Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Végh András: Matrakcsi Nászuh Buda ábrázolása 207-215

VÉGH ANDRÁS A kép tehát a természet- és a településföldrajz szempontjából is hitelesen ábrázolja a maga sajátos stílusában a két várost. Az ábrázolás azonban ennél is nagyobb hitelességre törekszik és a részleteket is igyekszik bemutatni. A középen elhelyezett Királyi palota például hangsúlyos eleme a miniatúrának, amelyet érdemes összevetnünk a Schedel-féle Világkrónika hitelesnek tartott látképével. A két kép technikája, látásmódja teljesen eltérő, a képeken ábrázolt épület azonossága mégis vitathatatlan. A palota déli végén mindkét illusztráción egyforma módon magasodik a ma helyreállított Gótikus nagytermet magába foglaló, délkeleti palotaszárny fölé a palota ősi öregtornya, az István-torony. Ettől északra jól kivehető ugyancsak mindkét rajzon a sarkain fiatornyokkal díszített magas kaputorony, amely a belső (I.) szárazárkon át a Díszudvarra vezető utat őrizte egykor. A török rajzoló a két torony között lévő különféle épületszárnyakat egyetlen palotává sűrítette össze. A kaputoronytól északra álló harmadik torony a Csonkatoronynak tartható. Itt a két látkép között ellentmondás van, hiszen a Schedel-féle képen a kaputorony és a Csonkatorony szinte egymáshoz simul, míg a török rniniatúrán a két torony között egy újabb palotát látunk. Talán az eltérő nézőpont miatt mást látott rajzolója és a Díszudvar nyugati szárnyát próbálta meg ábrázolni. Mindkét rajzon a tornyok és paloták egymáshoz érő nagyobb csoportja a Csonkatoronynál véget ér és egy kis szünet után folytatódik egy az eddiginél magasabb, de egyben rövidebb palotacsoporttal. A kis szünetet a látványban a már említett belső (I.) Szárazárok okozta. Az újabb csoport a török rajzon három elemből áll, egy nyeregtetős magas palotából, egy ennél is magasabb csúcsos süvegű, toronyszerű építményből és egy ezzel egyenlő magasságú, fiatornyokkal díszített tetejű toronyból, amelyhez híd vezet a szemközti városból. Mivel a Királyi palota ezen részének, a második Díszudvarnak az alaprajzi elrendezését kevésbé ismerjük, a három épület azonosításánál óvatosabban kell fogalmaznunk. Véleményem szerint a nyeregtetős palota a Schedel-féle rajz nyeregtetős palotaépületével azonos, amelyet általában a Mátyás király építtette un. befejezetlen (!?) palotával azonosítanak. A csúcsos süvegű, toronyszerű épület a Schedel-féle rajzon a város felőli legszélső oromzatos palotahomlokzatra utal, vagyis a Zsigmond király építtette, a nagyteremet is magába foglaló palotaszárny oldalhomlokzatára, amelynek főhomlokzata a város felé nézett, ezért a Duna felől nem volt látható. Végül a fiatornyos kaputorony a külső (II.) szárazárok hídja melletti torony lehet, amelynek alapfalait az ásatásokból ismerjük. A Schedel-féle rajzon elképzelhető, hogy ezen torony süvegének a csúcsa emelkedik ki a Zsigmond építtette palota íves oromzata fölé. A palotát övező erődítmény falain indokolatlanul sok tornyot láthatunk ugyan, ám itt is találunk hiteles részletet, a két völgyzárófal kivehető, sarkain tornyokkal. Érdekes, hogy a rniniatúrán a készítése idején már álló és igencsak hangsúlyos látképi elemeket jelentő újonnan készült erődítéseket nem láthatjuk. Például a Királyi palota erődfalainak déli végét lezáró nagy rondellát, vagy a Kammerhof északi sarkánál emelt un. Erdélyi bástyát, amelyek pedig még János király uralkodása alatt az 1530-as években épültek és legtöbb későbbi látképen szerepelnek. Lehet, hogy a miniatúra alapjául szolgáló helyszíni rajz korábban készült, esetleg 1526-ban, vagy 1529-ben? Összefoglalva az elmondottakat a királyi palota képe a török rniniatúrán hiteles ábrázolás, bár messze elmarad a Schedel-féle látkép részletgazdagságától. Az elnagyolt, csak a fontosabb épülettömböket és tornyokat bemutató látkép jelentősége így sem csekély, a palotát még a pusztulás előtti állapotában mutatja be és jóval pontosabb sok-sok későbbi ábrázolásnál. A királyi palotához hasonlóan Buda városának ábrázolásánál is arra törekedett a miniatúra készítője, hogy egyszerű jelzésekkel, de pontos helyükön ábrázolja a fontosabb épületeket. A városban a valóságnak megfelelő topográfiai elhelyezkedésük szerint láthatók: a Szt. János kapu, a Zsidó kapu, a ferences kolostor temploma, a Boldogasszony plébániatemplom, a domonkos kolostor temploma, és a Szt. Mária Magdolna plébániatemplom (tehát a városban álló mindkét plébániatemplom, és mindkét kolostor!), valamint az egykori királyi ház, a Kammerhof. A Váralja északi részén három templomot látunk, felül a felhévizi Szentháromság társaskáptalan templomát, mellette vízimalom utal az itteni hévizekre, alattuk a karmelita kolostor templomát és a Szt. Péter mártír plébániatemplomot. A negyedik budai kolostort, az ágostonosok rendházát talán a Szt. János kapu alatti tornyos épületben ismerhetjük fel. Mellette egy hosszú nyeregtetős ház a királyi istállókat jelzi, a völgyzárófaltól délre torony, feltehetően az alhévizi Szt. Gellért plébániatemplom. (1. kép) Pestet három oldalról fal keríti be, a Duna partján három tornyos épület emelkedik: a domonkos templom délen, középen a plébániatemplom, északon pedig talán a várat érthette félre a rajzoló, vagy a ferences templomot ábrázolta pontatlan fekvéssel. Pesttől keletre táborozásra alkalmas mező látható sátrakkal, a Rákos mező, amelyen a középkori országgyűléseket - hasonlóan a képen látotthoz - sátrak alatt tartották. 210