Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN A katonai övek propellerveretes változata, Vaday Andrea és Domborócki László adatai szerint, a legnagyobb számban Pannóniából ismert.

118 A legkésőbbi szarmata horizont vizsgálatánál új szempontokat jelent, hogy a magyar Alföld északi pereméről és Közép-Ázsiából egyaránt előkerültek a propellerveretes övek gyengébb kivitelű példányai (Mezőszemere-Kismari-fenék és Küzül-Kajnar-Tjobe).

119 Ez a jelenség alátámaszthatja a szarmata területen a 4. században meglévő római katonai jelenlétet. Meglepő, de nem egyedülálló jelenség, hogy a késő római katonai viseletet a távoli ázsiai területeken is ismerték, és az ázsiai harcos saját használatra a késő római katonai felszerelés rangjelző övgarnitúrájának néhány veretét készíttette el. Az ezüst csatok A Bécsi úti sírból előkerült három egyforma ezüstcsat (13. kép 4-6) azt az ovális (Markus Sommer terminológiája szerint: tarsolyformájú, l/A változat) lemezű késő római csattípust képviseli, melyet az Altenstadt ,A' sír (26. kép 4) 330/337-es érme alapján a 4. század közepére lehet keltezni.

120 Ez a datálás a Török utcai sírnak az altenstadtihoz hasonló aranycsatjára is érvényes (26. kép 1). A Bécsi úti kardos sír csatjai azonban az előbbiektől kissé eltérnek. A csatkarika nem D-formájú, hanem ovális és elöl kissé kiszélesedő; a csatlemez rövid, elkeskenyedő pánttal hajlik a karikára, a lemezen elhelyezett szögfejek hangsúlyozottak. Említésre érdemes, hogy a három példány között milliméternyi méretbeli különbségek figyelhetők meg (13. kép 4-6; 18. kép 1-2). A legnagyobb és a legfinomabb kidolgozású csat lemeze a karikával azonos szélességű, míg a két kisebb csatnál a lemez néhány mm-rel keskenyebb. A stilizált állatfejben végződő csattövis a legnagyobb csatnál a legrövidebb és a leggondosabb kivitelű. A két kisebb csat tövisének töve valamivel szélesebb, a tagolás durvább vonalú és nem pontosan egyforma; a hegyek a csatkarika szélére hajlanak. A csatlemez visszahajtott része a csatkarikánál erősen beszűkül. A tövis vége számára készített kivágás a kisebb csatoknál tágabb. Az összehasonlításból arra a következtethetünk, hogy a három csat közül a legnagyobb lehetett a mintadarab; a két kisebbnek m VADAY-DOMBORÓCZKI 2001 77-80. 119 Mezőszemere 30. és 56. sír: VADAY-DOMBORÓCZKI 2001. Abb. 13,1-3; Abb. 57,5; Küzül-Kajnar-Tjobe: BÓNA 1993. 99,44. rajz; KAZANSZKIJ 1995. 242. m KELLER 1971. 58-60, Abb. 23,1; SOMMER 1984. 19-21, Taf. L 1-3. A 3. század végétől az 5. század elejéig keltezhető csattípus elterjedésének központjai a Gallia Belgicában, a Rajna jobb partjánál és Pannóniában figyelhetők meg: SwiFT 2000. 190-190, Fig. 231. az öntőmintáját a nagyról vették le. A három csat példáján érzékelhető az öntési technológia szerepe a 4. század végi - 5. századi lemezes csatok és a karikára lehajló csattövisek formájának kialakulásánál. Az állatfejes csattövist egy ságvári (26. kép 2) és egy aquileiai ezüstcsaton találjuk meg a Bécsi útiakhoz hasonló, de plasztikusabb kivitelben. Ezeknél a csatoknál a lemeznek a karika felé eső, behajlított része rovátkolt díszű,

121 akárcsak a Bécsi úti sír csöves szíjvégeinek alsó széle (15. kép 3-10). A csattípus érdekes példánya az Al-Duna melletti Hír§ovából, egy gazdag fegyveres sírból került elő.

122 A hír§ovai csaton az előzőektől eltérő részletek láthatók: a csatkarika szélesebb, a csattövis a karikán túl nyúlik, a csatlemez széle pedig nem lépcsős kiképzésű (26. kép 12). A Bécsi úti ezüstcsatoknak számos párhuzama ismert a pannóniai késő római temetőkből (Mórichida, Dunapentele XXIII/139. sír),

123 mégis a legjobb formai párhuzam Britanniából, a lankhills-i temető 283. sírjából való. A sír a temető legkésőbbi (390^410) temetkezései közé tartozik, mivel a 3 db érem közül a legutolsó 388^02 közötti, a Theodoszws-dinasztia korából való, tehát biztosan az 5. század első harmadára keltezhető

124 (26. kép 14). Horst W Böhme, aki a Gloucester Bl sír már jellegzetesen 5. századi csatjainak (öv- és cipőcsatok) típusát a britanniai leletek közt idegen, Duna vidéki formának tartotta, a csatforma megjelenését azzal magyarázta, hogy a britanniai 5. századi hadseregben keleti germán (gót) zsoldos katonák szolgáltak és a kerek lemezű csatos öveket ezek a katonák használták.

125 A lankhills-i 283. sír csatja a gloucesteri csatok közvetlen formai előzménye. A britanniai csatoknak az 5. század első évtizedeire való keltezése alátámasztja az orosz kutatók legutóbbi időrendi javaslatát: az Eszak-Kaukázusban, a Fekete tenger északnyugati partvidékén és az Al-Dunánál előkerült szarmata-alán kerek lemezes csatok 350^120 között készülhettek, mivel a késő római csattípus utánzatai és így azoknál későbbiek.

126 A Duna torkolatánál fekvő Gradeska tó melletti m Ságvár: BURGER 1966. 123, Fig. 112, 12 (233. sír); Aquileia: BUORA-JOBST 2002. 250, IVa. 187. 122 A Bécsi úti 2. sírhoz igen hasonló síregyüttes néhány tárgyáról eddig csak egy fényképet közöltek: GOLDHELM 225. Id. 103. j. m SOMMER 1984. Taf. 27,1; Taf. 33,1. m CLARKE 1979. 204, 272, Fig. 34; Fig. 88, 481 œ BÖHME 1986. 303-504, Abb. 25. m DZIGOVSKIJ-SUBBOTIN 1986. 153-256; KAZANSZKII 1995. 238-239, risz. 5. A Bécsi úti ezüstcsatok formáját a késő szarmata csatok Vlagyimir Malasev rendszerezése szerinti III. a-b és IV (4. század és az 5. sz. első harmada) csoportjánál találjuk meg: MALASEV 2000. 212, risz. 1-2. 245