Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

NAGY MARGIT ebben az esetben is elképzelhető, hogy a vastag textil nyeregtakarót összehajtva a kardtokra borították. A késő római jelképes lovastemetkezéseket, melyek csak egy-két, a lovas felszereléshez tartozó tárgyat tartalmaztak, Sági Károly az intercisai 27. sír zabiája, Dombay János a Zengővárkony II 4. sír zabiája és bronz sarkantyúi kapcsán tárgyalta.

245 E temetkezési szokás hunkori megjelenésének vizsgálata a további kutatás feladata lesz. Összefoglalva a Bécsi úti 2. sír leleteinek elemzését: a férfi, akit az aquincumi canabae nyugati szélén egy kőlapos sírba, feltehetően családtagjai között temettek el, rangos lovas katona lehetett, aki írásbeli munkával járó tisztséget is viselt. Köpenyét a 4. század középső harmadában készült ezüst f ibulával tűzte össze. Katonai övének fém vereteit a 4. század második felében vagy a század utolsó harmadában öntötték. Kardja római műhelyben készült, de a markolat keleti típusú. A karddal együtt ezüstveretes, rozettás szíjvéggel záródó balteusát is sírjába tették. Vele temették írnoki munkájára utaló eszközeit, üveg poharait és a lószerszám egy részét is. Felszerelése megfelel a korszak katonai vezetőinél szokásos ruházati és használati tárgyaknak a Fekete tenger északi partjától Britanniáig; közelebbi kapcsolat az illyricumi terület északi részén, a dunai limes alsó szakasza mentén állomásozó csapatokkal gyanítható. A 4-5. század fordulója körül temették el, amikor a canabae szélén, a római út nyugati oldalán, a korábbi temetőktől függetlenül kisebb sírkerteket nyitottak a katonai vezetők és családjaik számára. A Bécsi úti íjas és kardos harcosok mellett a szétkallódott „budai" aranymellékletes sír is igazolja, hogy Aquincum a hun foglalást megelőzően még számos magas rangú, barbár származású katona állomáshelye volt. 245 MÜLLER 1976, 60; SÁGI 1954, 55-56; DOMBAY 1957, 274-278. 258