Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

HAVASI KRISZTINA óbudai királyi várat három, 1200 körűire, illetve kora 13. századra keltezett töredék képviselte.

4

1984-ben Altmann Júlia tollából született a vár újonnan előkerült román kori köveit ismertető cikk.

5 Az elmúlt év folyamán lehetőség nyílt a faragványegyüttes feldolgozásának megkezdésére. Az anyag szétválogatásával, csoportosításával és leltározásával párhuzamosan elkészült a faragványok rajz- és fotódokumentációja.

6 A lezáráshoz közeli állapotában kétszázat meghaladó tételszámú, a Lapidarium Hungáriáim rendszerét követő, leíró 4

ÁK. 208-210. Kat. 139-141. sz. (Marosi Ernő). 1.) Ezek közül az abakuszának sarka alatt állat(bárány)fejjel díszített oszlopfőtöredék (MNM. ltsz. 34/1924.; ÁK. kat.: 139., ill. MAROSI 1984. 121, Abb. 106.) 1978-ban még csak feltételesen megfogalmazott vári eredete - a Szent Péter prépostság faragványaival fennálló rokonságra hivatkozva - az utóbbi évtizedben vitatottá vált. PANNÓNIA REGIA 110. Kat. 1-55., ill. 92. Kat. 1-33. (Tóth Sándor), illetve MAROSI 2001. 280., 38. j. Az esztergomi ún. Szent István terem egyik fejezetével és egy másik, esztergomi ásatásokon előkerült s elveszett apró fejezettöredékkel (GEREVICH 1938. 149., CVI/1-2.) szorosan összefüggő darabot 1924. július 19-én, óbudai lelőhelyűként iktatták a Magyar Nemzeti Múzeum Leltárkönyvébe. (34. sz.: „Kőfaraguány, valószínűleg oszlopfő, vagy konzol saroktöredéke. Palmettás lombdísz közül kitekintő állatfőt ábrázol. Találtatott Óbudán. XIII. század. Ajándékozta Maulthner László régiségkereskedő. Budapest."). Ezen - részben eredetétől függően 1200 körűire, illetve 1150-1200 közé helyezett - fejezet Óbudán belüli stíluskapcsolatainak prépostsági orientációja - tekintettel a „szentélyrekesztő körébe" utalható faragványok növényi ornamensei között (így pl. az ún. Krisztus és Tamás dombormű keretarchitektúráján) felbukkanó hasonló levéltípusokra, kezelésmódra és faragástechnikai fogásokra - megalapozottnak tekinthető. Gerevich Tibor a darab elemzésekor egyébként csupán állítólagos óbudai eredetről beszélt, könyvének hely- és tárgymutatójában pedig az óbudai proveniencia kérdőjellel szerepelt, GEREVICH 1938. 149. o., CVI/1. k. és 823. o.; Eltekintve Gerevich kérdőjelétől, a darab vári eredetét egyedül a leltározás éve támogatná, hisz azt megelőzően Óbudán csak a Kálvin közben folytak régészeti kutatások, ez esetben a töredék az 1923-as (a várkápolna területén folyt) ásatások egyetlen ismert lelete lenne. Azonban a közelebbi provenienciára vonatkozó egyéb dokumentumok hiányát, valamint a régiségkereskedő ajándékozását figyelembe véve ugyanekkora eséllyel számolhatunk szórványlelet gyűjteménybe kerülésével is. 2.) Egy már az 1978-as kiállítási katalógusban is kérdőjelesen 13. századiként feltüntetett oszlopfő (ÁK. Kat. 140., Függelék, 26.) esetében a lelőhelyadatok és stílusjegyek ma inkább a római eredet javára oldják fel a kérdőjelet. CSEMEGI 1943a. 38. 3.) Az 1978-as kiállításon szereplő harmadik darab (ÁK. kat. 141., Függelék 7.), amely ábrázolásával az óbudai együttesen belül talán a legnagyobb szakirodalmi érdeklődést váltotta ki. Attikai profilú keménymészkő lábazattöredék, melyen sarokdíszként plasztikusan kidolgozott, legtöbbször - Horváth Henrik nyomán - római harcosként leírt figura jelenik meg: a féltérdre ereszkedett, hátralibbenő köpenyű férfialak előrenyúló baljában belülről láttatott kerek pajzsot, hátralendített jobbjában letörött felületű bárdot tart. A töredék a Kőemléktár utólagos bővítésére is példa: 1934-es előkerülése után Horváth Henrik szinte azonnal beemelte a kiállításba. Erről lásd: VIRÁGH 9. 5 ALTMANN 1984. 431-437., valamint uő.: BRAUNSCHWEIG 1991. 455456., Kat. 147-149. a-r. 6 A faragványok felmérési rajzait Plajner Borbála, fényképeiket Tihanyi Bence (BTM) készítette. katalógusban a Halászbástya Kőemléktárának lajstromába felvett, valamint a későbbi ásatások során előkerült és leltárba vett darabok mellett 184 újonnan beleltározott töredék szerepel. Mindezek a munkálatok a töredékek muzeális megőrzésének, nyilván- és számontartásának elengedhetetlen feltételei, ugyanakkor ezek jelentik művészettörténeti feldolgozásuk első lépcsőfokait is. Nélkülözhetetlenek az egyes darabok és azokon keresztül az egykori együttes megismerésében és elemzésében, az anyagcsoport belső összefüggéseinek, illetve művészettörténeti helyének feltérképezésében. így most az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőfaragványainak befejezéséhez közeledő - de nemrégiben előkerült leleteknek köszönhetően még újabb tételekkel is bővülő - katalógusa teszi aktuálissá, hogy e lapokon vázlatosan beszámoljak a töredékegyüttes vizsgálatainak eddigi alakulásáról, illetve a feldolgozás jelen fokán felmerülő kérdés- és problémakörökről. 1.) Már maga a címadás se problémamentes, hisz azok a Kálvin-közben előkerült maradványok (2. kép), amelyeket ma a történettudomány, a régészeti és művészettörténeti kutatás konszenzusa „az óbudai királyi, illetve királynéi vár" titulussal illet, az előkerülésük utáni közel három évtizedben egyházi épület - nevezetesen a 11. századi alapítású, Szent Péterről nevezett óbudai prépostság - fragmentumaiként voltak számon tartva.

