Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI SÍRLELETEK BUDAPEST TERÜLETÉRŐL A Zalavár utcai vastag falú, fekete színűre égetett, fényezett felületű edénynek két formai párhuzamát ismerem. Az egyik a Bécstől délre fekvő MödlingLerchengasse 1. férfisírból való. A 14,2 cm magas Zalavár utcai edénnyel csaknem megegyező méretű (14,6 cm magas), fényezett fekete, hálós besimítású mödlingi edény oldalán egy szalagfül kiindulása jelzi, hogy korsónak készült (11. kép 3). A mödlingi korsót egy kehely formájú, hullámvonal rátétes díszű üvegpohárral (11. kép 2) együtt helyezték a sírba; utóbbi a 4. század végére, 5. századi első felére való keltezést erősíti meg.

112 Jaroslav Tejral a mödlingi temetőt a D2 horizontba (41(M25 közé) keltezte.

113 A Zalavár utcai edény fül nélküli változatát a Mazúr-tóhátság egyik lelőhelyén, Jucknaitschen-i temető leletei között találtam, ahol a 450-550 közé keltezhető lelethorizont jellemző edényformája.

114 A Tisza-vidéki szarmata területen ezt a formát a Jászfelsőszentgyörgy-Pusztakerekudvarról szórványként előkerült, szürke, fényezett felületű, 14,1 cm magas palack képviseli.

115 A Zalavár utcai sír egyélű vaskése (8. kép 5; 9. kép 7) és a horogfejű vastű (8. kép 3; 9. kép 4) a kora népvándorláskor megszokott, nem keltező értékű tárgyai közé tartozik. A vaskés és a felfüggesztésére szolgáló, vékony bronzkarika (8. kép 1) a jobb kulcscsont alól nyilvánvalóan nem viseleti helyén került elő. A rendellenes helyzet talán a sír bolygatására utal, amennyiben a derékövre rögzített kést az övcsat kiemelése miatt a sírrablók a mozdították el. A jobb kulcscsont kimozdítása összefügghet a vállon viselt fibula kiemelésével. Mindenesetre a fémtárgyak a csontokon nem hagytak nyomot; a rablás vagy a temetés után röviddel történt, vagy aranytárgyakról volt szó; esetleg mindkét körülmény egyszerre állott fenn. Amennyiben a vaskést a koponya jobb oldala mellé helyezték, egy sajátos temetkezési szokással, az un. vasbabonával állunk szemben. Tápé-Malajdok „A" temető 30. gyermeksírjában a vaskést a koponya mellett találták.

116 Nem viseleti összefüggésben, a kom GERMANEN VII, 31.a-b (P. Stadler). A csúcsos-kónikus pohárforma keltezéséhez Augusta Raurica 68-as forma (Isings 106 a/b) kapcsán: RÜTTI 1991. I, 47, Abb. 68; II, 75, Taf. 66, Nr. 1434; Fürst: SCHMAUDER 2002. II, 33, Taf. 58,5; Lébény: BARKÓCZI 1988,82-83, Typ. 47 c. A forma Aquincumban is előfordul: KÁBA 1958, 432, II. t. 4. A gazdagréti késő római temető 109. sírjában a pohártípus 4. sz. első felében vert érmekkel együtt került a sírba; legkésőbbi Constans 336-337es érme: ZSIDI 1987. 58,14. kép. m TEJRAL 1988. 248, Abb. 16. 114 NowAKOWSKi 1998. 21-23, Abb. 4. 115 VADAY 1988-1989. 242, Kat. 81, Taf. 36,7. A rövid nyakú palackok gepida változatai: Gyula-Kálvária dűlő: CSALLÁNY 1961,112. Taf. CXCII, 4; Berettyóújfalu, u.o. 219, Taf. CCLXXII, 9; Szentes-Nagyhegy, Borsós-szőlő, u. o. 66, Taf. XLVII, 15. 116 PÁRDUCZ-KOREK 1948. 294. ponya jobb oldala melletti edénynél került elő a szőregi gepida temető 29. sírjának (nő) tokos vaskése.

