Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

HAVASI KRISZTINA portálbéllet egybefüggő fejezetsáwal való lezárásáról árulkodnának. Az elveszett fejezetek ornamentikája, formakincse is közös volt. A karcsú kehelyfejezeteket egy rétegben könnyed mintázású, bimbóban végződő, karéjos levelek díszítették. Némileg hasonló, szintén dekoratív-naturalisztikus felfogásáról árulkodó, ám sokkal árnyaltabban kezelt ornamens és többrétegű kompozíció tűnik fel az Altmann Júlia ásatásaiból előkerült, attikai lábazatot indító konzoltöredéken is (Függelék 21. és 22. kép).

45 Az igen kvalitásos faragványon a peremig nyúló karéjsor előtt hajlékony és nyúlánk karéjos levelek jelentek meg, melyek közét alul apró háromkaréjos levélkék tarkították. Az ép levelet furatlyukpár kíséri, elhegyesedő domború középér tagolja, a karéjos ujjak felülete homorúan vájatolt, vagy sima. A feni darabok ornamensének párhuzamaként leginkább pilisszentkereszti, illetve pilisszentkereszti kötődésű esztergomi példák lennének idézhetők.

46 A koragótikus fejezetzóna töredékeitől díszítményének kompozíciójában némileg elkülönülő konzoltöredék ornamensének felfogásmódjában - a pilisi vonatkozás mellett - elsősorban 12. század végi esztergomi, székesegyházi faragványok reminiszenciája tükröződik.

47 A konzoltöredék stílusa révén az 1200as évek elejének legkvalitásosabb magyarországi díszítőfaragványai közé utalható, s ismételten rávilágít Óbuda s a kora gótika magyarországi centrumainak viszonyára, valamint gótikarecepcióban betöltött helyének, szerepének kérdéseire. A következő kehelyfejezeten szikárabb alakítású, sásleveles dísz látható (Függelék 18., 23. kép). Jellegzetessége, a gyémántmetszésű szemekkel díszített levélgerinc, amely díszítmény további óbudai köveken is feltűnik. Az előbbihez hasonló szerepben egy kisebb méretű fejezettöredéken (Függelék 19. és 24. kép) látható, valamint szegélydíszként szerepel az egykor bizonyosan az épület külsején húzódó vakívsor elemén (Függelék 22., 25. kép). A következő felvételen az egyik legépebb 190809-ben előkerült darab szerepel (Függelék 14. és 26. kép). A derékszögű szögletbe illeszkedő, 12-13 cm átmérőjű törzset koronázó sarokoszlopfőn kétsoros, az alsó sorban karéjos rátétlevelekkel élénkített sásleveles díszítmény látható. Stilárisan, a növényi dísz alakítását, felfogásmódját tekintve e darab viszont kissé elkülönül a konzoltól, illetve a portál fejezetzónájához utalható, elveszett töredékektől. Itt keményebb metszésű, stilizáltabb ornamens látható, amely stílus, típus, felfogásmód tekintetében is a ka45 ALTMANN 1984. 431., 6. sz. és 7. kép. 46 BÉKEFI 1900. 132-133., ENTZ 1966. 46., 140. 37. k.; MAROSI 1971. 215-216. Abb. 51-52. 47 GEREVICH 1938. CVI./3., CXLV.; MAROSI 1971.177-178., 213-215. locsai székesegyház koragótikus fejezettöredékeivel rokonítható. 2004. októberében az óbudai királyi vár fejezettöredékeinek sora három újabb taggal bővült. Mindhármat régészeti összefüggéseitől sajnos már megfosztott helyzetből, a református templom északi oldala mellett húzódó, terméskövekkel kirakott virágágyásból sikerült kiemelni. A kemény fehér mészkőfaragványokon friss sérülés- és vágásnyomok, illetve másodlagosan rákötött cementes habarcs maradványok voltak láthatóak, melyek valószínűsítik, hogy a fejezetek nem túl régen kerültek a virágágyás földjébe.

48 A két épebb darab szögletbe illeszkedő, 1213 cm átmérőjű sarokoszlop fejezetét alkotta, és mindkettőnél a falsarkokra is átfordult a díszítmény (Függelék 15-16., 27-28. kép), részméreteik tekintetében pedig megfelelnek az előbb látott fejezetnek. A teljesebb darabon (27. kép) vájatolt sásleveles dísz vonul végig, a szabatos, mély metszésű vájatok indítását félköríves motívumok töltik ki. A kehelyfejezetet borító két sáslevél közül a bal lezárása a peremig nyúlik, a jobb levél felső részét - egy vékony sávban a pálcaforma nyakgyűrűig lenyúló - törés borítja. A törésfelület kissé felkapó pereme a jobb falsarok fejezetrészére is átnyúlik, utalva e fejezetrész felső harmadában egykor megjelenő figurális ábrázolásra. Ebből ítélve a fejezet díszítménye aszimmetrikus komponálású volt. A sásleveles kehelyf orma és a fejezet felső harmadát borító, részben a levéldísztől függetlenül élő, horizontálisan komponált (figurálisnövényi) dísz társítására a svábhegyi faragvány idézhető, ahol egyébként az igen hasonló módon kezelt, félköríves megállítású, vájatolt sáslevéldísz is megtalálható (18. kép). A másik darabnál viszont a sásleveles kehelyfejezet két oldalán eltérő jellegű és ' A helyiek elmondása szerint 2004. nyarán a református templom főbejárata előtti lépcsőt újrarakták, a lépcső alatt körülbelül 1 méter mély „aknát" ástak. Feltételezhető, hogy a faragványok e munkálatok során kerülhettek elő, illetve jutottak a virágágyásba. Alaprajzilag az 1780-as évek végén, a vár egykori keleti épületszárnyának déli részére épült templomtorony és lépcső a keleti palotaszárny poligonális bővítményétől csak kevéssé délnyugatra emelkedik. A református templom jelen formájában a 18. század közepe után épült, tornya valamivel későbbi (1788) toldalék. Homlokzata 1878-ban helyreállításon esett keresztül. Többek között az 1949-1951-es ásatás rajzai szerint (pl. KÖH Tervtár, ltsz. 10836.) is a templom külső lábazati szintjéhez képest kb.104 cmre már az udvari portálok küszöbkövei, illetve az azokhoz kapcsolódó 13. századi padlószint (!) húzódik. 1875-ben Arányi Lajos a pilisi járás műemlékeinek összeírásakor Óbudán, a református templom közelében - általa rómainak gondolt - összefüggő falmaradványokat írt le. „.. .különös figyelmet érdemelnek az aréna, egy faragott kövekből épült s jó karban lévő ódon falazat a ref. templom közelében, amely alighanem castrum stativum maradványa, mert 1 és fél méterrel áll lentebb a mai tálainál...", ARÁNYI 1881. XXII. 26.; A templom építéstörténetéről, előzményeiről: MÉSZÁROS 1886. 16., 19., 26.; GÁRDONYI 1937.4-5.; MMT. VI/II. 366-367. (306-308. k). 228