Budapest Régiségei 39. (2005)

Maráz Borbála: Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTene kori településtörténete = Die spälatenezeitliche Siedlungsgeschichte von Budapest-Gellért Berg und seiner Umgebung. 1., Budapest-Tabán kelta-eraviszkusz telep topográfiai és településtörténeti meghatározásának kérdése 39-49

MARÁZ BORBÁLA közelsége volt. Kezdetben a gellérthegyi leletanyag csak mint a tabáni település analógiája került szóba, és a két települést egyaránt az eraviszkusz törzshöz tartozónak ítélték.

10 Nagy Lajos 1942-ben, a Budapest története I. kötetében már egymástól elválaszthatatlannak és egymást kiegészítőnek értékelte a két települést: „A Szent Gellért-hegy emlékeit nem lehet szétválasztani a tabániaktól. A két hely településig egymást kiegészíti. ... A már betemetett Ördög-árok válaszfalat vont s egyben az ősi várnak védővonalát is jelentette. A leletek a lebontott tabáni városrészben csak ideiglenes átmeneti település nyomait árulják el. Nagyon valószínű, hogy a hegy lábánál lévő iparostelep lakói a téli időszakban visszavonultak a megerősített fellegvárba. Ez magyarázhatja meg részben a tabáni veremgödröket, melyekben elraktározva vártak a közeli tavaszig a fazekastelepesek készletei."

11 Ettől kezdve a régészeti szakirodalomban a gellérthegyi oppidumot a tabáni telep ref ugiumaként, ill. a tabáni telepet az oppidum ideiglenes jelleggel lakott, iparos negyedeként tartják számon.

12 Bónis Éva a gellérthegyi ásatásokat értékelő első közleményében még a gellérthegyi és a tabáni telep időrendi helyzetének különbözősége alapján határozta meg a két telep egymáshoz való viszonyát. Véleménye szerint a római hódítás után a tabáni sík terület kelta lakossága még egy ideig megmaradhatott eredeti lakóhelyén, a gellérthegyi viszont nem.

13 Az 1969-ben megjelent „Gellérthegy-Tabán" monográfiájában azonban a két késő La Tène kori telep egymáshoz való viszonyát illetően a Nagy Lajos-féle interpretációhoz tért vissza, valószínűleg egy E Reinecke által írott tanulmány alapján.

14 A településformáról megállapítja, hogy a gellérthegyi magaslati település a Caesar szerinti oppidum-fogalom követelményeinek teljesen megfelel, ugyanakkor E Reinecke (akkoriban) klasszikusnak számító oppidum-meghatározását is figyelembe vette, miszerint a természet által kiváló védelmi adottságú oppidum-településekhez kapcsolódnak az azokat körülvevő platók, dombok, völgyek és völgybevágások is.

15 Bónis E. szerint a Gellérthegy alatti folyóvölgyben létesült tabáni telep jó példa erre.

16 A kelta oppidumok egyik ismérve az ókori auctorok szerint a refugium-szerep, vagyis hogy 10 NAGY 1936. 22. 11 NAGY 1942. 236-237. 12 HUNYADI 1957. 62-64.; PETRES 1976. 57-59. 13 BÓNIS 1950. 350. 14 BÓNIS 1969. 205-207. 15 REINECKE 1930. 34. 16 BÓNIS 1969. 206. ezek a törzsi központok veszély esetén a törzs környező településein élő lakosság számára is menedéket nyújtottak. Ilyen értelemben tartotta a tabáni fazekas telep viszonylatában refugiumnak is a gellérthegyi oppidumot Bónis E., s ezt a kapcsolatot olyan szorosnak és állandónak feltételezte, hogy a két település szerinte egybe tartozott.

17 Hasonló kapcsolatot tételezett fel Mócsy A. is a két telep között, de szerinte a gellérthegyi oppidum egy kényszerből, veszély idején létrejött menedék volt mindössze, amely az ugyancsak ideiglenesen használt tabáni telep lakossága számára is védelmül szolgált.

18 Meg kell azonban jegyezni, hogy a mindkét telepen feltárt objektumok (lakóházak, kemencék, iparos műhelyek) jellege és leletanyaga ellentmond az „ideiglenes", „átmeneti" meghatározásnak, a leletanyag kronológiai helyzete pedig az egyidejűségnek. Ugyanakkor az együvé tartozás másik alapvető kritériuma, a két lelőhely topográfiai azonossága ill. kiterjedésének területi összefüggése sem áll fenn a Gellérthegy és a Tabán esetében - mint ezt az alábbiakban látjuk majd. Az Ördög-árok pedig nem volt része a gellérthegyi oppidum védelmének, északi oldalán a védelmet sánc szolgálta,

19 amelyen kívül, nagy távolságban található az Ördög-árok mindkét partjára települt tabáni fazekastelep. Ezért tartottuk indokoltnak a gellérthegyi és a tabáni lelőhelyek topográfiai meghatározását és egymástól való szétválasztásának megfontolását, egymáshoz való viszonyuk újragondolását. III. A KÉSŐ LA TÈNE KORI TELEPÜLÉS AZ ŐSFÖLDRAJZI KÖRNYEZETBEN ÉS HELYÉNEK TOPOGRÁFIAI MEGHATÁROZÁSA A Budapest-tabáni városrészben feltárt késő La Tène kori településrészlet topográfiai és természetföldrajzi meghatározásánál és lokalizálásánál el kell tekintenünk a modern nagyváros jelenlegi utca- ill. városrész-beosztásától, összefüggéseitől (amelyek az első ásatások óta is szinte teljesen megváltoztak) és csak a lelőhely természetföldrajzi, geomorfológiai sajátosságaira lehetünk tekintettel, amilyen mértékben az akkori viszonyokat egyáltalán rekonstruálni lehet. Ennek a feladatnak az elvégzéséhez alapvető kiindulási pont Nagy Lajos 1934-35. évi ásatása ill. az annak eredményeit összegző, értékelő tanulmánya,

20 valamint Garády Sándornak az Ördög-árok középkori vonalát tisztázó kutatásai 17 BÓNIS 1969. 206. 18 MÓCSY 1968. 275. 19 NOVÁKI-PETŐ 1988; PETŐ 1993; BÁRRAL 1998; BÁRRAL 2000. 20 NAGY 1936. 40