Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE Az Erfurt, Dóm tér leletegyüttesét közlője „egy 16. század eleji tűzvésszel" hozta kapcsolatba, illetve 1500 körüli készítésűnek tartotta; a tömeges előfordulást egy itteni kereskedő árukészletével magyarázva. Utóbbi elképzelést elfogadhatjuk, a keltezést annál kevésbé.

17 (Sajnos a teljes leletegyüttes részletes értékelése, más leleteinek kora nem ismert, de a tűzvészre sincs adat!) Az utóbb említett kancsó-variációk fejlődési idejét, időtartamát még nem ismerjük. Mechelk csak feltételezte, hogy az egész 15. század folyamán készülhettek még ilyenek (de ezeket nem ismerjük). A kormeghatározás kérdéséhez közelebb visz az egyszerűbb, szakállasfejes korsóhoz közel álló, máshonnét közölt nagyobb sorozat. Lengyelországból 6 lelőhelyről 14 töredékét foglalta össze T. Nawrolski.

18 Ezek részben a német lovagrend egykori területén fekvő kastélyokból, várakból, egyegy esetben kolostorból illetve városból (ElbingElblqg) kerültek elő (majdnem mind a tengerparti vidék, a már említett Hanza-kereskedelem hatókörzete!); többségük a szerző ásatásából. Két fő típusuk van: a középmagas (20 cm alatti) korsók és a magas, karcsú testű (a már előzőekben említett Jakoba-korsó típus). Valamennyinél szerepel a nyakra ragasztott szakállas fej, szabadkézzel kialakított, késsel vagdalt - a többféle kidolgozás ellenére azonos stiláris jegyekkel készültek. Jellemző a kőcserép-kutatás nehézségeire, buktatóira, hogy Nawrolski, bár hivatkozik a hasonló darabok thüringiai és szászországi elterjedésére, ennek ellenére sem csatlakozik a waldenburgi meghatározáshoz; végül is a távolabbi kereskedelmi közvetítésre hivatkozva Siegburgra gondol.

19 - A lengyelországi leletek lelőkörülményei a 15. századra mutatnak, egy töredék még a 14. század végére. (4. kép 1; 5. kép 1) Az arcos korsók következő nagyobb csoportját Wismarból közölték.

20 Itt a város 3 lelőhelyéről 7 17 Nyilván HORSCHIK késői keltezése befolyásolta, bár annál korábbra keltez; a hivatkozott szamócadíszes kancsókból nincs 1500 körülire meghatározott. 18 NAWROLSKI 1987. 19 i. m. 683: „eindeutig auf die Siegburger Provenienz." (Miközben megjegyzi, hogy ottani hiteles ilyen lelet nincs, csak rokon edényformák.) - A későbbi évek lengyel kutatása azonban már felismerte e csoport waldenburgi eredetét (a német és angol feldolgozásokat követve); már így szerepelnek a csoport további lengyelországi leletei kapcsán: REBKOWSKI, M.: No we znaleziska... (Neue Funde des Waldenburger Steinzeugs in Nordpolen) In:Archaeologia et história Urbana. Czaja, R., Nawrolska, G. (Red). Elblag, 2004. p. 421-428. A 15. századon belül pontosabb keltezésük még nem sikerült. 20 GRALOW, K.-D. - HOPPE, K.-D.: Rheinische Steinzeugkrüge mit "Bartmann" aus dem Wismarer Stadtkern. A.U.F. 25. (1990), p. 156-160. darab került elő. Jellemző, hogy ezek más itteni leletekkel összevetve ritkaságnak számítanak - és így igazolják az ilyen korsók reprezentációs jellegét. Alátámasztja ezt a szerző szerint az is, hogy a város leggazdagabb lakóterületéről származnak. (Egyébként ez esetben is az Északi-tenger melléki Hanzavárosról van szó, a német kőcserép elterjedésének jellemző körzetéről.) - Sajnos a szerzők ez esetben is tévesen siegburgi eredetően vélték leleteiket - az előbb idézett lengyel régészhez hasonlóan - nem ismerve fel a jellegzetesen eltérő készítési technikát. Pontosabb kormeghatározásukra a hosszabb időn át használt emésztőgödrök nem adtak támpontot, „15. század?". (5. kép 3) Az ilyen korsók 1414 utáni használatának bizonyítéka Jéna ekkor alapított Szt. Kereszt kolostorának leletei, itt az arcos töredékek együtt kerültek elő a jellegzetes korai applikált szamóca dísz darabjával.

21 Ezeknél a szerző már a waldenburgi meghatározást használja. (Miközben másoknál még mindig bizonytalan az eredet kérdése.) További időbeli lehatárolást a svédországi Skanör (a Dániával szemben lévő déli félsziget egykori dán királyi vára) ad, ami 1425 körül már elpusztult. Az itt előkerült karcsú, magas testű korsók közt az egyszerű sima nyakúak ugyanúgy szerepelnek mint két szakállas-arcos példány; minden esetben a csoportra jellemző, élesen benyomkodott talpkarimával.

22 Közlőjük már egyértelműen a szász Waldenburg készítményeihez sorolja. A csoport fellépésének korai bizonyítéka az északnyugat Csehországban (Ervenice) egy toronyvárból előkerült töredék is, „14. század vége - 15. század eleje" közötti leletekkel keltezve (bár ezt még akkor természetesen rajnavidéki importnak vélték).

23 (5. kép 2) A kutatás eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Waldenburgban már a 14. század végétől kezdve készülnek magas és alacsonyabb testű kőcserép korsók, valamint tölcséres nyakú poharak; egy részük nyakán szabadkézzel mintázott, jellegzetes, szakállas arc. Használatuk a 15. század első negyedében is bizonyítható. Ezek a készítmények 21 RUPP, M.: Archäologische Untersuchungen... In: Alt-Thüringen 334. (2001), p. 246-282.; Abb. 4:8-11, kőcseréptöredékek szamócadísszel, illetve arc részlettel; u. o. 12-15. rajzon a jellegzetes korsótalpak. 22 GAIMSTER 2001. 57; Fig. 5. Itt ezek is a Balti-tenger vidéki kerámia importjának példái között szerepelnek, kiemelve, hogy a lelőhelyek a németországi különböző műhelyek készítményeinek jellegzetes felhasználóira, több esetben dán királyi kastélyokra, várakra, illetve a Hanza-kereskedelem északi végpontjaira jellemzőek. 23 NECHVÁTAL, B. in: AR 17. (1965), 830-845. Obr. 224; mint a legrégebbi plasztikus díszű kőcserép Csehországban. 256