Budapest Régiségei 39. (2005)

Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38

TÉZER ZITA tosan szélesedő, míg a másik csoportnál végig egyenes, ezért a kosfejek arányaikban eltérnek egymástól. A Kisgyőr-bubtetői tükör sajnos erősen deformálódott, összességében azonban közepes kidolgozásnak tűnik, a kosfejen nincs ábrázolva szem, száj, orr; a szarv pedig nem válik el a fejtől (10. kép 4d). A tordai kosfej kidolgozása igen elnagyolt, csak a körvonalai látszódnak. A nyél bordázatlan, felső része alaktalan nyúlvánnyal kapcsolódik a tükör laphoz. A hejőszalontai ezzel szemben szépen megmunkált változat, a kos szarva ívesen visszahajló, akárcsak a tűzben deformálódott tápiószelei példányon. Az orrot bevágással jelzték, a nyéltörzs pedig bordázott. A tordait és a hejőszalontait összehasonlítva feltételezhetjük, hogy ez előbbit az utóbbiról másolhatták. A kosfejes végződés további variációját a nyél felső részének szarvasalakkal való díszítése jelenti. A kos-szarvas kombináció megtalálható a válaszúti példányon, ez a Párducz-féle II b típus. A válaszúti darab felfelé enyhén szélesedő nyéltörzse az olbiaiakéhoz hasonló. Analógiáik Olbiából (9. kép lb, le), illetve ismeretlen lelőhelyről (1083.1060)

165 ismertek. A szarv kidomborodik, de nem válik el a fejtől. Szemet, szájat nem jeleztek rajtuk. A fenti tükrök figuráinak stíluselemzése során igen jó minőségű munkának tarthatjuk a szécsényi, makkfalvi, pilinyi, Muhi-kocsmadombi, válaszúti, szerencsi, hejőszalontai, a Kisgyőr-bubtetői és tápiószelei darabot. Ezeket keletről érkezett importterméknek tarhatjuk, a szkíta területekkel való párhuzamuk alapján a szkíta korszak első felére, a Kr. e. 7-6. századra tehetők, bár Chochorowski szerint jelenlétük - nagy elterjedésük miatt - elképzelhető a későbbi időszakban (Kr. e. 5-4. században) is. A kevésbé kidolgozott, de az előzők utánzatának tartható a Miskolc-dudujkai, az oláhzsákodi, a pókafalvi, és a tordai nyeles tükör, amelyek a késői szkíta korszakra, a Kr. e. 5. századra datálhatok. 3. Szegecselt nyeles tükrök (Párducz III. típus) A Kárpát-medence szegecselt nyeles tükrei általában vasnyéllel rendelkező (kivétel a hajdúdorogi példány), két nitszeggel ellátott bronzkorongos példányok. Külön csoportot képvisel a tápiószelei szórvány tükör (11. kép 4b), a Hetény 8. számú sírból előkerült tükör (11. kép 4a, 12. kép 7f), amely leginkább a Kuznecova-féle II. osztály 2. tagozat 1. csoport 7. típusával és a II. osztály 2. tagozat 2. csoport 2. típusával mutat rokonságot. A II. osztály 2. tagozat 1. csoport 7. típusa bronznyéllel rendelkezik, de hasonlóan a kárpát-medencei darabokhoz, a nyél felső része közel ovális formát alkot, a nyéltörzs az alja felé szűkülő, és „halfarokban" végződik. A korong kerek, lapos és peremmel ellátott. Ilyen például az Ivahnovcy III. sz. kurgán tükre/

66 amelyet Kuznecova a Kr. e. 5. századra datál. Sajnos a hetényi példány korongja nem maradt meg, de a tápiószelei szórvány tükör korongját keret szegélyezi, ahogy az ivahnovey-i példányét is. A II. osztály 2. tagozat 2. csoport 2. típusának két variációja ismert. Mindkettő vasnyeles, a nyél felső része kibővülő, alsó része összeszűkülő, a vége „halfarokban" végződik, a korongjuk kerek és lapos, de az 1. variáció korongja peremes, mint a Grudek 1. kurgánjának tükre (11. kép 4c)}

bl míg a 2. variáció perem nélküli, mint például a Severunovskoe gorodisce tükörnél.

168 Mindkettőt Kuznecova a Kr. e. 5-4. századra datálja, bár a grudeki sír bronz nyílcsúcsa alapján inkább a Kr. e. 5. századra tehető. A „halfarok', vagy másnéven volutás díszítés és a nyéltörzs bordázattal való ellátása görög ión oszlopdíszítésre emlékeztetnek, ezért is hitték többen, hogy a tükör elsősorban görög kivitelezésű. A korábban már leírt „olbiai típusú" makkfalvi darabnál például külön megnevezik a dór építészeti elemeket a tükrön, az oszlopnyak mellett az abacust, és az echinust. Chochorowski szerint helyi készítésűek, a Kr. e. 5. századra tehetők, mivel párhuzamuk Erdélyen és Podólián kívül nincs. A Hetény 76. számú sír (11. kép 5c), a Csanytelek-újhalastói vasnyeles (11. kép 5a), illetve a hajdúdorogi bronznyeles tükör (11. kép 5b) összetartozása nyilvánvaló. Kuznecova osztályzási rendszerébe csak erőltetve helyezhetők el. Mindhárom példánynál a nyél legyezőszerű alakban csatlakozik a koronghoz.

169 Sajnos a csanyteleki és a hajdúdorogi nyél törzse és nyélvégződése nem maradt ránk, viszont feltételezhető, hogy a szóban forgó hetényi darabhoz voltak hasonlatosak. A nyélvég fordított T alakja (a „halfarok' végződés stilizált változata) alapján a II. osztály 2. tagozat 1. csoport 6. típusához lehetne sorolni. Ennél azonban a nyél bronz, felső része inkább trapéz formájú, de a törzs lapos, vége felé szűkülő, majd fordított T alakot formáló, a korong kerek, lapos, viszont peremes. Ilyen a bratysevoi V sír tükre (11. kép 5d). Mindhárom szegecselt tükör a későbbi, Kr. e. 5. század körüli időszakra datálható, és feltételeznünk kell előzméREICHL 1936. X. 1.11. kép U. o. IV t. la kép KUZNECOVA 1982.15. Elképzelhető, hogy a Hatvan-boldogi példány is ide tartozik, mivel a korongja legyezőszerűen szakadt ki a nyéllel együtt. 165 SKUDNOVA 1962. 19. 20