7 Ehhez az - elsősorban Lux Kálmán által kidolgozott - elképzeléshez Óbuda topográfiájára vonatkozó korabeli történeti ismeretek

8 mellett főként az előkerült épületmaradványok szabályos alaprajzi elrendezése szolgáltatta az alapot. Lux 1916-ban közzétett elgondolásában a kelet felé vörösmárvány portállal megnyíló, márványburkolatúként leírt és feltételezhetően bordás boltozattal fedett előcsarnok nagyszabású templom portikuszaként, az ettől délkeletre feltárt, észak-déli irányú, kelet felé poligonális alaprajzú résszel bővített épületszárny maradványa pedig az óbudai káptalannak helyt adó qvadrum részleteként nyert értelmezést.

9 Ez a kép az 1930-as évek derekán folyt Kálvin utcai és Fő téri ásatások eredményei nyomán kezdett átalakulni.

10 Nagy Lajos és Lux Kálmán Csemegi József közreműködésével folytatott -193435-ös feltárásai nemcsak bővebb összefüggéseikben értékelhető épületmaradványokat, hanem a maradványok világi rendeltetésének, uralkodói rezidenci7 Lux 1916.202.; VU. 1916.582.; SZŐNYI 1924.49-50.; HORVÁTH 1932a.; HORVÁTH 1932C. 292.; HORVÁTH 1935a. 88-89.; HORVÁTH 1935b. 49.; GARÁDY 1937. 248-251; GEREVICH 1938.46.; GARÁDY 1939. 80-81. 8 Többek között: RUPP 1868. 3-11; SALAMON 1885. 481-483. 9 Lux 1916. 202-205.; LECHNER 1922. 8.; SZŐNYI 1924. 49-50. 10 GÁRDONYI 1937. 4-9.; CSEMEGI 1939. 75-88.; CSEMEGI 1943a.; BOGYAY 1944b. 498., 501-502.; GÁRDONYI 1945. 573.,578-580.; BERTALAN, 1976. 32-33. 222