Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

NAGY MARGIT anyaga, nagysága és díszítése viselőjének rangfokozatát jelezte. Egy silistrai tisztviselő sírkamrájának a hivatali beiktatást ábrázoló falfestményén a szolga a hivatali hatalom egyik jelképét, a bíborszínű széles övet tartja, melyen a propellerveretek jól felismerhetők.

101 A veretek hosszúsága szerint a Bécsi úti öv legalább 6 cm széles bőrszíj lehetett; a Gala típusú bronzveretes övek között eddig a legszélesebb (a kisázsiai öv aranyveretének méretéből 7 cm széles övre lehet következtetni). A Bécsi úti veretek középső tengelyében domború léc húzódik, melyet poncolt/gravírozott „futókutya" mintával díszítettek. Az egységes kivitel és díszítés arra mutat, hogy a veretek egyetlen öv számára készültek; itt tehát az eredeti garnitúrát temették el, ellentétben a korszak gyakorlatával, mely szerint többféle, még használható veretből összeállított övek kerültek a sírba.

102 A veretek hosszában húzódó domború léc más garnitúrákon is előfordul

103 (25. kép 2, 4). Egy, a Bécsi úti VI/138. síréhoz hasonló, de díszítetlen, ívelt sarkú övgarnitúra a Rajna vidékről is előkerült.

104 A mautern-osti 3. sír garnitúráján a lécet középen ferde vonalsorral díszítették

105 (25. kép 2). Plasztikus gerinccel ellátott ezüst öwereteket említhetünk pl. a dél-galliai Argelierből, É-D-i tájolású szarkofágsírból.

106 A Bécsi úti veretek tipológiailag átmenetet jelentenek a 7,5-9 cm hosszú Trier-Muri típusú, főként a Rajna vidéken elterjedt, lécdíszes veretek és a kisebb méretű Köln-Weinheim típusú poncolt propellerveretek között. Ezeknek a különlegesen széles, poncolt díszű véretekkel felszerelt öveknek a többségét, Horst W. Böhme megállapítása szerint, már az 5. század első évtizedeiben készítették a gó 84. sír (25. kép 3), 6/ Szentkirályszabadja, 7-8/ Intercisa/ Dunaújváros, szórv. és 9/IX. sír, 9/ Budapest/Aquincum, Bécsi út VI/138. sír (25. kép 5), 10/ Budapest/Aquincum, Bécsi út 42, 2. sír (14. kép; 25. kép 6), 11/ Mözs-Kakasdomb 2. sír (25. kép 4), 12/ Ljubljana/Emona (Hb.), 13/ Gala (Ho),14/ Pleven-Kailaka (Bu.) 15/ Diergardt gyűjtemény, ismeretlen lelőhely (Köln). 101 SOMMER 1984. 83-84. 102 BARKÓCZI 1995. 68-74. A Bécsi úti kardos sírtól É-ra, a Viktoria téglagyár 166 sz. (Hrsz.: 19 916) telkén előkerült 5 cm hosszú bronz propellervereteket Foerk Ernő áttört, madárfejes díszű csatlemez töredékekkel együtt rajzolta le: FOERK 1923. 76, 4. ábra. A négy madárfejjel díszített csatlemez párhuzamát Mezières (Charleville, St. Julien, Dép. Ardennes) 9. sírból ismerem; ebben a sírban a csat téglalap alakú Kerbschnitt-verettel együtt került elő. Az észak-galliai övcsatot 370-408 közé lehet keltezni. SOMMER 1984. 77-78, Taf. 50, 8. 103 A még közöletlen hírsovai 0ud. Constanta, Ro.) kardos sírleletben a lécdíszes propellerveretekkel együtt két szíjvég is volt: GOLDHELM 225. Nr. 94 (leírás: Anea Páunescu). »