117 Hódmezővásárhely-Kishomok 81. sírjában nyugvó gepida nőt a derékövön viselt késével együtt temették el. Egy másik kést a halott homlokára keresztben fektettek, nyéllel a fej jobb oldala mellé állított edény felé.

118 Elképzelhető, hogy a Kulcsár Valéria által felismert szarmata kori (2-3. századra keltezhető) kés-edény eltemetés szokását a gepidák örökítették tovább. A szarmata kés-edény együttesek elhelyezését női sírokban a Duna-Tisza közén, a Tisza középső szakasza mellett és a Tiszántúlon is megfigyeltek (speciális változat a hortobágyporosháti, ahol a kést és az edényt rendszeresen a lábakhoz helyezték).

119 A késeknek és más vastárgyaknak a vasbabonák körébe utalható avar kori eseteit Tomka Péter és Somogyi Péter értékelte.

120 A többnyire törötten napvilágra kerülő fém tűk egy része, elsősorban a felcsavart végűek, viselethez tartozó tárgyként, mint hajtűk, ruhaujjat vagy övet öszszefogó „biztosítótűként" határozhatók meg.

121 A vas- és bronztűk jelentős hányada azonban munkaeszközként került a barbaricumi sírokba. A kerek metszetű vas és bronz varrótűk egyik végén hegyes, a másikon ellapított és átlyukasztott formáját, mely a csernyahov-marosszentannai temetőkből ismert,

122 az alföldi temetők anyagában alig találjuk. Ennek egyik oka lehet, hogy az elkalapált, átlyukasztott vég elrozsdásodva könnyen letörik, a földből való kiemeléskor szétporlik.

123 Nagyon valószínű, hogy a csont tokokban őrzött példányok, melyeket gyakran restaurálás után sem szabadítanak ki tokjukból, nagyrészt varrótűk, a hosszabbak kötőtűk is lehetnek.

124 Horgas fejű, fa- vagy csont tűket a hurkolt technikájú kézműves termékek előállításához (hálók, köte117 NAGY 2005a. 151. 118 BÓNA-NAGY 2002. 67, Abb. 32; NAGY 2002. 100-102; NAGY 2004a. 146. 119 KULCSÁR 1998. 56-57. m TOMKA 1972. 70-73. Az avar kori sarlós temetkezések kapcsán: SOMOGYI 1982,191. m így VADAY 1988-1989. 122. KULCSÁR 1998. 57. A pátyi késő római - kora népvándorláskori temető 564. sírjában a vállaknál előkerült, meghajlított végű ezüst tűk biztosan ruha összefogására szolgáltak: OTTOMÁNYI 2001. 43, 58-59, 7. kép 2-3. A párban viselt ruhatűk keleti germán női sírokból kerülnek elő, ld. SZŐKE 1996.42-43; ODOR 2001.41 Legutóbb összefoglalóan: QUAST 2006. 263-272, Abb. 26, Fundliste 3. m Pl. Marosszentanna 27, 36. és 65. sír: KOVÁCS 1912. 330; Koblevo 21. sír: SZIMONOVICS 1979. 74,78-81, risz. 8,20; Ruzsicsanka 24. sír: ViNOKUR 1979. 118, risz. 15, 3-4; Spantov 39. sír: MITREA-PREDA 1966.168, Fig. 66,3 stb. 123 Valószínűleg erre példa Mezőszemere-Kismari-fenék 42. sír (férfi) tűje: VADAY-DOMBORÓCZKI 2001. 23, Abb. 38,2. m Kivételes eset az endrőd-szujókereszti 80. sír vas árja, ami férfisírból került elő, fátokban, felfüggesztésre egy karika szolgált. VADAY-SZŐKE 1983, 86, 7. kép 2. 105