Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

NAGY MARGIT késő szarmata halomsír bronzcsatja

127 (26. kép 13), a Bécsi úti ezüstcsatok formai megfelelője, szintén ehhez a csoporthoz tartozik. A Tiszadob-Sziget 19. sírjának aranyfüstlemezzel bevont ezüstcsatja

128 a típus későbbi, ovális karikájú változata. A csattípus szinte változatlan formáit még a hun arisztokrácia is használta, amint ez a muszljumovói feldúlt sírok anyagából megállapítható.

129 A kistokaj-homokbányai ezüstcsatnál jól látható, hogy az ovális, a csatlemez felé eső oldalon egyenes lezárású római csatforma az 5. század második harmadára alig változott: csak a karikára ráhajló csattövis lett szélesebb és hosszabb.

130 A Bécsi úti 2. sír anyagában összesen hat csatról tudunk: a három egyforma ezüstcsaton kívül a Gala típusú övhöz két bronzcsat tartozott és ezeken túl még egy bronzcsat lemeztöredéke is megmaradt. A sírrajzról csak a 2-3. számú ezüstcsat helye azonosítható: a kardtok felső harmada mellett, egymás közelében feküdtek (12. kép 2-3). Csak találgatni lehet a harmadik ezüstcsat helyét: vagy a jobb combcsont fejénél volt, de elképzelhető, hogy a kardtok közelében, esetleg alatta találták; ez esetben a sírrajz készítésekor nem volt látható. Mivel biztos, hogy a harcost a propellerveretes övvel a derekán temették el; második övként ill. fegyverövként a kard mellett előkerült csatokat lehet számításba venni. A csatok lábbeli tartozékként való meghatározását el kell vetnünk, mivel azok a sírrajz készítéséig biztosan elkerültek volna. A kard mellett talált ezüstcsatokat (a sírrajz szerint kettőt biztosan) a kardtokkal együtt a sírba helyezett fegyveröv/kardszíj csatjainak lehet tartani. Az egységes díszítőstílus miatt a harmadik ezüstcsatot, bár előkerülési helye bizonytalan, szintén ehhez a garnitúrához tartozónak vélem.

131 Hasonló formájú 127 DZIGOVSKIJ-SUBBOTIN 1986. 154, risz. 2,2; KAZANSZKIJ 1995. 240-241. m ISTVÁNOVITS 1993. 103, Abb. 10,1 m ZASZETSZKAJA 1994.192, Tabl. 44, 2-4,11-12. 130 BÓNA 1993. 53, 248, 40/4. kép. 131 A szarmata kori csatok szerepét legutóbb Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria vette alapos vizsgálat alá. Megállapították, hogy a két vagy több csat viselete a Kárpát medencében a 2. sz. végétől meglévő szokás; az övcsaton és a két öv eltemetésén kívül a sírokban lábbeli-, tarsoly- és kardszíj csatok is előfordulnak. ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2002. További vizsgálatra érdemes a kardok és tőrök felfüggesztésének módja: mely esetekben használtak a vállon balteust és mikor viselték derékon a második övet. Az árpási sírral kapcsolatban Tomka Péter foglalta össze a hunkori sírok csatjainak kérdését TOMKA 2001. 170-171, 9. '). Az 5. századi férfisírok csatjainál J. Tejral határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a közepes nagyságú csatok-csatpárok a kardszíjhoz tartoztak. A csatok jelenléte még akkor is a katonai elit egyik tagját jelzi, ha magát a fegyvert nem temették el TEJRAL 2003. 310-311. A kardszíjcsatok más késő római fegyveres síregyüttesben is előfordulnak, így pl. a Bonn-Jakobstraße-i szarkofágsírban ezüstből

132 (26. kép 3). A léc alakú veretek A Bécsi úti sír leletei közt 12 db léc formájú ezüst veret volt (26. kép 5). Viseleti helyükkel kapcsolatos helyszíni megfigyelés nem áll rendelkezésre; előkerülési helyük a sírrajz nyomán bizonytalan. A lécveretekből álló garnitúrák, amint ezt az Altenstadt ,A sír együttese reprezentálja, a késő római katonai övek egyik típusát képviselik. A magángyűjteménybe került délbajorországi síregyüttesben I. Constantinus 330/337 közt kibocsátott follisával együtt 6 db bronz lécveret, egy bronzcsat és egy szíjvég van; a veretek és a szíjvég poncolt díszűek (26. kép 4). Keller a lécveretes övek két típusát különböztette meg: az első csoportba a kisebb méretű veretek (3,3-tól 4,7 cm-ig), a másodikba a nagyobbak (9,9-től 10,9 cm-ig) tartoznak. Az altenstadti ,A sír vereteit Keller a 4. század közepére keltezte, megjegyezve, hogy pontos megfelelője alig ismert, hasonló veretek láthatók azonban II. Constantinus porfírszobrának fegyverövén. Keller véleménye szerint a léces veretek hosszabb, b-variánsának használata a 4. század második fele - 5. század első feléig tarthatott.

133 A pannóniai késő római - kora népvándorlás kori lécveretes garnitúráknak a hunkoriakkal való rokonságát elsőként Fettich Nándor fedezte fel.

134 A britanniai késő római korszak vizsgálatánál a traprain-lawi kincslelet alfa-ómegabetűs ókeresztény garnitúrájával (27. kép 1) kapcsolatban Horst W. Böhme is felfigyelt a szögletes csatokkal együtt előforduló, keskeny, két végükön kerekfejű szögekkel ellátott lécekből álló garnitúrákra és az akkor ismert lelőhelyeket, a keletieket is beleértve, teljes számban összegyűjtötte. Böhme megállapította, hogy a lyoni (27. kép 2-3), a windisch-oberburgi (27. kép 4) és a Tolna megyei (28. kép 1) garnitúrákhoz két teljesen egyforma csat tartozik; a léces veretek pedig a megfigyelt esetekben négyes és ötös csoportokban probléma a késő római katonai viseletnél még bonyolultabb: nemcsak a széles övvel kell számolni, hanem a sírba elhelyezett „számfeletti" öwel-köpennyel és még a fegyveröwel is. A gommerni 3. századi germán vezér a temetéskor két, kis csatokkal-veretekkel-szíjvégekkel-csüngőkkel ellátott övet viselt; a harmadik díszövet faládában a lábához tették. Az utóbbi széles, aranyhímzéses öv három egyforma ezüstcsattal és szíjvéggel zárult. BECKER 2003. 134-137. m SOMMER 1984. Taf. 27, 7. m KELLER 1971. 68-72, 257, Taf. 34, 8-9. 134 FETTICH 1953. 71-72, LVII. t. 3, 4-13. A Tolna megyei csatok és veretek rajzát Odor János szívességéből készíthettem el 2004 ápr. 14-én a SzWMM-ban. Ltsz.: N. 23.933.1-11. 246