4 GOTTSCHALK 1999. 85-86, Abb. 4. 105 SOMMER 1984. Taf. 54, 1-6; TEJRAL 1999. 223-225, Abb. 3,1 (64. sír megjelöléssel). 106 QUAST 1999. 236, Fig. 1. Felső-Rajna és a Mosel vidékén toborzott alamann származású katonák számára, akik Észak-Galliába, Pannóniába és Dalmatiába is eljutottak

107 (30. kép). A Bécsi úti propellerveretek pontos párhuzamát ugyan nem találtam meg, de a minta egyszerű változatát két, egymástól távoli lelőhelyű vereten is fel lehet fedezni. Egy richborough-i veretet

108 és a Friuli tartománybeli Iutizzo (Codroipo, Ol.) 44. sírjában talált propellerveret

109 gerincét a „futókutya" egyik eleme, a ferde vonalkákból álló sor díszíti. Sok példával lehet igazolni a vésett „futókutya" késő antik - kora népvándorlás kori népszerűségét. A két kört alul és felül ferde vonallal érintő „szerkesztési" változatot az ötvösök az igényesebb tárgyakon niellóberakásként, az egyszerűbb kivitelűeken vésett mintaként, leggyakrabban a 4. sz. végén - 5. sz. elején használták. Megtaláljuk késő római és kora népvándorlás kori öwereteken,

110 csatlemezeken,

111 a traprain lawi kincslelet lécveretes övgarnitúrájának csatján és veretein (27. kép 1), a vennebo-sösdala-untersiebenbrunni típusú lószerszámvereteken,"

2 hun cikádafibulán,

113 frank kardhüvelypánton,

114 késő római és korai germán fibulák kengyelén és lábán

115 stb. A geometrikus elemekből álló „futókutya" mintát, mint a futóinda egyszerűsítését

116 az 5. sz. közepétől főként a keleti germán ékszereken alkalmazták. A Bécsi úti véreteken kívül ez a minta, tudomásom szerint, késő római propeller alakú öwereten még nem bukkant fel. Fibula díszítésénél azonban igen: a Baranya megyei Birjánból való, Keller 4B típusú (a 4. század végéig keltezhető) hagymagombos bronzfibula kengyelének és lábának középsávján ugyanezt a poncolt mintát fedezhetjük fel.

117 11,7 BÖHME 1986. 501-502, a Trier-Muri és a Köln-Weinheim típusú veretek elterjedési térképe: Abb. 24, Anm. 79 és 80. 108 BÖHME 1986. 485, Abb. 13,4. 109 AQUILEIA 2001. 28-29, Fig. 36-37. 110 pl. Wijster: BÖHME 1974. Taf. 73,10; Monceau-le-Neuf 1 sír: u. o. Taf. 129,2. 111 pl. a britanniai hosszúlemezes delfincsatoknál és a lófejes csatoknál: BÖHME 1986. 505-507, Abb. 26,1, Abb. 27,1; Abb. 28, 1,1,4,8. Említésre méltó, hogy a díszítőminta egy valószínűleg bizánci műhelyben készült, kölönleges ötszög alakú csatlemezű ezüstcsaton niellóberakással fordul elő: SCHULZE-DÖRRLAMM 2002. 67-68, Nr. 58. m FORSSANDER 1936-1937. 183-196, Abb. 1-6, 17; WERNER 1981. 246-248, Abb. 11; KAZANSKI 1999. 302, Fig. 7. 113 BONA 1993. 257, 94. kép. 114 pl: Charleville-Mézières: KAZANSKI-MASTYKOVA-PÉRIN 2002. 171, fig. 10, 3. 115 Hagymagombos fibulán, pl. Karmacs: SÁGI 1960. 218-219, Taf. XCIV, 1; egyeneslábú groß-umstadti típusú fibulán, pl.: Alkofen: BÖHME 1989. 400-401, Abb. 4,13. 116 NAGY M. 1998. 378-379, Abb. 2,la-2a. 117 DoMBAY 1957. 244-245, Taf. XXXVI, 3; KELLER 1971. Abb. 11,10. 244