Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Gerelyes Ibolya: Kínai szeladon kerámia a budavári palota leletanyagában 79-91

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. GERELYES IBOLYA KÍNAI SZELADON KERÁMIA A BUDAVÁRI PALOTA LELETANYAGÁBAN A 16-17. század folyamán, a törökség tárgyi kultúrájának részeként magyar területre érkező keleti kerámia típusokra a kutatás már régebben felhívta a figyelmet. A hódoltságkori agyagművességgel foglalkozó tanulmányok sorában úttörő jellegűnek nevezhető Garády Sándornak a tabáni ásatások leletanyagára alapozott munkája, amelyben a szerző jó érzékkel, helyesen választotta el a „kisázsiai eredetű majolika kávéscsészéket" - valójában az izniki és kütahjai eredetű fajansztárgyakat - az egyéb, ugyancsak török, illetve balkáni eredetű agyagedényektől.

1 A tanulmány megjelenése óta eltelt hatvan év során itthon és külföldön egyaránt jelentős változások következtek be mind a kutatás szemléletét, mind pedig módszertanát illetően.

2 Minden azóta történt feltárás azonban csak megerősítette azt az alapvető felismerést, miszerint a magyarországi hódoltságkori régészeti leletanyagban, a 16. század második felében, - a hazai szakirodalomban általánosan elfogadott terminológia szerint töröknek nevezett - jó minőségű, vörös agyagú, monochrom mázas kerámia mellett, azok kísérőjeként megjelennek a kisázsiai eredetű fajanszok, illetve a kínai porcelánok töredékei.

3 A 1 GARÁDY 1944. 383, 394, CXLI. tábla 2 A második világháborút követő évtizedekben országszerte nagyléptékű műemlékvédelmi helyreállító és kutatómunka, illetve régészeti feltáró tevékenység indult meg. A megkutatott objektumokból, elsősorban a várakból hatalmas mennyiségű későközépkori és török kori kerámia került napvilágra, amelynek feldolgozása - még ha csak részlegesen történt is meg - jelentősen átformálta a kutatás szemléletét. Ugyancsak jelentős szemléletbeli váltás következett be az izniki kerámia kutatása terén, szakítva a korábbi merev megközelítéssel, amely minden létező típust négy alap periódus valamelyikében próbált elhelyezni. Jelen anyagközlésnek nem feladata az izniki kerámia kutatás történetének áttekintése, így itt csak utalnék Nurhan Atasoynak illetve Julien Rabynek a teljes témát átfogó közös monográfiájára, minden további irodalmi hivatkozással. Vö: ATASOY-RÁBY 1989. 3 H. Gyürky Katalin felvetése szerint az izniki kerámia egyes korai típusai már 1541 előtt feltűnhettek Budán. Vö. GYÜRKY 1974. 416, 422-423. Történeti forrásokkal is alátámasztott véleményét tiszteletben tartva meg kell azonban jegyeznem, teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy ez a jellegzetes hódoltsági anyag gyakorlatilag soha nem tisztán, hanem időszaktól és lelőhelytől függően más-más arányban, de mindig a korabeli magyar, európai, illetve az egyértelműen balkáni eredetű redukált égetésű vagy kézikorongos darabokkal keverten kerül elő. Alapvető volt e tekintetben Gerő Győzőnek 1975-ben, az V Nemzetközi Török Művészeti Kongresszuson elmondott előadása, amelyben a készítés helye, illetve a kerámia nyersanyaga alapján három keleti eredetű csoportot állított fel; úgymint 1) kisázsiai eredetű török fajanszok (izniki és kütahjai áru), 2) perzsa eredetű mázas kerámia és félporcelán, 3) kínai porcelánok.

4 Az azóta megjelent anyagközlések azt igazolják, hogy Gerő Győző beosztásával ma is egyet kell értenünk. Az elmúlt negyed században a török fajanszáru, - elsősorban a budai leletanyag - a növekvő számú anyagközlés révén kissé kilépett a korábbi ismeretlenségből.

5 Továbbra is meglehetősen rejtve maradtak a fentebb a második csoportba sorolt perzsa fajanszok, a korabeli kínai porcelánok perzsa területen készült utánzatai.

6 A szakmai közhogy az általa közölt darabokat az azóta nagyléptékben fejlődő izniki kerámia kutatás jelen állása szerint valamivel későbbre keltezi, készítésük időhatárát az 1550-es évekig felhozva. Vö. ATASOY-RABY 1989. Fig. 350-362, 372. 684. 4 GERŐ 1978. 348. 5 A teljesség igénye nélkül az alábbi tanulmányokra hívnám fel a figyelmet: kisebb országos összefoglalást közölt GERÓ 1989. 143-148; illetve ugyancsak ő a budavári leletekről. Vö: BIEGEL 1991. 540-542.; az egykori szolnoki vár területéről származó izniki kerámia darabokat Kovács Gyöngyi adta közre. Vö. KOVÁCS 1984. 44-52. 28-29.tábla; néhány kiemelkedő darab szerepelt a 16. századi oszmán művészetet bemutató Nagy Szulejmán szultán és kora című kiállításon. Vö. GERELYES 1994. 44-46,114-119 és 130. képek; Legutóbb ismét a budavári palota anyagából született közlemény Vö. TÓTH 2002. 263-266. 6 A feldolgozatlan, közöletlen leletanyagban, pl. a budavári palota, az egri vár illetve a bajai török palánkvár leletei között számos ilyen darab létezik. Néhány darabot ismerünk Gerő Győző fent idézett tanulmányából, az egri vár ásatásából, valamint egy kisebb töredéket közölt Tomka Gábor a szendrői vár anyagából. Vö. GERŐ 1978. Abb 6-7., KOZÁK 1963.131,159, 35. kép, illetve TOMKA 2002. 299-300.1.ábra. 2. 79