Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Gyöngyössy Márton: A Tárnok utcai aranyforintlelet 93-106

GYÖNGYÖSSY MÁRTON Pohl Artúr szerint Zsigmond pénzverésével változott meg az aranyforint pénzlába: ettől kezdve ugyanis az aranyforint nyerssúlya 3,5723 gramm lett, színsúlya azonban maradt 3,5157 gramm.

3 A középkori magyar aranyforintok pénzlábára csak 16. századi adatokból következtethetünk. Ezek szerint egy (budai) márka 23 karát 9 grén (989,6%o) finomságú aranyöntvényből 69 darab aranyforintot vertek. Adataink alapján a középkori magyar aranyforintok átlagsúlya (törvényes középsúlya) 3,55852 gramm volt. Ezen adat megváltoztatása, az aranyforint nyerssúlyának ingadozása Zsigmond idején nem bizonyítható. Az itt közölt Zsigmond-aranyforintok is megerősítik ezt a vélekedésemet, átlagsúlyuk 3,54 gramm körüli értéket ad.

4 A lelet Mária-aranyforintját és az egyik Zsigmond-aranyforintot is Körmöcbányán, Kratzer János kamaraispánsága idejében verték. Az alsó-magyarországi bányavidék igazgatási központjában valószínűleg az 1380-as években kezdték meg az aranypénzverést. Bár csak 1385-ből ismerjük a kamaraispán nevét - Kratzer János - a CNH II. 112. és 111. aranyforintok egyik verdejegye (G - m) hipotetikusan hozzá kapcsolható (Cl-3, C2-1). Zsigmond első aranyforintjairól is ismerünk egy ehhez hasonló verdejegyet (Dl-1). Az irodalomban az 1390-es évekből több kamaraispán neve is folyamatosan forog: Henrik (1390-1391), Henczmann (1391-1393), Czwickil János (1393-1394), Stadler Miklós (1398) és Ozorai Pipo (1399). Közülük azonban Henczmann urburaispánként szerepel az írott forrásokban, Stadler Miklós úgyszintén, amint Ozorai Pipo is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehettek volna egyúttal a pénzverőkamara ispánjai is, bár némelyik működése idején ismerünk országos főkamaraispánt. A CNH II. 118. körmöci verdejegyét ( - G) is a Kratzerekkel hozhatjuk összefüggésbe, mivel a Mária királynő aranyforintjain szereplő körmöci verdejeggyel (G-m) áll közeli rokonságban. A regensburgi Kratzer-család először Bécsben, majd Budán telepedett le. Közülük többen is kapcsolatban álltak a pénzveréssel és a bányavárosokkal: így Frigyes (1336-1371 között) és János kamaraispán volt, az utóbbi 1385-ben Körmöcbányán, Miklósnak pedig bányavárosi kapcsolatai (1393-ban Körmöcbányán mészárszékei) voltak. Feltételezhetőleg Kratzer János Zsigmond első éveiben (1387-1389-ben) kamaraispán maradt, és aranyforintokat vert. Kratzer körmöcbányai kamaraispánságát követően 3 POHL 1967-1968. 43. 4 A Zsigmond kori pénzverés első szakaszával, az esetleges pénzláb-változtatással részletesen foglalkoztam az alábbi tanulmányomban: GYÖNGYÖSSY 2004. 103., 109-110. az (arany)pénzverdét néhány évre leállíthatták, és csak a 15. században indították be újra.

5 Az egyik Zsigmond-aranyforintot Budán, Venturi Jakab országos főkamaraispán jegyével bocsátották ki. Magyarország főpénzverdéje a 14. század végén és a 15. század legelején Buda volt, nyilvánvaló, hogy az országos főkamaraispánok jegyeivel vert aranyforintokat itt verték. Két évből ismerünk név szerint budai kamaraispánt: 1390-ben Páduai Bertalan állt a verde élén, 1399-ben pedig Nürnbergi Márkot említik mint a budai aranypénzverő ispánját. Az utóbbi adatból úgy tűnik, az aranypénzverés ekkor külön igazgatás alatt állt. A pénzverde alkalmazottai közül két pénzverő neve ismeretes: Andreas (percussor aeris, 1394) és Theodor (monetarius, 1398). A Budán vert aranyforintok művészi kivitelezésükkel kiemelkednek Zsigmond aranyforintjai közül; Bernardi Ferenc és Venturi Jakab főkamaraispánok vereteit pedig „a legfejlettebb és legtökéletesebb ábrázolási készség" jellemzi.

6 A páduai származású Venturi Jakabot 1395-ben említi két oklevél pénzverőkamara-ispánként. A Medici-társaság által létrehozott magyarországi fiókvállalkozás („societas participum montanearum a ramine Hungarie"), mely előleghitelek révén megszerezte magának Magyarország réztermelését 1380-1391 között, élén Vieri di Cambi de Medici állt, de a résztulajdonosok között ott találjuk Venturit is. Ebben az időszakban ez a társaság értékesítette az ország réztermelésének nagyon jelentős részét, sőt Velencével együttműködve kereskedelmi monopóliumot vívott ki magának a Földközi-tenger térségében. Venturi két mesterjegyét ismerjük aranyforintokon a kilencve3 A körmöcbányai kamaraispánokhoz: KRIZSKÓ 1880. 13., 60.; HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 26-27. Henczmann körmöcbányai urburaispán: ZSO I. Nr. 2845. Már Kubinyi András felismerte, hogy Stadler Miklós kamaraispánsága téves adaton alapszik, mivel 1398-ban volt urburaispánnak nevezik: KUBINYI 1978. 31. (54. jegyzet); ZSO I. Nr. 5198. Ozorai Pipo 1398-ban körmöcbányai urburaispán volt: ZSO I. Nr. 6Î12. A Kratzerekhez: KUBINYI 1971. 240. Kamaraispáni működésükhöz: HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 23-26. A Dl-1 változatot követő biztosan keltezhető körmöcbányai aranyforintok közül a legkorábbiak is csak 1404-ben készülhettek: D2-25, D2-27, D2-28, D3-2. A továbbiakban az egyes változatokra Pohl Artúr rendszerében fogok hivatkozni, lásd: UG. 6 A budai verdéhez: HUSZÁR 1958. 70-73. Csak állítólagosán ismerjük a budai pénzverde Zsigmond kori helyét. Rupp Jakab az Országház utca 7. szám alatt állott egykori épületben, Huszár Lajos viszont a Fortuna utca valamelyik házában vélelmezte. A 15. sz. közepéről már megbízhatóbb - okleveles - adatokkal rendelkezünk: ekkor a Mátyás templom és egy ma már nem létező középkori utca közötti telekrészen állott a pénzverőház. A forrásokat és a korábbi szerzők állításait összefoglalja HUSZÁR 1958. 21. 94