk. A ház tisztításából rengeteg félkész edénytöredék került elő: tálak, tányérok, fazekak, lábosok, korsók, kancsók darabjai. Szinte mind mázatlanok, csak a rózsaszínes engobe volt rajtuk. Sok fazekas segédanyagot is találtunk: kis kerámia háromlábakat és háromszögletű hasábokat, lapokat és „laposkákat", melyek az égetéskor kellettek. Mivel a leleteket nagy tömegben a felső, laza, szürkésbarna, sittes rétegben találtuk, úgy tűnik, hogy a ház padlószintjét egy átépítés során - a 18. században megemelték, talán a területre jellemző mindig magas talajvízszint miatt. A leletanyag 90%-ban törött, félkész cserepeket tartalmazott és csak kb. 10%-ban mázazottakat. Ez arra utal, hogy amíg a fazekasmester a korongolást szinte tökéletes minőségben végezte, addig az első égetést (a megszáradt, engobozott, de még mázatlan edényeken) elég rossz hatásfokkal készítette, hiszen nagyon sok edény tönkrement, szétpattant a kemencében. A LELETANYAG Az alapanyag ugyanaz lehetett, mint amit padlótapasztásként, a ház belsejében találtunk. Valószínűleg a környékről származott, ugyanis a közelben is nyíltak a korszakban agyagbányák: egy a mai Moszkva tér helyén, és egy szinte a Kapás utca végében, a mai Mechwart-liget környékén. Bár ezek az agyaglelőhelyek téglavetőként üzemeltek, nem kizárt, hogy fazekas-agyagnak is használhatóak voltak. Maga az anyag sárga színű, enyhén mészpettyes, amit a megdolgozás során sem távolítottak el belőle. A fazekakat erősen szemcsés-, a lábasokat kevesebb homokkal soványították, a tálak készítésénél azonban keveretlen, tisztított agyagot használtak. Mivel a korszakban a főzőedények 21 Kapás utca 12. A szerző ásatása volt 2002-ben. 22 A Kapás utca 6-12. összevonásra került telkein, egy nagyméretű irodaház építését megelőző leletmentésen előkerültek Buda középkori karmelita kolostorának maradványai. (fazék, lábas) készítéséhez szigorúan tilos volt tálasagyagot használni,

23 ezért feltételezzük, hogy azokhoz az alapanyagot máshonnan hozatták. Mázak, festékek Az edényeket a vastag falú, kihajtó peremű főzőfazekak kivételével engobozták és mázazták. Háromféle színű engobot, azaz öntőföldet tudtunk megkülönböztetni az egyszer kiégetett töredékeken: fehéret, halvány rózsaszínűt és halvány sötétsárgát. A fazekasműhelyben csak ólommázakat és földfestékeket használtak. Az alapszínek - zöld, sárga, barna - mellett sokféle színváltozat is előfordult: citromsárga, sötétsárga, vörös, világosbarna, sötétbarna, feketésbarna, világoszöld, sötétzöld és gyűjtöttünk egy türkizkék színű darabot is. Az edények készítési technikáját megvizsgálva három fő csoport alakult ki. Vannak egyszínmázas darabok (nem csak a lábasok, fazekak, hanem a tányérok, fedők között is), vannak az engobbal és mázzal színezettek és vannak a festett és átlátszó mázzal bevont darabok csoportjai. Az ásatás során találtunk egy fazékaljat, benne vöröses színű festéklerakódással. Ezt valószínűleg a virágos és a sásleveles tányérok festésénél használták. Előkerült egy nagy darab zöld, enyhén kristályos rög, ami a „grünspann", azaz a még feloldatlan formában lévő zöld máz alapanyaga. Ezenkívül találtunk egy lábast, aminek alján vastag, fehér mészlerakódás van. Ezt nem tudjuk szorosan a műhely életéhez kötni, valószínűbb, hogy a ház egyik kimeszeléséből maradt ránk. EDÉNYTÍPUSOK A leletanyag sokszínűségéből úgy tűnik, hogy a 18. századi fazekasműhelyben még nem váltak szét az egyes mesterségek

24 (fazekas, tálas, korsós, kályhás). Az alább bemutatásra kerülő edények mind ebben az egy műhelyben készültek, ez alól csak az egyértelműen vásárolt habán kerámiák és tintatartók a kivételek. Fazekak Kétfajta fazéktípus különböztethető meg a leletanyagban (17. kép). Az egyik archaikus főzőfazék típus, amely homokkal erősen soványított, szemcsés anyagú, vastag falú, barnás színűre égetett fazék, egyszerű, kihajtó peremmel, mázazás nélkül. A másik a klasszikus „vászonfazék" típusa: sárgás színű, vékony falú, rovátkolt oldalú, pereme széles, 23 NAGY 1999.132. 24 Ugyanezt állapította meg Nagy Janka Teodóra is a mórágyi anyaggal kapcsolatban. NAGY 1995. 510. Segítségét itt szeretném megköszönni. 298