Budapest Régiségei 39. (2005)
Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38
SZKÍTA KORI TÜKRÖK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN gánjairól a lengyel T. Sulimirski írt összefoglalót, amely máig jól felhasználható. 26 Tanulmányában a leletek kapcsolatát kimutatva hódító szkíták jelenlétét feltételezte. Ebből kifolyólag Nyugat-Podólia lelőhelyeit két külön etnikumú (helyi lakosság és a behatoló szkíta) kultúra hagyatékának tartotta. Ez az elmélet ma már nem feltétlenül elfogadott, Meljukova szerint ugyanis ezen a területen a Kr. e. 6-5. században egyöntetű kultúra uralkodott, amely a preszkíta időszak továbbfejlődéséből jött létre. 27 A nyugat-podóliai kurgánokat Sulimirski a Kr. e. 6-3. század közötti időszakra datálja 28 . Ezen belül két fázist állapított meg, a Kr. e. 6-5. században és a Kr. e. 4-3. században. Kronológiája az edények kidolgozásán és a tükrök nyelének meglétén és hiányán alapszik. A fegyvereket és lószerszámdíszeket egyáltalán nem vette figyelembe, pedig ezek jelenléte meghatározó, mivel csak a Kr. e. 6-5. században fordulnak elő. 29 Meljukova a tükröket is csak a Kr. e. 5. századig feltételezi. Szerinte Sulimirski és Reichl tévesen állapította meg a tükrök kronológiáját, elsősorban azért, mert a tükröket keretező perem Ukrajna tükrein nem fordul elő a Kr. e. 4-3. században. 30 Reichl a tükröket mellesleg szkíta készítménynek véli, és bár felismerte szoros kapcsolatukat az olbiai darabokkal, a görög kolóniákból való export kérdésének megválaszolását nyitva hagyja. 31 Meljukova szerint ezek a tükrök, kiemelve az Ivahnovcy-beli, a bratysevoi és a grudeki kurgánok darabjait, helyi népelemek a középső Dnyeper vidék és a Bug vidék lakossága között zajló cserekereskedelem révén jutottak el Podóliába 32 . Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a podóliai emlékanyag a fentebb említett bug- és középső Dnyeper vidéki emlékanyaggal hozható szoros kapcsolatba a kerámiaformák és minták (bütykök, kannelúra), a fegyverek és lószerszámdíszek, illetve az állatstílusú tárgyak alapján. Ezek a kereskedelmi kapcsolatok azonban már a preszkíta korszak óta fennálltak, és a Kr. e. 5-^. századra szűntek meg. 33 A szóban forgó tárgyak viszont tipikusan olyan leletek, amelyek a szkítákkal rokon területeken is ismeretesek. A bronztükrök öntését elképzelhetőnek tartja, de helyi fémművességi tevékenységet, bronzöntésre és vas megmunkálásra utaló nyomot Nyugat-Podóliában nem találtak, melynek okát inkább a további lelő26 SULIMIRSKI 1936. 27 MELJUKOVA 1958. 31. 28 SULIMIRSKI 1936. 29. 29 MELJUKOVA 1958. 42^3. 30 MELJUKOVA 1958. 43. 31 REICHL 1936.154-155. 32 MELJUKOVA 1958. 48. 33 MELJUKOVA 1958. 47. helyek feltárásának hiányában látja. 34 Ugyanakkor felhívja a figyelmet néhány tárgyra, amelynek eredetét Erdélyben feltételezi. Ilyen a rövid vas tőr, vagy azok a tükörfajták, amelyeknek nemcsak középen van hurokszerű fogantyúja, hanem oldalt is, mint amilyen a Lenkovcy falu melletti kurgánból előkerült tükör (7. kép 5a)/ 6 amely a nagyenyedi darabbal mutat rokonságot. Meljukovával ellentétben V Pârvan, J. Böhm és J. M. Jankovich, illetve később J. Chochorowski elmélete szerint végigkövethető a szkíták benyomulása Nyugat-Podólián keresztül. Eszak-Besszarábián és Bukovinán a Kárpát-medencébe, 36 Dél-Moldávián és a Keleti-Kárpátokon keresztül Erdélybe jutottak, amelyet többek között a szkíta típusú tükrök megjelenése bizonyít. 37 A magyar kutatási oldalon Bottyán Árpád, összefoglaló tanulmányában, szintén felismerte a Kárpát-medence, Nyugat-Podólia, a Dnyeper és Bug vidék emlékanyagának hasonlóságát. A kárpát-medencei leletek alapján további helyi csoportokat állapított meg a szkíta fejedelmi körnek vélt aranyleletes sírokról elnevezve. 38 Ezeken belül tárgyalta a kárpát-medencei tükröket az újonnan talált példányokkal egyetemben (Muhi-kocsmadombi - 9. kép 4c, Miskolc-dudujkai - 8. kép 4d, Hejőszalonta-temetősor dűlői - 10. kép ád 8 )} 0 A zöldhalompusztai alcsoporthoz (BorsodHeves-Nógrád megye, Esztergom, Komárom és a Nyírség területe) sorolja a Muhi-kocsmadombi, Miskolc-dudujkai, a Hejőszalonta-temetősor dűlői és a pilinyi tükröt, a tápiószentmártoni alcsoport (Pest-Hajdú-Bihar-Szolnok) területéhez veszi a hajdúböszörményi, 41 a Hatvan-boldogi és a tápiószelei példányt. A gyomai alcsoport (Békés-Csongrád-Csanád megye) területéről mindössze egyetlen példát említ, a gyomai kurgán fémkorongját, amelyet ma a szkíta korszaknál korábbinak határoznak meg. Párducz Mihály a későbbiekben a Kárpát-medence keleti felére újabb felosztást javasolt: az erdélyi, alföldi, Felső-Tisza vidéki vagy nyírségi csoportot. 42 Az alföldi csoportot az 1950-es években Szentes-Vekerzugon végzett 34 MELJUKOVA 1958. 50. 35 MELJUKOVA 1953. 64.; 1958, 45. 36 PÂRVAN 1928. 41-42. 37 PÂRVAN 1928. 47; BÖHM-JANKOVICH 1936. 5-32. 38 A kustánfalvi csoportot önálló kultúrának nevezi, innen azonban nem kerültek elő fémtükrök, annak ellenére, hogy összekötő láncszem volna Podólia és az Alföld között. 39 LESZIH 1939. 76. 40 BOTTYÁN 1955. 54-55. 41 A hajdúböszörményi példány, amelyet a debreceni Déri Múzeumban őriznek, voltaképpen egy etruszk tükör. 42 A Felső-Tisza vidéki, nyírségi csoport a kustánfalvi csoportnak felel meg. 11
