Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

HAVASI KRISZTINA oszlopbélletes felső lábazat között Lux szaggatott vonallal egy közbenső, a felső attikai lábazat bázisaként funkcionáló réteget jelölt. Csupán leírásában említi meg, hogy a feltáráskor találtak ekként értelmezhető mészkőtöredékeket. Sajnos ez a rekonstrukciós rajz az egyetlen forrás a portálarchitektúra ezen elemének meglétéről. A következő felmérési rajzon az előcsarnok helyszínen fenntartott maradványainak jelenlegi állapota látható (10. kép). A pince északi részén balra az északkeleti sarokfalpillér két darabból illesztett lábazata, annak fehérmészkő-lapokkal burkolt, lépcsőződő alsó zónája és a közbe ékelt, valaha a pillérformát követően végigfutó profilált vörömárvány lemez részlete. A fehérmészkő lapokkal burkolt pillérbázist kétfelől - a helyiség északi és keleti falsíkján - alacsonyabb, a portál lábazati rézsűjén is folytatódó, vékonyabb vörösmárvány lapokkal burkolt sáv kíséri. Ilyen, a kialakítása miatt falburkolathoz utalható márványlap a kőtárban még található. A keleti, valamint az északi falsáv lábazatának közepén jól látható, hogy a falazat porózusabb kőből (tufából) készült kvádereihez fémkapcsokkal rögzítették a burkolólapokat. Jobbra felül pedig a burkolt falsáv és az alsó lábazati zóna közé ékelt vörösmárvány lemez látható, a soron következő lábazat felfekvésének előkészített felületi megmunkálással és illesztőhabarcs lenyomatának helyszínen feltűnő foszlányaival.

30 Továbbá ezek mellett ma is megvan - igaz, helyenként nagyon töredezetten és az 1916-ban közölt rajztól eltérő kiosztásban - az előcsarnok eredeti, kora 13. századi vörösmárvány padlóburkolata.

31 Az előcsarnok északkeleti sarkában fennmaradt erőteljes tagolású, összetett alaprajzú, meglehetősen specifikus pillérforma bordás keresztboltozat tervét feltételezi. Olyanét, amelyben a diagonálisan álló, a szélsőknél valamennyivel vaskosabb háromnegyedoszloppal bővített, nyolcszög-szeletű forma az átlós Ezt a laptöredéket 1908-1909-ben a többi lábazatkővel együtt felszedték, mivel habarcskötés nélkül fekszik a helyén. 2004ben a pincében még további két laptöredék hevert, melyek vastagságuk (7,5 cm) és kiképzésük (csiszolt előoldal, nyers, nagyolt hát, egyenletesen szemcsézett alj és részben csiszolt, részben borzolt felfekvési felület) miatt szintén a lábazati rézsű s a profilált lábazat réteg közé ékelt lapok lehettek. A laptöredékek két-két oldala törött, egymással nem illeszkednek. Alaprajzilag az egyik (sz.: 31,5 cm., mé.: 32 cm) egyenes szakaszból származik, a másik (sz.: 29,5 cm., mé.: 37,5 cm.) a falsíkot és falrézsűjét kapcsolt össze. A lapok 35^40 cm mélyen a falmagig nyúltak hátra.. A változatos hosszúságú négyzetes- és nyújtott téglalap alakú lapokat a helység észak-déli tengelyével párhuzamosan fektették le. A kápolnaportál északi béllete előtt a padlóburkolat utólagos javítása, pótlása figyelhető meg. További padlóburkolathoz utalható vörösmárvány laptöredékek a kőtárban. bordát, a derékszögű szögletekben álló oszlopocskák pedig a homlokíveket hordhatták. Itt kell említést tenni az Altmann Júlia által az előcsarnoktól északra, az északi belső várfal kapuépítményének keleti oldalán feltárt, újkori falból kibontott ívbélletkövekről. A derékszögű szögletre felfekvő és 12-13 cm átmérőjű hengertaggal bővített, esetenként homorlatpárral is kísért ívbélletelemek - melyek között fehérmészkőből és vörösmárványból készültek egyaránt vannak - joggal hozhatók összefüggésbe az előcsarnok valamely portáljának ívbélletével.

32 Az előcsarnok keleti, kápolnába vezető portáljának lábazattöredékei a kőtári darabok között visszaazonosíthatók voltak. A portállábazat alsó rétegének mindkét oldalából maradtak fenn töredékek (Függelék, 3-4., 21,13. kép). Az elszedett talplemezen ülő, homorlattal alámetszett, illetve homorú oldalú vékony lemezzel lezárt hengertaggal kialakított vörösmárvány rétegköveken 15x15 cm nagyságú, közel derékszögben lépcsőződő részek sorakoznak. Az erre felfekvő felső lábazati réteg kövei közül szintén a portál mindkét oldalához tartozók kerültek elő (Függelék, 5-6., 12., 14. kép). A bal oldali (északi) lábazat a Halászbástya kiállítás lebontása óta törhetett ketté, a szemközti pedig már az 1908-1909-es ásatásokon is igencsak megviselt állapotban került elő. E szintén vörösmárványból készült darabok profilja attikai, rajtuk 27x27 cm nagyságú falhasábok sorakoztak, melyekhez eredetileg háromhárom, az illeszték alakításából vélhetően szabadon álló, 15 cm átmérőjű oszlop járult. A portál bal oldali lábazatsorának már felszedett tagjai az egyik korai, 1909-es - az előkerült faragványokat a református templom kertjében megörökítő - felvételen is azonosíthatók (15. kép). Az előcsarnok architektúrájának gyűjteményben őrzött darabjai közül a már említett, római sírkőből, vagy oltárkőből átdolgozott falpillérlábazat (Függelék 1., 16. kép) a MOB ásatásain került elő, a faragvány hihetően az előcsarnok délkeleti sarkába illeszkedő darab volt. A soron következő darabok lokalizációja már kevésbé problémamentes. Az előbbiekben bemutatott sarokfalpilléreknek minden tekintetben megfelelő alapformákból építkezik egy erősen roncsolt felületű, Altmann Júlia kutatásaiból előkerült lábazat (Függelék 2., 27. kép). Az előcsarnok ismert pillérlábazataitól eltérően ez vörösmárványból készült, és az ottani sarokfalpillérek háromnegyedoszloppal bővített nyolcszög-szeletű tagja itt kétszer tűnik fel. Mégpedig egymás mellett, 32 ALTMANN-BERTALAN 1991. 455-456. Kat. 149. a-s. Az ívbélletkövek lelőhelyével kapcsolatos szíves tájékoztatást Altmann Júliának és Kárpáti Zoltánnak köszönöm. 226