Budapest Régiségei 39. (2005)

Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38

TÉZER ZITA KUTATÁSTÖRTÉNET Magyarországon elsőként J. R. Aspelin hívta fel a figyelmet a szkíta típusú tárgyak Pontus vidéki kapcsolatára az 1876-os ősrégészeti kongresszuson. Pesten korábban ugyan jelent meg cikk, amelyben Nyáry Jenő beszámol a pilinyi ásatáson előkerült ragadozó-végű tükörről (8. kép lb), - ezt később Patay Pál a nógrádi leletekkel kapcsolatban egészíti ki

4 - csakhogy a tárgy kultúrába való besorolását és funkcióját még nem tudta meghatározni.

5 A következő időszakban fokozatosan nőtt a szkíta típusú leletek száma, melyeknek analógiái Dél-Ukrajna felé irányították a régészek figyelmét, így Hampel 1893-ban további szkíta anyagot ismertet, amelyben röviden kitér a tükrök bemutatására, és többek között a pókafalvi (9. kép 4e),

6 egy újabb pilinyi (valójában egy ismeretlen lelőhelyű darab - 9. kép 4a) és egy fej érdinek (elképzelhető, hogy azonos a válaszútival - 9. kép la) nevezett darabról tesz említést.

7 A leletek pontos korát még nem tudta meghatározni, de összefüggésbe hozta a Fekete-tenger területén élt szkíta népcsoporttal. Keletről további tükröket hoz fel példának, a tjasínini, smelai, Kul obai kurgánsírokból, a Kubán és Dnyeper menti területekről, illetve a Samokvasov gyűjteményből.

8 A szkíta kori leletek kutatásának középpontjában ekkor már azok eredetének és készítési helyének meghatározása állt. Reinecke 1897-ben a szkíta típusú sírok anyagát vizsgálva igyekezett meghatározni a leletek hovatartozását.

9 Kutatásának alapja az ékszerek, nyílcsúcsok és a tükrök. Az általa feltételezett szkíta bevándorlás és a kereskedelmi kapcsolatok elmélete a továbbiakban meghatározóvá válik. A leletanyag - többek között a tükrök (Hatvan-boldogi - 12. kép li,™ oláhzsákodi - 9. kép 4d,

n nagyenyedi - 7. kép 2a,

n és kisekemezei tükör - 7. kép 3b

B

) - bővülése az erdélyi és a magyarországi terület szoros összefüggését mutatta, a rövid beszámolókban azonban még csak óvatosan fogalmaznak eredetüket illetően. Téglás Gábor 1913-ban készült összefoglalójában

14 - amely az erdélyi darabok tárgyleírását tartalmazza - Samokvasowal ellentétes véleményen van. Samokvasov ugyanis 4 PATAY 1954-1955. 66-67., 72-73. 5 NYÁRY 1870. 125-128. 6 TÉGLÁS 1888. 185-186. 7 HAMPEL 1893. 390-396. 8 HAMPEL 1893. 396. 9 REINECKE 1897a. 4-5., 17.; 1897b, 141,157. 10 POSTA 1895. 1-26. 11 TÉGLÁS 1894. 356-357. 12 HEREPEY 1897. 325-328. ° REINECKE 1897a. 15-17. 14 TÉGLÁS 1913. 318-327. úgy vélte, hogy a kárpát-medencei tükrök műhelye Erdély, mivel az erdélyi hegyekben megtalálhatók a tükrök fő alkotóelemei, - az arany, az ezüst és a réz.

15 Téglás Gábor ezzel szemben azt vallja, hogy a nyersanyag a pontus-vidéki telephelyekre került, Tyras, Olbia, Chersonéssos és Pantikapaion városába, ahol a görög műhelyek megrendelésre elkészítették a tükröket és visszaszállították Erdélybe az ott lakó szkíták számára. Az erdélyi emlékanyag további közlése Roska Márton tollából született, amelyben a ma ismert legtöbb tükröt bemutatta, és ezen leletek szkíta eredetét bizonyíthatónak látta.

16 1914-ben Farmakovskij - akinek Olbia görög telepének feltárását köszönhetjük - új megvilágításba helyezte a tükrök kutatását. Ő ugyanis összehasonlította a szkíta típusú nyeles tükrök állatalakjait a szaiszi korszak (Kr. e. 664-525) egyiptomi tárgyaival és néhány ión készítménnyel, ezzel levezetve a tükrök egyiptomi-görög művészetből való átvételét. Ezek alapján eredetüket és készítési helyüket csak és kizárólag Olbiához kapcsolta,

17 amellyel Minns,

18 Knipovic,

19 Blavatskij,

20 Gajdukevic, Kaposina

21 és Prusevskaja

22 is egyetértett. Grakov ezen elméletet alátámasztva 1947-ben publikált cikkében felvázolta az Olbiából kivezető kereskedelmi útvonalakat, amelyen át terjeszthették a szkíta és görög stílusban kivitelezett tükröket a Dnyeper és Bug folyón észak felé, illetve az Urál és Volga vidéki területek felé.

23 Minns szerint maga a tükörforma görög eredetű, az állatalakos díszítést pedig inkább szkíta stílusjegynek véli.

24 Ennek bizonyítéka, hogy a görög anyaország területén már korábban elterjedtek a nyeles tükrök, melynek emlékeit megtaláljuk több Fekete-tenger menti görög gyarmatváros területén. E szerint az elmélet szerint tehát görög műhelyekből, kereskedelem révén került szkíta típusú tükör a Pontus vidéki sztyeppes, erdős-sztyeppés szkíta terület sírjaiba, miután saját ízlésviláguknak megfelelően rendelték meg a rajtuk látható díszítéseket. Olbiából például 13 szkíta típusú tükör került elő,

25 gyártásukat a régészek többsége az itt feltárt műhelyekhez köti. A Fekete-tenger északi területének erdős-sztyeppés övezetétől nyugat felé haladva a következő állomás Nyugat-Podólia, melynek kur15 SAMOKVASOV 1908. 16 ROSKA 1937. 167-203. 17 FARMAKOVSKIJ 1914.13. 18 MINNS 1913. 65. 19 KNIPOVIC 1941.114 . 2n BLAVATSKIJ 1947. 54. 21 GAJDUKEVIC-KAPOSINA 1951. 169., 171. 22 PRUSEVSKAJA 1955. 23 GRAKOV 1947. 28. 24 MINNS 1913. 65. 25 SKUDNOVA 1962. 10