Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

KÜLFÖLDI KERÁMIA MAGYARORSZÁGON III. (14-17. SZÁZAD) A chemnitzi kőcserép leletek színe világosszürke, a külső felület vörösesbarna sómázas, ennek világosabb vagy sötétebb árnyalataival. Az egyik kancsó hasán függőleges-ovális benyomkodások láthatóak (2. kép 3.); ez gyakori, szándékos kialakítás ezeknél a magas korsóknál (amiket egyes régiókban nemcsak asztali bor-sör tárolásra, de ivóedényként is használtak). A csoport keltezése szempontjából is fontosak az itteni leletek, az utóbb említett korsó a 14. század vége - 15. század első feléből származó betöltésből került elő. Mások a 15. század első felének égési rétegében; a tölcséresnyakú pohár (2. kép 1) pedig 14. század végi égési rétegből. (Utóbbi lelőhelye a város gazdag lakónegyede; amit azért emelünk ki, mert a kis poharak e kerámiacsoportban ritkák.) Tovább finomítja a keltezés kérdését az a már korábban feldolgozott gazdag kőcserép-sorozat, amely az északi Hanza-város, Greifswald egyik nagyméretű, f abéléses gödrében került elő.

11 Innen 48 db teljes edényt tudtak összeállítani; ezek között a siegburgi kancsók és korsók 57%-al szerepelnek, a „szász kőcserép siegburgi formával" (azaz waldenburgi) 14,53%-al. Mivel a gödör építése 1355/56-ra keltezett, a leletek ezt követően 1380/90 körüliek lehetnek,

12 köztük az előbb tárgyalt karcsú füleskorsók (egyik ugyancsak hasa két oldalán öszszenyomott alakú). Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az ilyen kőcserépedények típusai hoszszabb ideig készültek, főleg a kedvelt típusok. Ezt bizonyítják például az említett siegburgi „Jakobakannák" analóg formájának (1. kép) éremleletekkel keltezett hollandiai példányai: ezek között 1371-ben és 1435 körül elrejtetteket is találtak.

13 A figurális díszű kőcserép Az un. arcos kancsók, szakállasfejes korsók (ném. Gesichtskrug, Bartmannskrug) leggyakoribb változatai 1500 körül és később elsősorban a Rajna-vidék (Köln, Aachen), Belgium (Raeren) kőcserépkorsói és kancsói nyakra felragasztott díszítésként ismer11 ANSORGE, J. et al.: Ein Holzschacht aus der Baderstrasse 1/a in Greifswald. Bodendelkmalpflege in MecklenburgVorpommern Jahrbuch 50. (2002), p. 119-ff

. n Az utóbbi keltezés egy másik, hasonló leletanyagot tartalmazó latrina korából adódik. I. m. 122-. Szerzők szerint az egy helyről származó nagy mennyiségű kőcserép a helyi társadalom felsőbb rétegének szokásaira utal. Ugyanilyen következtetésre jutottak a város más pontjain feltárt latrinák értékelése során. I. m. 129-130. Ü

SARFATIJ, H.: Münzschatzgefäße in den Niederlanden I. Berichten van de Rijksdienst voor het Oudheidkundig Bodemonderzoek 29. (1979), p. 491. ff. Itt a 4, 7, 8,12,13. számúak. tek. A korábbi korszakból csak kevés - és nem pontosan keltezett - emlék maradt,

14 ráadásul ezek az edény alak és az applikált díszek megoldásában nagyon eltérőek. A szászországi waldenburgi műhelyekhez kötött arcos korsók néhány változatának besorolásakor Horschik említett művében többek közt talán ezért is (valamint a régebbi irodalom kormeghatározásához igazodva) szerepelnek „16. század első fele-közepe" és „1530/ 50" közötti meghatározással.

15 (3. kép) Az egyik közölt korsó sajátságos díszét nem csak a nyakon elhelyezett karakteres, szakállas fej adja, de hat kis fül is, melyekből karikák csüngenek. Az utóbbi megoldás szerepel azokon az erfurti korsókon is (5 db töredéke került elő), amelyeket az ilyesféle kőcserép edények eddig leggazdagabb leletegyüttese jelent.

16 Az előzőtől eltérően a szakáll itt vékony, felragasztott csíkokból áll, de a kiugró orr hasonló. Az edény talpa benyomkodott, hullámvonalas kiképzésű (4. kép 4.); Egy másik sorozat (20 db töredéke) korsói egyszerűbb díszítést kaptak: a nyakra helyezett arcot csak az orr, szemek, száj jelzésszerű visszaadása, illetve a kis szakáll adja; a talpkarima benyomkodásai függőleges irányúak. (4. kép 3.) Ugyancsak nagy számban szerepelnek a kisméretű fülespoharak, egyszerű hornyolt díszű testtel, a talpkarima ferde körpecsétes rovátkolást kapott (20 példányból; 4. kép 2.); egy esetben ezek között a szakállas fejjel díszített is szerepel. A csoport besorolásához jól használhatóak azok a kancsók (kb. 25 példány töredékei), amelyeket a kutatás már régebbről is ismert; például a drezdai kőcserepek között Mechelk különítette el az ilyen, vállukon körpecséttel és felragasztott szamóca díszekkel ellátott kancsókat. (Ezeket tartotta szászországi készítménynek és a korai - 14. század vége kezdetekhez kötötte.) A drezdai és az erfurti kancsók formailag nem egyformák, de kétségtelenül rokonságban állnak, talán az utóbbiak valamivel későbbiek lehetnek. A 13. sz. elejére és a 13. sz.-ra kelteznek rajnavidéki keményre égetett cserépből illetve Faststeinzeug-ból figurális díszű kancsókat: Wirth, S.: Mittelalterliche Gefäßkeramik. Köln, 1990.16, Nr. 348, 346. - STEPHAN 1992. 142; PI. 14-17; hat siegburgi kőcserép poharat és kancsót a 15. sz.-ra keltez stílusuk alapján. A 16-17-sz.-i Bartmannskrugok minden kőcserép-katalógusban szerepelnek. HORSCHIK 1978. 63-65 (ugyanitt szövegközti képeken két példány); külső színük vörösesbarna, okkersárga, szürke és okker; M: 10,5-15,5-18 cm. LAPPÉ, U.: Ein Fund früher Steinzeuggefäße von Erfurt. A.U.E 30. (1985), p. 247-250. - Színük vörösesbarna, sárgásbarna, sötétbarna sómázas. A korsók 25 és 30 cm magasak, a kis poharak 9,5 cm. - Készítési helyük kérdésében Horschik waldenburgi meghatározására hivatkozik. 255