Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295

BENDA JUDIT ták, majd egy újabb tulajdonosváltást követően most társasház építését tervezik rajta. A török uralom után szükségessé vált az ország elnéptelenedett helyeinek újratelepítése. A Budára költöző polgárok főként délnémet területekről jöttek,

8 nagyobb tömegben Bajorországból, Poroszországból, Baden-Württenbergből és Bécsből, kevesebben Tirolból, Stájerországból, Sziléziából, Elzászból és Svájcból. Foglalkozásuk szerint elsősorban kézművesek, kereskedők

9 és napszámosok voltak. Amíg a Várhegyen kizárólag a németeké, addig a vár alatt már engedélyezett volt más nemzetiségűek (rác, magyar, zsidó) és más vallásúak (lutheránus, kálvinista, mohamedán, schizmatikus) letelepedése is. A 17. század végére már népessé váló Vízivárosnak több piacra is szüksége lett, így két teret alakítottak ki: az un. Felső-Vásártér később a Bomba, majd Batthyány tér nevet kapta, az AlsóVásártér pedig mintegy száz éven keresztül viselte a Cserép vagy Fazekas tér elnevezést

10 - bizonyára nem véletlenül. A budai fazekascéh 1693-ban alakult.

11 A mesterré avatáskor esküt kellett tenniük, taksát fizetniük, mesterremeket készíteniük, maguknak virágnevet és „keresztszülőket" választaniuk.

12 Az 1873-as lakónévjegyzék

13 szerint az utcában már csak egy fazekas lakott, név szerint Gotsch András, azonban a környékbeli utcákban (Iskola, Szt. János, Fekete Medve) még működött egyegy műhely. A HÁZ ÉS A MŰHELY Egy Bél Mátyástól fennmaradt leírásból ismerjük a 18. században betelepült sváb parasztok házépítési szokásait.

14 „A németek csinosabban építkeznek, mint a magyarok. Nem kedvelik a sövényfalat: a gerenda-, kő- vagy téglafalat szeretik. S akár kő-, akár faházat építenek, arra törekednek, hogy ne csupán használható, hanem egyúttal a legkényelmesebb legyen a lakásuk. Az ormótlan fákat szabályosan pallérozzák, s amíg csapózsinórral a fal szerint ki nem mérik, nem kapcsolják őket össze. Ezután gerendából megvetvén az alapot, lefektetik a padlógerendákat azon mód, ahogy az összeillesztéshez megfaragták, és végeiket összekapcsolván, ehhez illesztik a többit, amíg a fal 8 NAGY 1975., 134-136.; NAGY 1966. 34-35. 9 „Ő legsz. felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy különféle nemű kézműveseket hívjanak az országba, a közterhektől való és tizenöt éven át tartó teljes mentesség biztosításával." 1723. évi CXVII. Te. 10

1903-óta Szilágyi Dezső tér. 11 KRESZ 1991. 528. n NAGY 1999. 132-134.; BODÓ 1975. 91-92. A virágnév adás szokása Budán még nem bizonyítható. 13 Adressen Kalender 1873. 432. 14 Ács 1996. 116-117. olyan magas, amilyet a méret megkíván: hosszát a család nagysága határozza meg. Elül kettesével, legfeljebb hármasával hagynak ablaknyílást, oldalt, ha a hosszméret engedi, ugyanennyit, s a dísz és világosság kedvéért, ólomba foglalt üvegekkel fedik. Az ajtót ritkán irányítják közvetlenül az udvarra, hanem gyakrabban egy pitvarfélére, s ehhez a konyhát is hozzáépítik a főzésre való tűzhely vagy melegítés céljára. Kívül a kenyérsütő kemence van, belül a tűzhely városi módra. Ahogy elébb a lakóhelyiséget csinálták, hátrább olyf ormán két-három kamrácskát építenek a házhoz, a zsellérek s más munkások számára. Istállót annyit csinálnak, amennyi kinekkinek gazdaságához képest szükséges. A tetőt zsindellyel vagy szalmával fedik. A falat szalmával vagy polyvával kevert agyaggal gondosan megmunkálják, s megléniázzák, hogy kőfalnak lássék. Akik jobban szeretik a kővagy téglafalat, teljesen azonmód járnak el, ahogy egyéb kőházat csinál az ember. Mesteremberek segítségével megvetik az alapot. A földre rakott hatalmas kövekből hat, legfeljebb nyolc láb magasra. Erre építik rá a falakat olyan gondosan, ahogy a kész falakat vakolják s kétszerháromszor mésszel kevert homokkal fedik, s száradása után tiszta mésszel fehérítik. A házigazda lakóhelyiségét belül feldíszítik házi eszközökkel, tálakkal, tányérokkal, kancsókkal, valamint képekkel s más efféle dísszel. Ágyukat többnyire szintén kamrácskákban helyezik el. Annyira igyekeznek csinosságra, hogy házaik városi házaknak látszanak. Többnyire pincéjük is van a ház alatt, a föld gyomrában, amiket kőfal vesz körül. Gyakran ide teszik el a bort és a gabonát. Az egész telket deszkakerítéssel vagy ha nincsen deszka, vesszővel veszik körül. " Nem meglepő, hogy a feltárt ház is ehhez hasonló képet mutatott. Az ásatás kezdetekor munkagéppel leszedett legfelső (szürke sittes) réteg alatt előbukkantak az újkori ház kőfalai és padlószintjei. Az épület az utcára merőlegesen, KNy-i irányban húzódott, udvara tőle délre volt megtalálható. Agyagba rakott sárga homokkőből épültek alapfalai, de több átépítés történt rajta az évszázadok alatt (2. kép). Az első periódusban valószínűleg három szobából állt (1,2., 3. helyiségek), amit még a 17. század végén húztak fel. A második periódus során egy újabb kamrával (4. helyiség) toldották meg. A harmadik periódusban újabb átépítés történt: a 4. helyiséget kettéosztották. A negyedik átépítés már a 20. században történhetett, amikor az utcáig érő 1. helyiség K-i falának alapozását betonnal megerősítették és a ház végébe egy óvóhelyiséget építettek szintén betonból (5. helyiség). A második vagy a harmadik periódusban működhetett itt a fazekasműhely, amikor is újabb belső átalakításokat hajtottak végre. Egysoros, tégla alapozású fa (?) osztófalakkal kis műhelyekre bontották a 2. és a 3. helyiséget, valamint a 2. helyiségben egy Y alakú tégla-fa szerkezetű pultot (?) ala296