Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. HAVASI KRISZTINA AZ ÓBUDAI KIRÁLYI, UTÓBB KIRÁLYNÉI VÁR KŐEMLÉKEI* (Kutatási helyzetkép, 2004.) I. FEJEZET A lassanként száz éves évfordulója elé tekintő - és a területen folyt ásatásoknak köszönhetően azóta is gyarapodott - faragványegyüttes a Székesfővárosi Múzeum Kőemléktárának (1. a-b. kép) és utódjának, a Budapesti Történeti Múzeum középkori kőtárának egyik - nemcsak tételszámát tekintve - legjelentősebb kora 13. századi együttese.

1 A darabok nagy része * Az itt olvasható rövid tanulmány kivonatoltabb formában 2004. november 9-én, a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett „Medium regni-királyi központok a középkori Magyarországon" című konferencián hangzott el. Eredetileg beszámolónak készült, amely az óbudai királyi, királynéi vár anyagának Altmann Júlia és Kárpáti Zoltán által végzett régészeti feldolgozásához kapcsolódva a kőfaragványok katalogizálásáról és a faragványok addigi feldolgozása során szerzett ismeretekről adott vázlatos áttekintést. A konferencián elhangzottakhoz képest a beszámoló két 2005. tavaszán újonnan azonosított 13 századi töredék (Függelék 9., 13.) tárgyalásával bővült, melyek közzétételét különösen indokolttá tette, hogy egy eddig csupán rajzról ismert és elveszettnek hitt (a palotaudvar nyugati portáljának értékelésében fontos szerepet játszó) darabról, illetve az óbudai anyagban eddig ismeretlen koragótikus támaszforma lábazattöredékéről van szó, melyek némiképp árnyaltabb megvilágításba helyezik a 13 századi épületről, illetve a faragványegyüttes művészettörténeti helyéről alkotható elképzeléseket. Az itt olvasható tanulmány kézirata 2005. júniusában lett lezárva, illetve lektorálva (ezt Tóth Sándornak köszönöm). A két, fent említett kivételtől eltekintve a közölt adatok a 2004-es (azóta néhány tekintetben már megváltozott) állapotokat, ismereteket tükrözik. Mindenekelőtt köszönöm Altmann Júliának a kőfaragványok feldolgozásának lehetőségét, segítő tanácsait s az általa feltárt kőfaragványokról átadott ismereteit. A munkához nyújtott további rengeteg segítségért, illetve a kézirat áttekintéséért, észrevételeikért ismételten köszönet mondok Altmann Júliának, Lővei Pálnak, Kárpáti Zoltánnak, Marosi Ernőnek, Plajner Borbálának, Tóth Sándornak és Végh Andrásnak, a KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Gyűjteményi Osztálya és az Építészeti Múzeum munkatársainak, valamint Csaholczi László Tiszteletes Úrnak és az Óbudai Református Gyülekezetnek. 1 HORVÁTH 1932a.; HORVÁTH 1932b. 111.; Az épületmaradványok és a kőfaragványok az 1908-1984. között folyt ásatások során kerültek felszínre. 1908-1909-ban, illetve 1923-ban Lux Kálmán vezetésével a MOB, 1934-35. között Nagy Lajos és Lux Kálmán felügyeletével és a MOB közreműködésével a Székesfővárosi Múzeum, 1949-1951. között pedig a Vármúzeum Középkori Ásatási Osztálya Gerevich László vezetésével folytatott a területeken ásatásokat. 1973-1984. között a BTM Középkori Osztályáról Altmann Júlia végzett feltárásokat. A feltárt 2002 óta Óbudán, a gázgyári lakótelep egykori művelődési házában berendezett raktár két kisebb helyiségében, néhány további faragvány pedig a Kálvin közben, a református templom kertjében, illetve a lelkészlak pincéjében található.

2 A BTM jelenlegi, 1998-ban megnyílt állandó kiállításán két darab képviseli ezen együttest (Függelék 8., 19., 18. kép). A szóban forgó faragványok első katalógusa Horváth Henriknek (1888-1941) köszönhető, aki 1932-ben a Székesfővárosi Múzeum Kőemléktárának rendezése során többek között az akkor ismert óbudai anyag javáról is tételes jegyzéket adott közre.

3 Az 1978-ban Székesfehérvárott rendezett, Árpád-kori kőf aragványokat áttekintő kiállításon az épületmaradványok alaprajzáról alapvető: Lux 1916.5-6. á. (195196.); CSEMEGI 1943a. 2-3, 7. á. (35-36., 40.); GEREVICH 1962. 316. á. (375.); ALTMANN 1976. 65. á. (63.); ALTMANN 1982. Abb. 2. (224.). A régészeti kutatásokról összefoglalóan Kárpáti Zoltán tartott beszámolót a fent említett konferencián. 2 Az óbudai református templom kertjében két gótikus faragvány lelhető fel, ezeket már „régóta" itt őrzik. Az egyik a vár területéről ismert bordák leggyakoribb típusának viszonylag ép képviselője. A 15. század közepére helyezhető, homorlatpárral kísért körtetagos borda (m.:30 cm; h.: 55 cm; sz.: 27 cm, típusa közzétéve: ALTMANN 1982. 230-231., Abb. 18.) a templomtorony mellett, a templom és a lelkészlak közötti kerítésfal belső oldala mellett fekszik. A másik faragvány, egy homorlattal tagolt vízvetőpárkány (h.:104 cm; mé.: 42 cm; alj felfekvési felületének mé.: ~51; m.: 23 cm), melyhez hasonló Gerevich László ásatási felvételeinek egyikén látható (BTM KO. Fotótár, ltsz. 3354.), a templom mögött hever. 3 A Halászbástya Kőemléktár rendezésének előkészületei 19281929-ben kezdődtek meg. A kiállítás a tervek szerint az 1930as Szent Imre évre nyílt volna meg, a megnyitóra azonban csak két évvel később került sor. A kiállításról, a rendezésről s a rendezés szempontjairól, illetve ezen belül a Kálvin közben előkerült óbudai töredékekről: HORVÁTH 1932a. (Bevezetés) 2.; HORVÁTH 1932b.; VIRÁGH 1-5. és 10.; VÉGH 2003 47., 14-15. k. (48^19.). A Halászbástya Kőemléktárának óbudai részéről az itt láthatókon túl további két felvétel ismert. A BTM KO. Fotótárában őrzött felvételeken (ltsz. 20410-20411.), melyek a kiállítás későbbi (1948. utáni?), átrendezett állapotát örökítik meg, az előcsarnokból a kápolnába nyíló portál összeállításából az egykori keleti nézetnek megfelelő látható. A faragványok katalógusa, illetve említésük a Halászbástya kőtár ismertetésén belül: HORVÁTH 1932a. (17.), 27^2., 47-49., 52., 63-65. sz.; HORVÁTH 1932b. 106. és 111. 221