Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE Előudvar északi részének ásatásakor a Kaputorony szobájából került elő, a szokásostól részben eltérő dísszel: a négypontos négyzetek fölött a más típusoknál is előforduló háromszög-pecsétek sora alkot mintát (13. kép)

40 - A régebben közölt tüskedíszes edényt (12. kép) korábban a siegburgi műhelyhez kapcsolt darabbal rokonítottam; most már bizonyos, hogy a területileg is közelebbi waldenburgi műhely „sündisznó-edényei" jöhetnek számításba - csak az a kérdés, hogy párhuzamosan, azonos időben készültek-e, vagy az egyik korábbi? (Sajnos a 15. századon belül egyik leletünket sem tudjuk pontosan keltezni, de mindkettőnél a század eleje a valószínűbb.) - Hogy a tüskék, felragasztott díszek divatjával már ekkor is számolhatunk, azt egy egészen más alakú (gömbölyű testű, hullámosra nyomkodott talpú) csehországi éremleletes edény mutatja, 1419 körüli érmekkel (12. kép. 2).

41 Ez közönséges vörös cserép és kívül-belül gesztenyebarna mázzal fedett. A tüskéket kis szemölcsök veszik körül, mint a waldenburgi töredékünkön. A magyarországi vidéki elterjedés kapcsán már említettünk egy pohár-alj töredéket Pilis cisztercita kolostorából; ehhez egy oldaltöredék is kapcsolható.

42 További távolabbi lelőhely a Tisza melletti Monostorsáp, ahol pecsétdíszes serlegtöredék került elő; ez valószínűsíthetően a birtokos Verebi család nemesi kúriájához kapcsolható

43 (13. kép 3) Már régebben utaltunk arra, hogy a Mátyás-kori budai díszkerámia létrejöttét sokféle hatás eredményezte, köztük a „dreihauseni" pecsétmustrák is. E poharak sorát olyan újabb töredékek bővítik, amelyek beszédesebb bizonyítékai állításunknak. Az Előudvar ásatásánál a IV. pince feltöltéséből egy zöldmázas pohár darabjain csak egyféle pecsétdísz van, sakktábla mintás elrendezésben (míg a többinél mindig többféle pecsét, szabálytalanul). Az 1470/80 körüli években a fazekas még láthatott a sokáig megőrzött kőcserép poharakból, (14. kép)^ mert a budai példányok pusztulása csak ekkor kezdődött. 40 Lelőhely: 75/11. sz., Kaputorony szoba. Ltsz. 86.160.1; átm.:5,5 cm. 41 RADOMERSKI, P. - RICHTER, M.: Korpus ceské stredoveké keramiky datované muncemi. Sbornik N.M.P. - Historie 28. (1974), p. 65, 98-99. „Valószínűleg import." M:12,6 cm. - Sajátságos, hogy e darabot a kutatás eddig nem használta fel a waldenburgi kőcserép keltezéséhez! 42 ltsz: 82.50. Szentendre, Múzeum. 43

RÁcz M. - LASZLOVSZKY J.: Monostor sáp, egy Tisza menti középkori falu. (Budapest 2005) 55,137-138; XXLX.tl. - 1420-ban jelölték ki a lakóház telkét; Verebi Pálnak előzőleg Budán háza volt. 44

1980. évi ásatás. - Magyar Károlynak köszönöm e lelet, valamint a korábban szereplő kőcserép poharak közlésének engedélyét. - A budai díszkerámia formai és díszítési sajátságainak részletesebb összehasonlítása különböző külföldi kerámiák és ötvöspoharak megoldásával HOLL I.: Spätmittelalterliche Tischgerät... (ActaArchHung, sajtó alatt) II. PERZSA FAJANSZ A budai királyi udvar példányai Már a hódoltság kora előtt is eljutott Budára a perzsa kerámia. Egy nagyméretű (száj átm.: kb. 20 cm) csésze töredéke puhább fajansz, elmosódott kobaltkék festéssel. Külső oldalán a perem alatt elnagyolt vonalakkal szegélymintája meandert utánoz; alatta stilizált levelekkel indás dísz részlete. Belül a felső szegély nagyon hanyagul rajzolva, lejjebb itt is indás dísz részlete, de más alakú levelekkel (16. kép 1). A színtelen fedőmáz üveges, a belső oldalán erősebben irizáló. Darabunk technikai kivitele és alakja teljesen eltér a későbbi korszak példányaitól; jellege közel áll Lane feldolgozásában szereplő, a 15. század közepére keltezett csészéhez, a perzsa kék-fehér áru korai darabjához.

45 Ezekből nagyon kevés ismert, mert az ilyenek a gyűjtők figyelmét nem keltették fel. Lane darabját a kínai Hsüan Te (1426/ 35) korszakának stílusához kapcsolja - egy perzsa feliratos példány 1444-es évszáma Meshedből is e régi korra utal. - A budai csésze is e korszak kínai porcelánjainak hatására készülhetett (amikor még a régebbi lótusz virágos-leveles-indás díszítés tovább fejlődve divatban volt.

46 A máz alatti kobalt-festés technológiája ekkor még nem érte el a 16-17. századi perzsa fajanszok minőségét. (Két további darabot az ActaArchHung készülő kötetében tárgyalunk.) A későbbi példány lelőhelye a déli Rondella korábbi, elbontott kaputornyának feltöltése (3. r., 6,80 m), ami leletei és helyzete alapján a Rondella építését (1530-as évek Szapolyai János király idejében) megelőzve került ide.

47 A tányér fehér puha fajansz, színtelen máz alatt sötétkék festéssel, belső oldalán a mázban vékony repedésekkel. (V: 0,4-1 cm közötti, a karima felé vastagodó; átm. legalább 20 cm lehetett. Ltsz. 51.1472,a-e.

48 (16. kép 2) - Belső felületét kö zépen tollal rajzolt vékony kanyarodó indák töltik ki, melyekre ecsettel festették a stilizált leveleket és virágokat nagyon sűrűn, betöltve a felületet. A karima felé felemel45 LANE 1957. 34; Pl. 19. Átmérő: 24,8 cm. - A budai töredék 52.2345.ltsz

. Palota, „Istálló előtt". V: 0,3-0,45 cm. - HOLL 2005. 77. képen még pontosabb keltezés nélkül „16. századi vagy korábbi". 46 GARNER 1952. 22; e korszak áruját nagy mennyiségben exportálták a Közel-Keletre. Pl. 16. táljának peremén, külsején ugyancsak meander szegély látható. Csészék indás dísszel: Pl. 26-27. 47 A lelőhely rétegei, rétegrajza: GEREVICH 1966. 250; 377. kép. U. itt került elő egy 1525-körüli faenzai tányér, a Casa Pirota műhelyből, 4,75 m mélyről. BERTALAN Vilmosné: Groteszk díszítésű faenzai tál. BudRég 17. (1956) 241-245. - Az itteni ásatást Nagy László irányította. 48 A lelőhely koordináta-számozásában kétszer is elírtak egy-egy számot, de a mélység adatok: 6,80 m, 5-7 m, bizonyítják. 260