Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE A bizonyára ugyancsak waldenburgi kőcserép edények között a minket érdeklő korsók és poharak formáit és készítésük korát az újabb régészeti leletek számos lelőhelyről teszik ismertté - jelentősen kibővítve, illetve revideálva az előbb tárgyaltat. Waldenburgi kőcserép a 14. század végétől A német régészeti kutatás már korábban feltételezte a leletek elterjedésének gyarapodása miatt, hogy több kőcserép típus, így például a magas, karcsú testú füleskorsók és a ritkább tölcséres szájú poharak (Trichterhalsbecher) egy része nem lehet Rajna-vidéki (siegburgi) készítmény, azoktól némileg eltérő kiképzésük miatt. Kezdetben szászországi kőcserép, vagy „szász kőcserép siegburgi módra" elnevezéssel különböztették meg, illetve Waldenburg tágabb körzetének különböző lelőhelyein talált töredékeit 1991-ben egy régész „valószínűleg a közeli Waldenburg város" készítményének tartotta, megjegyezve, hogy ezt csak műhelylelet döntheti el.

6 - Már korábban H. W. Mechelk drezdai régész is közölt általa waldenburginak meghatározott kancsót (alacsony, széles testtel, vállán körpecsét-, és felragasztott szamóca dísszel), amit lelőhelye alapján a 14. század végére keltezett.

7 (Ilyen szamócadísz-töredékek szerepelnek az említett Waldenburg környéki leleteknél is.) Ami azonban a legfontosabb Fleischer idézett feldolgozásában: két lelőhelye esetében is a cserepeket 1390 előttre lehet keltezni, mert az okleveles adatok szerint ebben az évben már elhagyatott helyek! Ráadásul ezek szerint nemcsak az applikált szamóca dísz, de a továbbiakban tárgyalandó karcsú testű kancsók és tölcséres nyakú poharak fellépését (mindkettőnél jellemző a hullámosra 6 FLEISCHER, R. et al.: Spätmittelalterliche Irdenware und Steinzeug aus dem Gebiet von Waldenburg. A.U.F. 36. (1991), p. 30-37. A szerző itt már megjegyzi, hogy az edények hullámosra nyomkodott talpa másféle, mint a rajnai és északnémet kőcserépnél (ezt a különbséget magam már 1990-ben hangsúlyoztam, mint a szétválasztás egyik kritériumát); azonkívül szamóca díszes és körpecsétdíszes töredékek is gyakoriak. Abb. 4,1-22. 7 MECHELK 1970. 149, 157; Abb. 62,5. - A lelőhely gödrének anyaga csak következtetéssel kelteztethető, egy a szerző által siegburginak tartott kőcserépkancsó formája alapján: „um 1370", ilyeneknél az 1378-1381 közötti érmekkel keltezettek is vannak (i. m. 149). A drezdai galléros peremű kancsón hat felragasztott kerek szamócadísz van, a kőcserép világosszürke, felülete rozsdabarna sómázas (i. m. 139) - A szerző már korábbi munkájában is közölte a kar

B

:sot (és hasonlókat Chemnitz -Karl-Marx-Stadt); már akkor feltételezte, hogy ezek a későbbi korból ismert Waldenburg anyagának előzményei, hisz itt később is kedvelik a körpecsét- és applikált díszítést. MECHELK, H. W.: Ein hohmittelalterlicher Keramikfund von Zwickau. In: Arbeits- und Forsch, z. sächs. Bodenkmalpflege nyomkodott talpkarima)

8 is korábbra helyezhetjük (a később bemutatott teljes példányokat ugyanis csak a 15. század elejére, illetve első felére keltezik). A hivatkozott ásatási feldolgozásokból (és más, nem idézett cikkekből) látható, hogy 1963-tól kezdve mind több bizonyítéka került elő a korai szászországi kőcserép készítésének. Waldenburg szerepe feltételesen valószínűsítve egyre gyakrabban kapott hangot, de a számbajöhető kerámiatípusok skálája is gyarapodott. Az egyre jobban alátámasztott feltételezés ellenére sok feldolgozásban továbbra is Rajna-vidékinek tartottak olyan kőcserép kancsókat és korsókat, amelyek részletformái azoktól eltértek, siegburginak határozták meg (vagy egyszerűen elkerülték a pontosabb megnevezést).

9 Mint említettük már, Horschik még 1978-ban sem sorolt a korai waldenburgi edénytípusok közé minden ilyet. Másokat a régi kutatás kormeghatározásai befolyásoltak, amikor „1500 körüli" készítésre hivatkoztak saját új leletanyaguk esetében (amelyre csak a késői pusztulási rétegből levont következtetés adott okot). A kerámia kutatásban az igazi áttörést (mint más esetekben is) a műhelyleletek közlése jelentette. F. Fassbinder ugyanis Chemnitz városi ásatásaiból feldolgozott kőcserép korsóit és egy tölcséres nyakú poharát (2. kép 1-3.) vetette össze a Waldenburgban talált töredékekkel.

10 Ő is arra a kidolgozási jellegzetességre hivatkozott, amit Fleischer már megfigyelt: a hullámos talpkarima elkészítésének egészen másféle technikájára. (Míg Siegburgban ezt utólag ragasztják rá az edényaljra, itt azzal együtt készül. A korongról levágás után nyomkodják hullámosra; a fenéken a levágás jellegzetes hurkos-vonalas nyoma látható.) A chemnitzi karcsú kancsók egyébként abba a régtől ismert típusba tartoznak, amit a nemzetközi kutatás gyakran „Jakobakanne" névvel határozott meg (és egyébként a siegburgi gazdag korsó-kancsó sorozatnak is 14.-15. századi tipikus formája - igazolva a német kőcserép-készítő műhelyek kapcsolatainak - egymásra hatásának gyakori példáját). 8 Hogy poharak is tartoznak ide, azt a közölt talptöredékek méretei árulják el (átm.: 6-7 cm), egyébként teljes pohár nagyon ritkán került elő a közölt anyag szerint. A biztos megkülönböztetést azonban nehezíti, hogy a karcsú korsóknál is találunk 7 cm-es talpat, bár a nagyobbaknál ez már 8-9 cm. 9 Érdekes, hogy MECHELK 1970. Abb. 61. 1-3. képén közölt karcsú korsókat még siegburginak vélte (i. m. 138) a 15. sz. első feléből; pedig ő ismerte korán fel Waldenburg szerepét. Lipcsében előkerült tipikus waldenburgi darabokat „valószínűleg Siegburg, 15/16. sz." meghatározással még 1999ben is közölték. 10 FASSBINDER 1997. Abb. 3. - Waldenburg Topf ereiabf alle: Abb. 6 (a jellegzetes talptöredékek, egyenletes barna „Anflugglasur"). 254