Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Gyöngyössy Márton: A Tárnok utcai aranyforintlelet 93-106

A TÁRNOK UTCAI ARANYFORINTLELET nes évekből: I - V (Dl-10), V 1 (Dl-11). Venturi egyébként pozsonyi polgár volt.

7 Az éremkincsből tizenegy Zsigmond-aranyforint verdejegye azonos, melynek elfogadott feloldása Nürnbergi Márk országos főkamaraispán - Offenbánya. A verdehely azonosítása azonban kétséges. Hipotetikusan bár, de a numizmatikai irodalomban Pohl Artúr feltevései alapján elterjedt az a nézet, hogy az erdélyi Offenbányán már Zsigmond király CNH II. 118. aranyforintját (Dl-8) is verték, egy különös verdejeggyel. írott forrással egyáltalán nem rendelkezünk az offenbányai pénzverésre, ám a verdejegy - amelyet inkább a már említett Páduai Bertalan révén a Medici-társasághoz sorolnék - pedig kevés bizonyíték az offenbányai aranypénzverésre, még akkor is, ha a CNH II. 119A és B veretein találhatunk hasonló, és talán Offenbányának tulajdonítható verdejegyeket.

8 A leletben előforduló verdejegyet (m - O) hagyományos feloldása ellenére szintén a budai verdéhez és Nürnbergi Márk országos főkamaraispán működéséhez kapcsolhatjuk. A pénzverőkamarák bérletének rendszerében 1395-ben kezdődött meg a változás, a megszokott olasz bérlőket ekkor váltotta fel először a délnémet kereskedőtőke egyik reprezentánsa: Nürnbergi Márk. Kamaraispáni említése októberben kelt, az irodalomban szokásos téves hivatkozás ellenére nem kassai kamaraispánként, hanem comes monetarum nostrarum-ként szerepel, tehát országos főkamaraispán volt. A nürnbergi eredetű kereskedő/ vállalkozó családi neve talán Armbauer lehetett. Nemcsak kamaraispánként működött hazánkban, hanem voltak magánvállalkozásai is; úgy tűnik a 7 Venturi kamaraispáni működése: HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 27. és ZSO I. Nr. 3971, 3976.; STROMER 1973-1975. 88-89., a Medici Társaság magyarországi működése uo., illetve PAULINYI 1933. 412-413; STROMER 1970. 150. (184a jegyzet); PAULINYI 1972.596. 8 Az erdélyi, offenbányai verdéhez: POHL 1970. 35., RÁDÓCZY 1987. 9. Hasonló verdejegyek, melyeknek a magyarázatával még adós a kutatás: D2-5, D2-6, D2-7, D-2-38. Valószínűleg egy-egy kereskedő(társaság) cégjelzését kell bennük keresnünk. A Páduai Bertalanhoz kapcsolt verdejegyet (háromszögű pajzsban, melynek két felső sarka lekerekített, egy fél jobbharánt pólyát és egy fél balharánt pólyát középen egy gyűrű köt össze, a pajzs felett zászló) Wolfgang von Stormer a már említett Medici Társaság cégjelzésének tart: STORMER 1970. „a" táblázat: Die Kammergrafen der Stefanskrone unter den Anjou, Luxemburgern und ersten Habsburgen. Soós Ferenc a mesterjegyet a Kusalyi-Jakcs- család címerével (lebegő levélkoronából könövő, mancsaival felfelé álló két farkasláb) tartja azonosnak és Kusalyi-Jakcs András, György és István kincstartói (1382-1391), illetve György tárnokmesteri (1398-1401) ténykedésével hozza összefüggésbe, a felül látható kis zászlócskát zászlósúri mivoltukkal magyarázza: Soós 1998. 41. nürnbergi Flextorfer-Kegler-Kromer-Zenner konzorcium exponense, teljhatalmú üzleti megbízottja volt. 1395-ben cum sociis suis 4000 aranyforintot kölcsönzött a királynak. 1399-ben harmincadispánként és a budai aranypénzverő ispánjaként, 1404-ben országos főkamaraispánként, 1415-ben körmöci kamaraispánként szerepel.

9 A budai verdében készült aranyforintokra 1400 körül az m - A verdejegyet verték (Dl-12, D2-1), amely még csak a kamaraispán megkülönböztető jegyének tekintendő; a 15. század első éveiben azonban országszerte több „m" betűjelű verdejeggyel találkozhatunk (m - K, m - n, m - O, m fölött h - S). 1404-ben Nürnbergi Márkot említik országos kamaraispánként, az „m" betű mögött minden bizonnyal őt kell keresnünk. Ismeretes, hogy a XV század elején alakult ki a késő középkori magyar verdejegy - mesterjegy rendszer. Oka abban keresendő, hogy a különböző verdékben vert pénzek megkülönböztetése szükségesnek látszott, mivel a kamaraispán (a pénzverésért felelős személy) mindegyik verde esetében ugyanaz a személy - Nürnbergi Márk - volt: az ellenőrzést így a verdejegyek segítették elő. Az m - O verdejegy feloldása véleményem szerint: Marcus - Ofen lehet. Az m - O verdejegyű pénzek leleten belüli aránya mindenképpen elgondolkodtató, magyarázatot igényel. Csakis arról lehet szó, hogy a lelet elrejtője egy verde közelében élhetett, így aránytalanul nagy mennyiségben juthatott hozzá a verde által kibocsátott pénzekhez, más verdék kibocsátásaihoz képest. Ha Budán ekkor is működött a pénzverde, azt várhatjuk, hogy a leletben a budai veretek szerepeljenek nagyobb arányban. Az m - O verdejegyű aranyforintok mindenképpen a lelet záródását adják, az elrejtés okát pedig a XV század eleji budai társadalmi zavarokban kell keresnünk. 1402-ben ugyanis a tanácsválasztás régi szabályainak megsértésével tisztújításkor elcsapták a régi városi tanácsot. A mozgalmat a posztókereskedők és birtokosok ellenében a céhpolgárság legfelső elemei vezették, akik megnyerték a köznépet is. Feltételezhető, hogy ezt a küzdelmet az olasz boltosok is támogatták. Zsigmond végül 1403 végén csinált rendet Budán: újraszabályozta a tanácsválasztást, 9 Nürnbergi Márk országos főkamaraispán és a 4000 aranyforintos kölcsön említése (Zsigmond király, 1395. október 11, Nagyvárad): OL Df. 271179. Arra, hogy kamaramegnevezés nincs a titulus mellett, már 1978-ban felhívta a figyelmet Kubinyi András (KUBINYI 1978. 21). Harmincadispán (1399. június 27.): ZSO I, 657. (Nr. 5943.), a budai aranypénzverő ispánja (1399. november 2.): ZSO I, 680. (Nr. 6107.), országos főkamaraispán (1404. február 12.), körmöci kamaraispán (1415): HORVÁTH-HUSZÁR 1955-1956. 27. Működése: POHL 1966. 348-350.; STROMER 1970.126.; 128., 132-133.; STROMER 1973-1975. 92-94. 95