Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

AZ ÓBUDAI KIRÁLYI, UTÓBB KIRÁLYNÉI VÁR KŐEMLÉKEI egymással párhuzamosan állnak, s karcsúbb oszloppal bélelt szöglet fűzi össze őket. Ugyanezzel a (méretrend tekintetében is közel egyező) tagozatfűzési szisztémával lehet találkozni a 19. század második fele óta a műemléki szakemberek, művészettörténészek kitüntető figyelmét élvező, sokáig Budapest legrégebbi román kőemlékeként számon tartott, ma az állandó kiállításban megtekinthető nagyszabású fejezetzónán is (Függelék 20., 18. kép).

33 A sásleveles oszlopfőkkel bővített összetett pillérfejezet felső harmadában leveles indákkal vegyülő, különféle keveréklényekkel és sárkánypárral benépesített, dús plaszticitású, aláfaragott s helyenként áttört díszítménysáv vonul végig. A pillérhez utalható fejezetzónát az 1949-51ben napvilágra került újabb portálok ornamentális részletei nyomán, meggyőző stíluskritikai érvekkel Gerevich László hozta kapcsolatba az óbudai anyaggal,

34 ma a darab óbudai várból való származása - a specifikus részletformák és alaprajz egyezését is figyelembe véve - kimondható. A korábban a Svábhegyen, a Béla király út 2. szám alatt álló Városkút forrásházának egyik nyílása fölé szemöldökkő gyanánt befoglalt faragvány 1926/27. folyamán dr. Kuzsinszky Bálint (1864-1938) kezdeményezésére került a Székesfővárosi Múzeum középkori gyűjteményébe.

35 A késő középkori eredetű vízmű fölé emelt forrásház közelebbi építési korára és építési körülményeire nézve konszenzus nincs.

36 Általánosságban 17-18. századinak szokták tekinteni, az eddig ismert történeti adatok azonban számos nyitott kérdést és lehetőséget hagynak a forrásház építési kora körül, melyekbe itt most nem bocsátkoznék bele. Bizonyos, hogy a forrásházba a 13. századi fejezetzónával egyidejűleg attól határozottan elkülönülő, feltehetően a környéken állott 33 SZENDREI 1902. 384.; DIVALD 1903. 87-88. (34. k.); ÉBER 1904. 58. (4. k.); GERECZE 1905. 317. (85-86. sz.); PETRIK 1911. 9.; LECHNER 1922. 8-9.; SZŐNYI 1924. 49., ill. 57. (76-77. k.); HORVÁTH 1932a. 17. sz.; HORVÁTH 1932b. 97., 106., 111.; HORVÁTH 1935a. 14.; HORVÁTH 1938. 70. és XVII. kt; GARÁDY 1938. 245. (1-2. k.); GARÁDY 1943. 406-107. (5. k.). 34 GEREVICH 1962. 375., 379., 322. k.; Uő.: 1971. 23. és X/25.; Uő.: 1973. 367-368., 187. k, továbbá: GEREVICH 1962. 375., 379. (322. k.); GEREVICH 1971. 23., X/25.; GEREVICH 1973a. 367-368., 187. k; ALTMANN-BERTALAN 1991. 126-127., ill. 455. Kat. 148.; ROSTÁS 2000. 9. 35 BTM Adattár, Kiscelli Múzeum iratanyaga. Kuzsinszky Bálint 1926. nov. 30-án kelt levele a Székesfővárosi Tanács számára, valamint a Tanács és I. kerületi elöljáróság és a Székesfővárosi Vízművek 1926 decembere és 1927 márciusa között folytatott levelezése a faragvány kibontásával kapcsolatban. 36 GARÁDY 1930. 121., 123.; A forrásházat, a közvetlen környékén épp a befalazott középkori faragványokra alapozva kolostorromok után kutató Garády 18-19. századinak tartotta. GARÁDY 1938.245-264.; GARÁDY 1943. 406-108. (5-6. k). A forrásház építési korára vonatkozó további elképzelésekről Vö.: 33. j. budaszentlőrinci pálos kolostorral összefüggő gótikus faragványok

37 is beépítésre kerültek, ezek még ma is a helyszínen láthatók. Az 1970-es években déli részének lebontásával helyreállított műemlék

38 ma ismert első képi dokumentumai dr. Arányi Lajostól (1812-1887) származnak, valószínűleg az 1870-es évekből (19. kép).

39 A forrásház archív felvételei

40 és ábrázolásai nyomán annyi mindenesetre elmondható, hogy az (ok) aki(k) e középkori faragványokat beépítésre alkalmasnak találták, illetve e célból azokat kiválasztották, meglehetősen művi módon (mintegy műromszerűen) tervezték meg az összeállítást. A szemöldökként megjelenő fejezetzóna felett óriási körtetagos pillértörzsből fűrészelt lap tűnik fel ívmező gyanánt, s az egész bordapárból alkotott szárköveken ül. Az összeállítást kétfelől kísérő íves falfülkékbe pedig egy-egy lábazat van elhelyezve. Az 1908-1909-es ásatásokon talált fejezettöredékeket az in situ, illetve a feltárás után felszedett s a templomkertben elhelyezett lábazatoktól függetlenül is fényképsorozat örökítette meg (21 kép). Az itt látható felvétel három oszlopfője közül az alsó kettő ma is megvan (Függelék 14. 18. és 23., 26. kép), az alsó, sásleveles darab (23. kép) az, amelyet az ásatási képeken a kápolnaportál lábazata felett láthatunk, s elég valószínű, hogy az előcsarnok betöltéséből került elő. A legfelsőként megörökített töredék,

41 valamint a következő, szintén Lux korabeli felvételen (21. kép) látható fejezettöredék

42 elveszett. E fejezetek közül az egyik az 1930-as években a Halászbástya kiállításán még szerepelt.

43 A fejezettöredékek kialakítása kapcsán még Lux Kálmán jegyezte fel, hogy azok bélletsorba illő darabok voltak.

44 A kehelyfejezet és a csatlakozó bélletsarkok egybe voltak faragva, s a felületüket borító növényi díszítmény folyamatosan futott végig. A kápolnaportál lábazatának alakítása a béllethasábok és az önállóan is kidolgozott oszloptörzsek váltakozó sorát tételezi fel, a fenti fejezettöredékek pedig a 37 GARÁDY 1938. 245. 38 VUKOV 1975.151-152. 39 Leírásukat lásd: GERECZE 1905. 317. 85. sz.:„...A Svábhegyen lévő tévesen ú.n. török-kút épületfalában lévő román ízlésű domborműtöredék, vázolta dr. Arányi Lajos (színes távlati vázlat; 43x29)"; MOB Rajztár, 86. sz. „Ugyanaz. Befalazott dombormű rajza külföldi analógiákkal egyetemben. Vázolta dr. Arányi Lajos, tollrajz (27x42)" Jelenleg KÖH Tervtár, ltsz. 11349. illetve ltsz. 11348. (dr. Arányi Lajos hagyatéka). Az ábrázolásokhoz tartozó műemléki törzsívek - a jelen ismeretek szerint - nem maradtak fenn. 40 KÖH Fotótár, poz. ltsz. 9816., poz. ltsz. 9419. 41 Erről is készült külön felvétel: KÖH, Fotótár, poz. ltsz. 6997.; Lux 1916.198., 204. (18. á.). 42 Lux 1916. 198., 204. (17. á.); VU. 1916. 582.; MAROSI 1984. 101, Abb. 245. 43 HORVÁTH 1932a. 34. sz. 44 Lux 1916.195. 227