Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN kerültek elő. A britanniai példánynak a kereszténységre utaló alfa-ómega betűit összefüggésbe hozta a pannóniai Krisztus-monogramos dombóvári csattal (28. kép 2) és az utóbbit is a lécveretes övek csoportjához sorolta; a kapcsolatot, a hasonló stílus alapján, Fettich is észrevette. Böhme a lécveretes öveket egy keleti germán-gót katonai csoport jellemző viseletének tartotta, akik a pannóniai és a balkáni provinciák hadseregeiben szolgáltak, de Britanniáig is eljutottak.

135 A lécveretes öveket Bóna István a jellegzetes, keleti eredetű hun övgarnitúrák közé sorolta és a keleti lelőhelyek után Kanattas-Kapulovka típusnak nevezte el. A Kazah hátságon lévő Kanattas egyik gyermeksírjában az ezüstveretek (27. kép 8) öweretként, a medence fölött kerültek elő, hosszuk 2,5 cm, tehát méretben igen hasonlóak a Bécsi úti (H.: 2 cm) véretekhez. Az ukrajnai Kapulovka öwereteinek hossza 2,8 cm (27. kép 7). A Volgán túli fjodorovkai leletek közt kétféle (2,5 és 3 cm-es) méretű lemezekből álló garnitúra volt

136 (27. kép 9). A keleti párhuzamokat az Odessza környéki Kubej 8. kurgán 2. sírjának 50 db 2,4-2,5 cm-es hosszúságú lemezből álló övgarnitúrájával (27. kép 6) Michel Kazanski egészítette ki.

137 Újabban Alekszandr Ajbabin a krími Lucsisztoje 168. sírjából a léces csoporthoz tartozó, vastag ezüstbevonatos bronz övgarnitúrát publikált, melynek vereteit a traprain lawi garnitúra poncolt mintáinak egyszerűbb, körökkel kombinált zegzug vonalas változatával díszítették. A garnitúrához karikás csüngős veretek és farkasfog szélű ellenveretek is tartoztak (27. kép 5). A jól dokumentált sírban a léces veretek a deréknál hármas csoportokban feküdtek; az egyes csoportokat S-formájú veretek választották el egymástól. A sírban két egyforma övcsat volt, ennek megfelelően Elzára Khairedinova a veretes öv mellett egy második, fém díszek nélküli fegyverövet rekonstruált.

138 A díszítés szempontjából a poncolt lucsisztojei öv kivétel; az oroszországi lécveretes garnitúrák m BÖHME 1986. 502, Anm. 84^85. BÖHME 1986. 501-502, a két veretcsoport elterjedési térképe: Abb. 24, Anm. 79 és 80. m BÓNA 1993. 49, 219, 18. rajz; Fjodorovka: BÓNA 1993. 104, 231-323, 46. rajz. Meg kell jegyezni azonban, hogy a birszki temetőben a fjodorovkai sír övgarnitúrájának párhuzamai 6-7. századi síregyüttesekből kerültek elő. A fjodorovkai sír időrendi helyzetéről: AMBROZ 1980. 25. Hasonló a kazahsztáni zevakinói kurgánsír esete, melynél az 5. századi keletezést a csavartvégű fülbevaló zárja ki. A zevakinói sírról AMBROZ 1981.18; BÓNA 1993. 213, 4. rajz; KAZANSKI 1993.122. 137 KAZANSKI 1993. 121-122, Fig. 4,2; ZASETSKAJA 1994. 192-193, Tab. 46, 5; risz . 3,6. m AJBABIN 2002. 37-42, risz. 1-5. A cikkre M. Kazanski hívta fel a figyelmemet. csatjai és veretei legfeljebb vésett díszűek vagy méginkább díszítetlenek, ugyanúgy, mint a magyar Alföld szarmata területén előkerült léces övek fémveretei (Kopáncs, Lelik-tanya 3. sír,

139 Mezőszemere, Kismari-Fenék 38. - kardos-pajzsos férfi - és az 58. sír

140

); a veretek egyhangúságát csak a lécek végein lévő kerek szögfejek törik meg. A nyugati lécveretes garnitúrák ezzel szemben a késő antik fémművesség hagyományait őrzik: jellemző a csatkeret vésett, kétszalagos fonatmintás díszítése és/vagy a poncolás. Niellódíszes pontkörökkel és sematikus kétszalagos fonatmintával díszítették a wiesbadeni római tábor területén előkerült kincslelet ezüst vereteit (26. kép 10); ezek a motívumok a lyoni garnitúrákon is szerepelnek (27. kép 2-3). Egy neuburgi vereten pontkörök, a két bürglei példányon pedig poncolt díszek láthatók; utóbbiak már az untersiebenbrunni poncolt lószerszámveretekkel hozhatók kapcsolatba.

141 A pannóniai (Tolna megye és Dombóvár) lécveretekhez tartozó csatok díszítésénél a szalagfonat mellett a háromszög forma játszik szerepet: vagy a csatlemezek háromszög alakúak vagy a lemez díszítésébe foglalták be a háromszöget (28. kép 1-2) - a motívumok a bizánci ötvösség díszítőgyakorlatának hatását mutatják. A tény, hogy a lécveretes öveket már a 4. századtól készítették késő római ötvösműhelyek és hogy a veretek díszítésénél bizánci hatás mutatható ki, nem támasztja alá a garnitúrák keleti, nomád eredetét. Kazanski joggal hangsúlyozta, hogy a lécveretes garnitúrák előképe a római katonai övek egyik változata. A léces övgarnitúrák a 2-3. században Észak-Európában jelentek meg és az 5. században a Volga-Oka vidéki finnugor kultúrákig is eljutottak; utóbbiaknál a lécveretes övek típusa, a csöves aljú szíjvégekkel kiegészítve, önálló fejlődésnek indult és egészen a 7. századig megmaradt.

142 A léces övek eddigi legjobb minőségű aranyozott ezüst övgarnitúrája néhány éve „Jugoszlávia" lelőhellyel a Mainzi Römisch-Germanisches Museumba került. A két szöggel ellátott lécek késő antik stílusúak, csavart és hatszög mintásak; a szögletes csatkeret barázdált díszú, a csattövis a Tolna megyei csatok hosszú, hajlott, stilizált állatfejes töviPÁRDUCZ 1942; VÖRÖS 2001. 319-322. A Kopáncs-Lelik tanyai 3. sír lécveretes övgarnitúrájának 4. századi keltezése valószínű. VADAY-DOMBORÓCZKI 2001. Abb. 28, 6-7, 77; övrekonstrukció: Abb 71; Abb. 41, 2-3, 6-7, övrekonstrukció: Abb. 72. A szarmata lécveretes garnitúrák bizonyára a késő római katonai övekhez kapcsolódnak; eredetük és keltezésük további kutatást igényel. BÖHME 1988. 24, Abb, 3,6; 26, Abb. 6, 9-10. KAZANSKI 1993.122-124, Fig. 5-6. 247