Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Zádor Judit: Régészeti adatok a török kori Pestről 217-229

RÉGÉSZETI ADATOK A TÖRÖK KORI PESTRŐL Az 1629/30-as összeírásban feltűnően nagy számban, 39 fővel szerepeltek a fegyverkovácsok: a „kalkandzsik", feltehetően jelentős szerepet játszva a város katonai helyőrségének ellátásában.

18 A Bástya utca 3. számú telken több kemencéből, kerek és négyszögletes gödörből álló kovácsműhelyt azonosítottunk. A műhely északi helyiségében egy vas izzítására szolgáló kemence került elő. A mai járószinttől 250 cm mélységben mutatkozó sötét égett folt bontásakor 140 cm széles, 160 cm hosszúságú, fabetéttel körbevett kemence látott napvilágot. (21-22. kép) A tűzhely északi oldalán, középen előkerült a - két oldalán 10 cm-es cölöpökre támaszkodó - 70 cm hosszú, 50 cm széles fujtató állványának helye. A kemence félkörösen hajló déli oldalát beépítették a műhely 40 cm vastag agyagfalába. A 3-4 cm vastag falemezzel körbevett tüzelőhely keleti oldalát ívszerűen rakott kövek borították. A nyugati oldalt átvágta a felette álló újkori épület alapfala. A kemence belsejében megtaláltuk a két vasrostély darabját. A tűzhely betöltése égett, faszenes, paticsos barna törmelék volt, amelyben vörösesbarna vasdarabok, vaspogácsák kerültek elő. A tűzteret 100 cm mélységben török kerámiadarabokkal, törött talpastállal, mázas tányér töredékkel bélelték. A betapasztott cserepek feltehetően hővezető funkciót láttak el. Különösen érdekes jelenség, hogy az égett, vasporos agyagos kemencefenékbe kecske, birka szarvakat tapasztottak. Feltehetően a vas alacsony hőfokon való megmunkálásakor használták a szarvakból kiolvadó szarut. A különleges eljárás technológiai indokait jelenleg nem ismerjük, de elterjedtségét bizonyítja, Kecskeméti W. Péter 17. században írt ötvös könyvének a „Vassat vagy aczélt ecczenyi" című fejezetében olvasható idézet:

19 „A körmöt égesd meg, törd meg, tölcs hurinát köziben, tedd egy cserépben, fedd éledetlen szénben, hadd fűllyön magában fel." Feltételezésünk szerint a szarvakat a körömhöz hasonlóan, a kovács művesség edzés eljárásához használták. A kemencétől délre a kovács műhely újabb nagy tűztem tüzelőhelyét tártuk fel. Az agyagfallal körbevett négyszögletes kemence a Bástya utca 3. számú épület déli oldalán, 190 cm mélységben került elő. A 170 cm oldalméretű, 50 cm magas földes, agyagos keretben 160 cm átmérőjű, kör alakú tűzhelyet bontottunk ki. Az égett betöltésből nagyszámú török kerámia töredék, és állatcsontokkal teli törmelék jött elő. A kovács műhely több kisebb helyiségből állt, 18 KÁROLYI-WELLMANN 1936.142 19 KECSKEMÉTI 1884. 299-300. melyeket 40-50 cm vastag agyagfal választott el egymástól. (23-24. kép) A kovács kemencétől nyugatra szabályos elhelyezkedési rendben, három kerek és két négyszögletes (105 cm és 140 cm átmérőjű) gödör került elő. A helyiségeket elválasztó agyagfalban, középen a műhelyt fedő tető tartó szerkezetének egy darabját, - egy cölöpmaradványt - tártunk fel. Szintén ipari célt szolgált az a kemence, - a kovács műhellyel szomszédos telken - melynek hamus tűzteret, és a felette lépcsőzetesen kialakított védőtető favázas tartószerkezetének több cölöpmaradványát tártuk fel. A műhelyek közelében favázas lakóházak cölöplyuksora, többszörösen megújított agyagpadlós helyiségek láttak napvilágot. Az épületek betöltéséből török kerámia (kályhaszem, edénytöredékek), állatcsont, kevés fém és üvegtöredék került elő. A szerény háztartási eszközök közül kiemelkedett az, az ezüst női ékszertöredék, amelyet az egyik vert falú épület agyagpadlójában találtuk. A filigrán körökkel körkörösen díszített gömbről, levélformájú díszek - eredetileg - több csoportja lógott le. Az ékszert feltehetően ruhára, fátyolra tűzték ki. (25. kép) A síkságon elterülő Pestet hadászati, védelmi okból Mátyás király 1450-1470 között fallal vette körbe. A városfal hossza kb. 1,7 km volt. Szabályosan faragott, törtköves mészkövekből épült. Tetejét párták tagolták, melyek között befelé szűkölő lőrések húzódtak. A városfal belső síkján gyilokjáró folyosó futott körbe, úgy hogy a védőket a fal mindenütt legalább derékig, a párták pedig teljesen eltakarták. A Bástya utca és a Veres Pálné utca sarkán került napvilágra az a városfalra merőleges - három cölöpből álló - faszerkezet maradványa, amely feltehetően a gyilokjáróra felvezető lépcsőhöz tartozott. A városfaltól 50 cm-re került elő az 1. cölöplyuk. A 15-20 cm vastagságú cölöpnek megmaradt a famorzsalékos alja. A 2. cölöp maradványa az elsőtől 120 cm-re, a 3. számú cölöplyuk pedig az előzőtől 130 cm-re északra jött elő. A faszerkezet alatt, a szürkésbarna talajból szürke törökkori kerámia töredékek kerültek elő. Tehát feltételezzük, hogy a feljáró a hódoltság idején épült. (26. kép) A pesti városfal különlegessége, hogy nemcsak külső vizesárok övezte, hanem hadászati okból belső árkokból álló védelmi rendszer is körülvette.

20 Evlia Cselebi ostromleírásában olvashatjuk: „Ulama pasa a vár megrongált helyeit sorompókkal és tömésfölddel azonnal eltöltötte, belső felüleIRÁSNÉ MELIS 2002. 160. 219