Budapest Régiségei 39. (2005)

T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXIX. 2005. T. LÁNG ORSOLYA - GRYNAEUS ANDRÁS FA ÉPÍTŐANYAGOK AQUINCUMBAN: RÉGÉSZETI ÉS DENDROKRONOLÓGIAI EREDMÉNYEK A Római Birodalom legfontosabb építőanyagainak egyike a fa volt. A régészeti feltárások tanúsága szerint Aquincumban és környékén a Kr. u. 2. század eleji közigazgatási átszervezést és a városiasodást megelőzően alapvetően ezt az építőanyagot alkalmazták a különféle konstrukciók kialakításánál, és később is fontos építőanyag maradt elsősorban vizes környezetben: hídfők, hídpillérek, kikötői konstrukciók, vagy kútházak készültek fából, de alkalmazták épületek felmenő falainak erősítésénél és természetesen a tetőszerkezetek kialakításánál is.

1 BEVEZETÉS Az utóbbi évtized folyamán a természettudományos módszerek (dendrokronológia, geofizika, archaeomágnesesség, geoarchaepedológia) szerepe a magyarországi régészeti kutatásokban nagymértékben felértékelődött. Az egyre precízebbé váló módszerek nagy része ma még mindig információhiánnyal küzd, ami megnehezíti a pontos keltezést, folyamatos adatsorok létrejöttét. A nehézségek ellenére ezek a vizsgálati módszerek már most nagy segítséget nyújthatnak egy lelőhely objektumainak keltezéséhez, alátámaszthatják - adott esetben pedig megcáfolhatják - a régészeti adatok alapján történő datálást. Ez utóbbihoz szeretne segítséget nyújtani a jelen munka is, amikor a BTM Aquincumi Múzeumában őrzött, római kori lelőhelyekről előkerült fa építőanyagok dendrokronológiai vizsgálatának eredményeit ismerteti, és kísérletet tesz az adatok beillesztésére Aquincum római kori kronológiai vázába. Az aquincumi kutatások több, mint száz éve alatt több alkalommal került elő szerves anyagú maradvány Aquincumból és környékéről (textiltöredékek, növényi- és esetenként fa maradványok). Famaradványokat elsősorban hordódongák formájában, kútbéleletként tártak fel. A kedvezőtlen talajviszonyok miatt kevéssé konzerválódott faanyagokat a régészeti feltárások korai időszakában azonban ritkán gyűjtötték, sok esetben pedig az előkerülési körülmények (nagy mélység, talajvíz) akadályozta kiemelésüket. Az utóbbi negyven év régészeti kutatásai során - főként a pontosabbá váló ásatási módszereknek köszönhetően - egyre több (másodlagosan felhasznált) hordódonga, facölöp és gerenda került a múzeum gyűjteményébe. A 2001. évben pedig először nyílt lehetőség arra, hogy az Aquincumi Múzeum feltárásaiból származó teljes faanyagállomány dendrokronológiai és ehhez kapcsolódó xylotomiai vizsgálatát elvégezzük, és a kapott eredményeket felhasználva további, biztosabb keltezési támpontokat kapjunk Aquincum hármas településszerkezetének kialakulására és fejlődésére vonatkozóan. A VIZSGÁLATI MÓDSZER A jelen dolgozat csak az épületeknél felhasznált - tehát erre a célra készített - fa építőanyagokkal foglalkozik (cölöpök, gerendák) az egyéb faanyagokra (pl. kút- vagy gödörbéletetként felhasznált hordó dongákra) a téma sajátossága miatt nem térhet ki. Múzeumunk hat biztosan azonosítható lelőhelyről rendelkezik dendrokronológiai vizsgálatra alkalmas famaradványokkal. Nyilvántartunk olyan feltárást is, ahol ugyan dokumentáltak faanyagot, de különböző okok miatt nem volt lehetőség beszállítani a múzeumba, illetve két olyan - részben konzervált - faanyag-csoportunk is van, amelyeknek dokumentációs adatok (fotók, 1 Építőanyagokról általában legutóbb: Építménytől az épületig 2002. 20. A fa, mint építőanyag a római korban: ADAM 1998. 91-405. 89