Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315
KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN FÜGGELÉK „BUDA" 1886 A leletek Dr. Buzinkay Gyula közegészségügyi felügyelő közvetítésével kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. 246 A lelőhely „Buda" megnevezését csak a leltárkönyvbe jegyezték be. A MNM Történeti Adattárában 44/1886. sz.-mal található egy január 9-én kelt, 400.- forintról szóló nyugta, melyről az aláíró nevét utólag eltávolították (kivágták). Ezt az összeget a Múzeum egy meg nem nevezett személynek fizette ki a leletekért. A pontosabb lelőhelyre és a lelőkörülményekre vonatkozóan semmiféle utalást nem sikerült találnom. 247 A leletek leírása Aranyfibula. Öntött hagymagombos (Keller 3A/4B típus közti átmenet, Pröttel 2 B típus), a tengelyrúd hatszög metszetű, a volutás rátét a tengely végétől 2-3 mm-rel beljebb kezdődik. A kerek gombok hossza nagyobb, mint a szélességük (1,2x1 cm), alig fazettáltak. Mindhárom gomb tövét rovátkolt drót keretezi. A félkörösen ívelt kengyel láb felőli részét hármas drótgyűrű és egy rovátkolt drót zárja le. A kengyel + fej = 5 cm, a láb 3 cm hosszú. A kengyel gerincén és a láb közepén, 0,3 cm-es széles, mélyülő, niellóval kitöltött sávban arany asztragalosz minta fut végig. A láb szélét vésett minta díszíti, végét két szembefordított volutaív zárja le. Túszerkezete hiányzik. H.: 8 cm. A tengely Sz.: 6 cm. Súlya: 99,94 gr. (38. kép 1.) Aranycsat. Öntött, kis méretű, kerek, középen duzzadt karikájú csat. A karika hátlapjának közepén kissé bemélyedt kopásnyom. A tövis messze túl nyúlik a karikán; végét erősen felfelé hajlították. A tövisnek a hegy felé eső, alsó részét éles szerszámmal laposra vágták. Ha a tövist a karikán átbujtatjuk, akkor a tövis vége pontosan rásímul a karika alján megfigyelhető mélyedésre és a csat biztonságosan zár; feltehető, hogy a csatot ilyen helyzetben használták. Ha a tövist szabályosan, a karika felső felére hajtjuk, akkor a zárás bizonytalan. A karika Átm.: 1,2 cm. V: 0,3 cm. A tövis H.: 1,8 cm. Súlya: 4,37 gr. (38. kép 2.) Arany szíjvég. Öntött, egyik oldalán összeforrasztott, négyzet alakú, tokos szíjvég. Felső, szíj felőli végét egy elkalapált fejű aranyszög tartja össze; a másik vége csőszerűén kiszélesedik. Díszítetlen. H.: 1,8 cm. Sz.: 1,7 cm. Súlya: 4,30 gr. (38. kép 3.) Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 5/1886, 1-3. a leletek közlési engedélyét Kovács Tibor főigazgatónak, a rajzolás lehetőségét Hajnal Zsuzsanna és Kocsis László segítségének köszönhetem. A „Buda" lelőhelyű fibula korábbi irodalmát Id. 227-228. j.! ' A leltárkönyvi bejegyzés „Buda" lelőhely megnevezését Nagy Tibor használta először, aki a hagymagombos arany fibulát nem említette, mivel nem tartotta összetartozónak a szíjvéggel és a csattal: NAGY T. 1962. 67, 86. j. 1973-ban a leletek említését lényegében változatlanul hagyva, a sírleletet a hun korszak második periódusába sorolta NAGY T 1973. 214, 20. j. Az arany szíjvég fotóját és leírását Bona István közölte elsőként BONA 1991, 163, 288, 101. kép. A kis aranycsatot a hun korszak szokásos leletei közé sorolta: BÓNA 1991, 253; 1993, 228, No. 14. „Buda-Budapest I-II. sírleletből". A fibuláról Bóna sem tett említést. A Bécsi úti kardos sír leletegyüttese alapján mégis lehetséges, hogy a tárgyak egy igen gazdag 4. század végi - 5. század eleji sírlelethez tartoztak, melynek nagy része nem került a Múzeumba. Szeretném megköszönni Jan Bemmann-nak (Jena), Kulcsár Valériának (Aszód), Odor Jánosnak (Szekszárd), Dieter Quastnak (Mainz), Szirmai Krisztinának (Budapest), Birger Storgaardnak (Koppenhága), Jaroslav Tejralnak (Brno), Vida Tivadarnak (Budapest) és Topái Juditnak (Budapest) a számomra hozzáférhetetlen szakirodalom megszerzéséhez nyújtott kollegiális segítségét. A képszerkesztéshez adott tanácsokat Csernus Erzsébetnek, Asztalos Istvánnak és Dabasi Andrásnak köszönöm. A 12. kép Malik Éva helyszíni rajza nyomán készült, a 2-3, 13-17, 28 és 38. képek tárgyrajzai a szerző munkái. 259
