Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE kettősarcú edények egészen más jellegűek, a készítő műhelyük helyi töredékei arra mutatnak, hogy esetenként nagyon különböző megformálású példányok készültek, például proto-kőcserépből egy kis szakállas fejjel díszített korsó is bizonyítható. Úgy tűnik, itt még nem volt egységes sémája az arcos edényeknek. Mégis készítményeik széleskörű ismertsége Németországban hozzájárulhatott a korszak más műhelyeinek mintakincséhez. - A korábban tárgyalt „sündisznó-edények" gyűrűkkel díszített fülecskéi szerintünk mindenképpen korai megoldásokra vezethetők vissza. Tovább bonyolítja a „sündisznó-edények" kérdését egy újabb lelet a lengyelországi Elbla,g (Elbing, Keleti-tenger melléki város) ásatásából.

29 Ezt a tüskedíszes edényt közlője ugyancsak az előbbiek eredetéhez kötötte, illetve a lengyelországi szakállas arcos korsók publikációjához (és evvel közvetve a 15. századhoz). (7. kép) Ez a példány is áttört talpra állított, de az e fölött sorakozó kis füleket arcok díszítik. A fölső test oválisán szélesedő alakú és tüskékkel sűrűn borított; nagyméretű füle volt. A 22 cm magas töredék edénye eredetileg jóval magasabb lehetett, sajnos felső részének kiképzését, esetleges díszítését (volt ezen is szakállas arc?) nem ismerjük. Kialakításának eltérő megoldása a többitől eltérő talpforma és az arcokkal díszített kis fülek miatt felveti bennünk a gondolatot: a waldenburginak meghatározott „sündisznó-edények" kapcsolatban állhatnak az un. Dreihausen-Falke csoporttal, egymást ösztönözve. A Dreihausen-Falke csoport Ennek a még ismeretlen eredetű csoportnak edényeiről az új nemzetközi kutatás jelentősen megváltoztatta tudásunkat. Két irányban is kibővíti ismereteinket: a használt edénytípusok formái kibővültek, elterjedési körük is jóval meghaladja a korábbi területeket. Először a lengyel régészet mutathatta ki, hogy ott hét helyről is ismertek darabjai,

30 de Nawrolski összefoglalását StephanGaimster további, főleg sziléziai lelőhelyekkel gyarapíthatta.

31 Az utóbbi összefoglaló tanulmány a németországi elterjedést is sűrítette, főleg Szászország és Lausitz területén (itt kiemelkedő Görlitz - 4 lelőhellyel - és Bautzen - 4 példány töre29 NAWROLSKA, G.: Archaeological evidence for trade in Elblgg from the 13th to the 17th centuries. In: Lübecker Kolloquium zur Stadtarchäologie im Hanseraum II: Der Handel. Lübeck, 1999. 375, Fig. 4, 5. - Sajnos a más tárgyú cikk részletesen nem foglalkozik e lelettel és korával. 30 NAWROLSKI 1989. - Lengyelországi lelőhelyekre először 1990ben hívtam fel a figyelmet, közülük a boroszlóit a szerző nem ismeri. 31 STEPHAN-GAIMSTER 2002. dékeivel). Még meglepőbb eredményt hozott az északnémet Hanza-városok, valamint Dánia és Svédország ásatásainak ilyen szempontú áttekintése: részben városi leletekként, de még gyakrabban királyi-püspöki várak anyagában lehetett rátalálni e különleges, az asztali reprezentációs felszereléshez tartozó poharakra és a magasabb, talpas serlegekre. Néhány eddig ritka esetben még távolabbi helyeken is felbukkant már a jellegzetes, egyenes testű poharakból egy-két példány: Lettországban lovagrendi várból, Észtországban városból és kolostorból, Finnországban városból és püspöki várból, norvég kikötővárosból - de szerepelnek Angliában és Izlandon (!) is.

32 Az utóbbi esetekből kitűnik, hogy a közép-európai sűrűbb elterjedés mellett a távolsági kereskedelmet észak felé uraló Hanza-városok, mint kiinduló pontok segítették a legtávolabbi elterjedést párhuzamosan a nagy mennyiségű másféle németországi kőcserép áruval. (A Balti-tenger mellékén a másféle kőcserép mindenütt a legkedveltebb a gazdagabb városi polgárság asztalán.) Az új leletek arra is rámutattak, hogy a régtől ismert pohár és serlegtípusok - elsősorban a leggyakoribb egyenes testű hengeres alakú poharak mellett más formák is készültek; ezek azonban jóval ritkábbak. Már a budai töredékek is bizonyították, hogy szerepelt kónikus testű kis pohár is

33 az edénykészletben; ebből most már egy teljes példány is előkerült Regensburgban. Svédországi és Németországi lelőhelyekről ismert új típusként az ún. zarándokpohár (Beutelflasche, Pilgerflasche, Krause), ami közönséges cserépből jól ismert forma Észak-Németország, Szászország későközépkori kerámiái között. (Eredete valószínűleg egyszerű, tökhéjból készített olcsó ivóedény lehetett: erősen gömbölyödő testű, ívesen szélesedő, rövid nyakkal.) E pohárforma átvétele a műhely egyébként nagyon sajátságos formakincsének kiegészítésére talán azért volt lehetséges, mert ez sem volt mindennapos, általánosan elterjedt. Egészen ritka típust képviselnek az erősen hasastestű kancsók, Boroszlóból, Bautzenből, Dél-Lengyelországból; az egész testet és a fület is borító pecsét dísszel, elöl három, illetve egy szakállas fejjel díszítve (8. kép). Stephan szerint a forma a kelet-szászországi, lausitzi, és sziléziai helyi formákra vezethető vissza és így egyben a Dreihausen-Falke csoport készítési régiójára is utal. Ez egybehangzik e kőcserép-cso32 U. ott lelőhely térkép és a leletek egy részének katalógusa. - A dániai, svédországi és baltikumi lelőhelyekről még lásd: GAIMSTER 2001, valamint a szerző korábbi munkáinak ott szereplő irodalma, illetve az általa felhasznált régészeti adatok. 33 HOLL BudRég 16. (1955) 21. kép. 258