Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Gerelyes Ibolya: Kínai szeladon kerámia a budavári palota leletanyagában 79-91

GERELYES IBOLYA tudatban az első csoport anyagához hasonlóan jól ismertek a kínai porcelánok - döntő többségükben csészék - feldolgozottságuk azonban messze lemarad azokétól.

7 Van a keleti eredetű kerámiának egy olyan, eddigi ismereteink szerint eléggé kis számú, ám különleges csoportja, amely a magyarországi kutatás figyelmét elkerülve, látens módon húzódik meg a hódoltságkori régészeti leletanyagban. Az alábbiakban erről a csoportról, az ún. szeladon kerámiáról szólnék, megpróbálva összegezni azt, amit jelen ismereteink alapján biztosan állíthatunk a hazai darabokról.

8 A SZELADON KERÁMIA EREDETE ÉS ELTERJEDÉSE AZ ISZLÁM ORSZÁGAIBAN Ez a kerámia típus Kínában született meg, prototípusa már a Sung korban (960-1279) kimutatható. A Yüan kor (1279-1368) folyamán Csekiang tartományban, Lung-Chüanban készítették a Lung-chü'an-yao elnevezésű vastag, sötétebb vagy világosabb szürke színű, kőcserepet, melyet redukált égetéssel előállított, vastartalmú, a zöld szín különböző árnyalatait megjelenítő ún. „szeladon-máz" fedett. A jó minőségű, egyenletes, fényes máz alatt az edény testét gyakran bekarcolt, bemélyített, vagy relief-szerűén kiemelkedő mintázat díszítette. Nem volt ritka az öntött, utólag az edény testéhez erősített díszítmény sem. A későbbi, vagy a kevésbé jó minőségű példányokon a máz elszíneződhetett, vagy megrepedezett. A Ming korban (1368-1644) a gyártás központját Lung-Chüanból az 7 A közölt anyagban a legjelentősebb együttes az egri vár anyagából ismert. Yö. KOZÁK 1963.131, 159; KOZÁK 1964. 270. Nagyságrendekkel kisebb a gondosan feldolgozott szolnoki anyag. Vö .KOVÁCS 1984. 52-54, 30-31. tábla.; A gazdag budai anyagból néhány töredéket közölt Gerő Győző. Vö. GERŐ 1978. Abb.8., valamint ugyanő egy nagyobb válogatást a braunschweigi kiállítás anyagában. Vö. BIEGEL 1991. 540-542; A szakirodalomban vissza-visszatérő felvetés, hogy a kínai porcelán áru megjelenése megelőzheti a török hódoltságot. Vö. GEREVICH 1973. 264.; HOLL 1988. 188. Az izniki fajanszok problematikájához hasonlóan ez a kérdés sem dönthető el az egyes darabok, illetve a leletegyüttesek konkrét elemzése nélkül. A közölt magyarországi leletanyagban pillanatnyilag nem rendelkezünk olyan kínai porcelán áruval, amely a lelőkörülmények alapján biztosan a hódoltságot megelőzően került volna magyar tulajdonba, a közölt anyag viszont mindig hódoltságkori megjelenésre utal. A kínai kerámia - porcelán és szeladon áru- európai megjelenésének története, bár szorosan kapcsolódik jelen tanulmány témájához, itt most nem kerülhetett feldolgozásra. Gerevich László fent idézett felvetésére azonban érdemes reflektálnunk, hiszen az általa idézett adat nem a porcelán, hanem éppen e cikk témáját adó szeladon korai európai megjelenésére utal. A magyar vonatkozások miatt számunkra is különösen fontos darab, mint az az alább hivatkozott tanulmányokból kiderül, attól ÉK-re fekvő Ch'u-chouba helyezték át, ahol ugyan a korszak végéig gyártották ezt a kerámiát, a változtatás azonban minőségi romlással járt együtt. Ugyancsak a Ming korban jelent meg - az előbbi továbbélése mellett - egy újabb típus, a Honanban gyártott, vastagfalú, sötétolívzöld mázas, finom mintázatú változat. A 14. század utolsó harmadában a kínai kerámiagyártásban két domináns áru-fajta létezett; a kék-fehér porcelán, illetve a Lung-ch'üan szeladon. A 15. század első évtizedeire a kék-fehér porcelán áru győzedelmeskedett. A Lung-chü'an szeladon gyártása folytatódott ugyan, de anyaga változott, durvább, nehezebb lett, és a kevésbé gondosan felügyelt redukált égetés következtében a máz színe sokszor vált zöld helyett sárgásbarnává. A 15. század elejétől a szeladon formailag, sőt díszítményeit tekintve is egyre inkább a kék-fehér porcelán utánzatává vált, a század végére pedig egyértelműen háttérbe szorult.

9 A nemzetközi szakirodalom egyik kiemelt témaköre az iszlám országait elárasztó kínai kerámia típusok, illetve azon hatások vizsgálata, amelyet ez az áru a helybeli kerámia művességre gyakorolt. A kínai kerámia kutatása több ponton kapcsolódik a hódoltsági kapcsolatok révén a magyarországi kutatást elsősorban érdeklő oszmán kerámiagyártás történetéhez. A szeladon kerámia folyamatos gyártására, és az iszlám országai felé irányuló tömeges exportra utalnak a régészeti leletek és a fennmaradt nagy soha nem járt Budán. A 14. század elején készült, a nemzetközi szakirodalomban Gaignières-Fonthill vázaként számontartott szeladon tárgy Dercsényi Dezső közleménye révén mint „Nagy Lajos porcellánkancsója" vált ismertté a magyar nyelvű szakirodalomban. Vö. DERCSÉNYI 1941.162-163. A tárgy hiteles történetének feldolgozását és eredetének pontos meghatározását Arthur Lane-nek, illetve végezetül Krisztinkovich Bélának köszönhetjük. Ennek alapján bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a szicíliai kapcsolatok révén a kínai porcelán már Marco Polo előtt, a 13. század utolsó negyedében eljutott Európába. Vö. LAME 1967. 35-43.; KRISZTINKOVICH 1969.187-192. Az európai gyűjteményekbe került szeladon darabok vonatkozásában jó összefoglalást közöl Ernst Zimmermann. Vö. ZIMMERMANN 1923.121-125. 8 Jelen tanulmány a budavári leletanyagot dolgozza fel. A budai anyagon kívül a gyulai vár ásatásból ismerünk néhány töredéket, és egy rekonstruált szeladon edényt (Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 63.119.1.) a torony előtti farkasverem betöltéséből, vegyes, 18. századi anyaggal is kevert rétegből. Sejtésem szerint a feldolgozatlan anyagban más lelőhelyeken is számos szeladon töredék rejtőzhet. 9 A szeladon kerámia történetére vonatkozóan az alábbi irodalmat idéztem: FEDDERSEN 1958. 49-50; MEDLEY 1976.115-118, 195,213-214; ZIMMERMANN 1923.112-128. A szeladon elnevezés eredetét illetően a legvalószínűbb magyarázat, hogy Európában a kifejezés egy 17. századi regény 100 évvel későbbi színpadra állítása során vált ismertté, a Szeladon nevű szereplő zöld színű ruházata alapján. Vö. ZIMMERMANN 1923.118. 80