Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. HoLL IMRE KÜLFÖLDI KERÁMIA MAGYARORSZÁGON III. (14-17. SZÁZAD) I. Németországi kőcserép, II. Perzsa fajansz, III. Kínai porcelán I. NÉMETORSZÁGI MŰHELYEK Bevezetés A Magyarországra került importkerámia kérdéseivel régebben már két ízben is foglalkoztam, a különböző országokból ide hozott kerámiák mellett a 15. századi németországi kőcserép edények csoportjaival is. Hogy utóbbiak tárgyalására ismét sor került, azt a nemzetközi kutatás újabb eredményei indokolják: elsősorban pontosabb csoportosításuk, de keltezésük és elterjedésük adatai is. Bár a különböző németországi kőcserép-készítő műhelyek kérdése már régóta foglalkoztatta a kutatást, részletesebb csoportosításuk a sokféle Rajna-vidéki, északnémet és szászországi műhely elkülönítésére (és főleg e műhelyek korai korszakának bemutatására) csak később kerülhetett sor - elsősorban a középkori régészet új eredményei alapján. A minket is érintő, Rajna-vidéki műhelyek közül Siegburg volt a legjelentősebb, kialakulását a műhelyleletek feltárásával lehetett tisztázni. E szerint a 13. század közepén jutottak el az égetésnél 1000 °C fölött a „Protosteinzeug", majd 1300 körül 1200 °C fölött a valódi kőcserép létrehozásához.

1 Az itteni műhelyek termelékenysége, az edénytípusok számtalan formaváltozata és köztük az asztali használatra szánt csészék, poharak és kancsók elegáns formái a 14. századtól kezdve mind kedveltebbé váltak; ezzel párhuzamosan exportjuk rendkívüli módon kiterjedt.

2 1 BECKMANN, B.: Der Scherbenhügel in der Siegburger Aulgasse. 1. Bonn, 1975. p. 19-20. Beosztása szerint az itteni 3. periódus a 13. sz. közepétől a Fasteinzeug készítését mutatja; a valódi kőcserép a 4. periódusban jelenik meg 1300 körül. (Nagy vesztesége a kutatásnak, hogy a bonni vezetés szűkkeblűsége miatt a szerző nem folytathatta munkáját; a tervezett 2. kötet-ben tárgyalta volna a különböző más lelőhelyekről már ismert darabokat és így a további fejlődést is a 15. században.) 2 Elsősorban a Németalföld, Anglia, Dánia, É-Németország irányába szállítottak, mindenütt főleg az asztali használatra szánt korsókat, kancsókat, csészéket, poharakat kedvelték. A kereskedelmi elterjedésről STEPHAN, H-G.: The development an production of medieval stoneware in Germany. In: Ceramics and Trade. Davey, Hodges (eds.). Sheffield, 1983. p. 95-120; a többi német kőcserépközpontról is. Elterjesztésükben jelentős szerepet kapott nyugat és észak felé a Hanza városok kereskedelmi tevékenysége, amire az új kutatások számos példával utalnak.

3 A kelet-németországi kőcserép készítő műhelyek sorozatának szétválasztása, lokalizálása J. Horschik összefoglaló munkájában történt.

4 E műhelyek többségéből csak a kora újkori edények sorozatai ismertek (elsősorban a gyűjtemények anyagának stíluskritikai vizsgálatával és írásos források alapján). A minket itt érintő kérdésben Waldenburg (Szászország) műhelyeinek készítményei fontosak. Bár a város fazekasai már 1388-ban céhszabályzatot kaptak, e korai idő készítményeit a szerző még nem tudta bemutatni; az általa tárgyalt fejlődés szerint 1400-1450 között jelentek meg a világosszürke kőcserép edények okkersárga, vagy őzbarna sómázas felülettel. (A waldenburgi kőcserép típusainak tábláin a 15. századra keltezve csak erősen hasas formájú edények és kancsók szerepelnek; az első bemutatott arcoskorsó „Gesichtskrug" már „16. sz. e. fele-közepe" keltezéssel.

5 A továbbiakban már a 16. század készítményei közé sorolja többek között az arcos korsókat és a „sündisznó-edényeket" („Igelgefäß"). 3 GAIMSTER, D.: Der Keramikmarkt in Ostseeraum 1200 bis 1600. In: Lübecker Kolloquium zur Stadtarchaologie im Han-seraum 2. Der Handel. Lübeck, 1999. p. 99-110. Itt az összes, Rajna-vidéki, alsó-szászországi és kelet-szászországi kőcse-répgyártó műhely jelentőségéről 1300-tól kezdve. Minden városban kimutathatóak. - A legnagyobb mennyiséget a 14. sz. közepétől Siegburgból vitték, így például Elbing/Elblqg, (Poroszország) városi posztócsarnok pincéjében ez a kerá-miának 80%-a. NAWROLSKA, G: Archaeological evidence for trade in Elblag. In: Lübecker Koloquium 2. p. 373-385. 4 HORSCHIK 1978. - Szászország, Thüringia, Lauzitz és Szilézia műhelyei 5 HORSCHIK 1978. 430^33 old. képei; az arcos korsó a 18. kép. A 15. század anyagáról: 59-60. (Bár idézi MECHELK, H. W. munkáit, a keltezésnél nem veszi át annak 14. sz. végi meghatározását, a 15. sz.elejétől keltez. Nem használta fel BILLIG, G: Mittelalterliche Weranlagen...in: Arbeits- u. Forschungsberichte zur sachs. Bodendenkmalpflege 11-12. (1963), p. 173364; tanulmányában szereplő, ott már waldenburginak meghatározott cserepeket, illetve keltezésüket: „15. sz., késő középkor". (362-364.) 253