Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

AZ ÓBUDAI KIRÁLYI, UTÓBB KIRÁLYNÉI VÁR KÖEMLÉKEI ának való meghatározásához több, régészeti alapon nyugvó érvet is felszínre hoztak.

11 2.) Ugyanakkor - visszakanyarodva a címadás kérdéséhez - pusztán a Kálvin közben előkerült leletegyüttesről sem beszélhetnénk, hiszen az itt feltárt középkori épületmaradványokkal megalapozottan összefüggésbe hozható kőfaragványok némelyikének lelőhelye nemcsak az egykori vár árkain, hanem Óbuda határain is messze kívül esik. Az előbbiek között említhető meg a Nagyszombat utcai katonai amphitheatrum („királydomb") ásatásakor, a megfigyelések szerint 18. századi barokk lakóházak építési rétegeiből kikerült - s azóta ismét elveszett néhány középkori faragvány, melyek Csemegi József felmérései rajzai szerint a Kálvin utcában előkerült darabok megfelelői voltak.

12 így egy késő gótikus, 1500 körüli időszakra keltezett bordatöredék, amelynek várbeli párja ma szintén csak rajzról ismert. Továbbá egy vaskos, elszedett bordát indító - formai jegyei nyomán tágabban datálható, leginkább a 13. század közepére, második felére helyezhető gyámkő, amelyet - ha megkerülne - a vár területéről ismert, erősen sérült, rozettadíszes zárókővel lehetne összevetni.

13 3.) A Kálvin közben folyt régészeti kutatások során felszínre került faragványok egy része - több provinciális római darab - nem feltétlenül a középkori vár épületének emlékét képviseli, legfeljebb a terület ókori maradványokkal átszőtt régészeti kontextusára hívja fel ismételten a figyelmet. Ugyanis az 1930-as évek ásatásai óta regisztrált tény, hogy a Kálvin köz területén régészetileg megfogható legkorábbi középkori maradványok a korai 13. századi épülethez tartozók voltak, s ezek közvetlenül a római kultúrrétegre települtek rá.

14 A királyi vár legkorábbi, 13. századi fragmentumai között nem egy olyan található, amely római kőemlékek átfaragására, újrahasznosítására szolgáltat példát. így például az úgynevezett előcsarnok délkeleti falpillérének 1908/1909-ben fellelt lábazatán (Függelék 1, 16. kép), vagy az egyik Altmann Júlia által feltárt, szintén 13. századi keménymészkő ívbélletkő hátoldalán

15 tűnik fel római ornamens, illetve tagozat, továbbá a belső udvar nyugati portáljának (Függelék 8.) alsó lábazatköve is korábbi épülettag átfaragásáról tanúskodik. Ezeket tekintve logikusnak 11 Az 1934-1935-ös ásatásokról a legrészletesebben: CSEMEGI 1943a. 34^14., illetve vázlatosan, összegző jelleggel: HORVÁTH 1938. T7.,70. és XVIII. képtábla; BOGYAY 1944b. 498., 501-502.; GEREVICH 1962. 374.; BERTALAN 1976. 32.; ALTMANN 1982. 223. 12 CSEMEGI 1943b. 124-125. 13 vö.: CSEMEGI 1943b. (124.) 1. ábra/2-3, és CSEMEGI 1943a. (37-38.) 5. ábra/ 3-4. ill., 6. ábra/ a. 14 CSEMEGI 1943a. 39.; MAROSI 1985. 553-554. Topográfiai helyzetét tekintve a királyi vár az egykori légióstábor délkeleti részének közelében épült fel. 15 Ltsz.: 81.421. 27., ALTMANN-BERTALAN 1991. 456. Kat. 149/s. tűnt, hogy a tiszta, 13. századi átfaragástól mentes római faragványtöredékek (szobrok, kisebb méretű oszlopfők és lábazatok) is - az egykori vár területéről előkerült darabok jogán - szerepeljenek a katalógusban. Esetükben az már csak elvi szinten felmerülő kérdés, hogy a királyi vár helyén állott római épület emlékét képviselhetik-e, avagy a 13. század eleji építkezés során a helyszínen lelt, illetve a környék antik maradványaiból odahurcolt, csupán alapanyagként hasznosított kövek voltak-e? Netalán a 13. századi architektúrába spoliumként beillesztett darabok lehetőségével is számolhatnánk? Ez utóbbi esetben kisméretű növénydíszes oszlopfőkre gondolhatunk: bár számuk csekély és stilárisan is határozottan elkülöníthetők, mégis, némiképp zavarba ejtő módon ugyanazon méretadatokkal jellemezhetők, mint egynéhány kora gótikus társuk. Továbbá vannak olyan kérdéses faragványok is, amelyek a téma művészettörténeti kutatásában egyaránt feltűntek már római és 13. századi, kora gótikus darabként is. így például az 1934/35-ben másodlagos befalazásból kibontott korinthoszi jellegű oszlopfő (Függelék 26.), vagy a Gerevich László ásatásai során feltárt, királyi trónus, illetve oroszlános ülőpad kartámlájaként értelmezett ragadozómadár testű és oroszlán fejű keveréklényt ábrázoló - sematikus és nyers kidolgozású, bizonyára római faragvány.

16 4.) A kronológiailag a faragványegyüttes értékelésének végére illő királynéi tulajdonban lévő vár (az 1343-tól a 16. század elejéig terjedő időszak) emlékeit tárgyaló rész komoly hiányokkal küzd. Ennek oka elsősorban az, hogy a kőraktárakban meglévő későbbi, gótikus és reneszánsz fragmentumok darabszámra körülbelül megegyeznek a 13. századiakkal, azonban a töredékesség mértékében sajnos messze túltesznek azokon. Jóllehet építkezésekkel is kapcsolatos történeti források az adott időszakból már szerencsésebben maradtak fenn,

17 mégis a töLtsz.: 53.2037., m.: 48 cm., sz.: 14,2 cm., mé.: 44,5 (ebből a hát mélysége: 29,2) cm. A faragvány jelenleg a BTM Öntőház utcai kőtárában található. BTM KO. Rajztár, 8701.(8548) és 10395-10396 (az utóbbi kettő a „trónusra" vonatkozó rekonstrukciós elképzelés). A faragvány trónus-interpretációja a szakirodalomban komoly hivatkozási alappá vált (értsd: királyi trónus jelenléte), mint a XIII. századi székhely egyik bizonyítéka. A faragványról: GEREVICH 1962.381. és 325. k. „.. .sárkányos karfájú ülőpad töredéke"; GEREVICH 1971. 23., X/29. „..

.-part of throne...", továbbá: TAKÁCS 1993. 55. A történeti forrásokról, az eladományozásról, valamint a királynéi vár épületéről s a XIV-XV. századi építkezésekről: RUPP 1868. 5-7., 10-11.; SALAMON 1885. II. (Ó-Buda Mátyás korában) 482495.; GÖMÖRI HAVAS 1891. 40^6.; CSEMEGI 1943a. 40.; GEREVICH 1962.372-373.; KUMOROVITZ 1966. 9-11.; BALOGH 1966.

1.169-171; SNIEZYNSKA-STOLOT 1974. 22-24.; BALOGH 1975. 130-131; GEREVICH 1973a. 367.; GEREVICH 1973/b. 246-248.; ALTMANN 1982. 222.; BERTALAN 1982. 205-206.; MoMűv. 1300-1470. k. 303-304.; ALTMANN-BERTALAN 1991.186., 195.; MAROSI 1991 51 223