Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Végh András: Matrakcsi Nászuh Buda ábrázolása 207-215

MATRAKCSÍ NÁSZUH BUDA ÁBRÁZOLÁSA ha bizonyítottnak tartjuk, hogy az utolsó, hetedik kép Esztergomot mutatja be, semmiképpen sem határozhatnánk meg egy ettől teljesen eltérő város látképét ugyancsak Esztergomként.

15 Joggal érezhetjük mégis kevésnek a bizonyításhoz logikai érvelésünket, ezért fordulunk a továbbiakban helyrajzi ismereteinkhez, hogy ezek birtokában tekinthessünk a képre. Középen a két lap kötése mentén kavargó hullámokkal díszített folyót láthatunk, amely a lapok tetejétől egyenes vonalban halad a lapok aljáig. (A történeti munka tárgyát tekintve ez kétségkívül a Duna) A folyás irányát nem tüntették fel, de a lap tetején a folyó egy sziget csücskét öleli körül. A sziget elmosódott képén házak és egy csúcsos (templomtorony képe ismerhető fel. A folyó partján, a bal oldalon hosszan elnyúlva egy falakkal körülvett város látható, amelyhez alul karcsú tornyok és magas paloták csoportját övező erődítmény csatlakozik. Nem áll közvetlenül a folyó partján sem a város, sem a vár, az erődfalak és a part között hosszan elnyúlva mégis különféle épületek csoportjai láthatók. A vár alatt magas hegy emelkedik, a város felett egy ennél kisebb domb. A város képét egyébként a könyvet derékszögben jobbra elforgatva szemlélhetjük, míg a háttérül szolgáló térkitöltő díszítéseket a könyv szokásos kézben tartásához igazították. Nem ez az egyetlen furcsaság, amelyet a perspektivikus látképekhez szokott szemünk ügyetlenségnek lát. A város és a vár tulajdonképpen lebeg a folyó felett, a várat oldalnézetből, a várost azonban madártávlatból rajzolták meg. A felső részen a város kilóg az előre megrajzolt téglalap alakú keretből, akárcsak a szigetet körülölelő folyó és a partján néhány épület. Az alsó részen a magas hegy nyúlik túl a kép szegélyén. A folyó másik partján, a jobboldalon az oldal alsó felén egy másik fallal övezett város látható, amely téglalap alakú. A város felett egy magányos torony áll, amelyet a folyón keresztül lánc köt össze a túlparton álló ugyancsak magányos toronnyal. A város mellet és felett mező, rajta tarka sátorok és földbeszúrt lándzsás kopjak sokasága. A látvány furcsasága, hogy a város képét a könyvet derékszögben balra fordítva szemlélhet15 Az 1982-ben megjelent kötetben a Fehér által Budaként meghatározott jelentéktelen erődítményt mutató 48. kép (89

a

) és a Budát és Pestet (szerinte Esztergomot és Párkányt) bemutató 50. kép közé illesztette be a szerző Dzseládzádé Musztafa krónikájából Siklós ábrázolását (49. kép). A képek sorrendje zavart okoz így első látásra, hiszen a szerzők sora és a topográfiai sorrend is megtörik. Az 1978-ban készült könyvben is nehéz követni a képek eredeti sorendjét. Ebben a reprezentatív, színes reprodukciókat közlő kötetben a kérdéses kép (7. kép) csak fekete-fehérben jelent meg a könyv elején, de együtt kódexben található többi ábrájuk, míg a sátrakat a szokott tartás szerint rajzolták meg. Az ábrázolás egyébként egy zászlócsücsköt leszámítva nem lépi túl az itt is megrajzolt téglalap alakú keretet. Fontos még a folyó két partján elterülő települések egymáshoz mért elhelyezkedése. A jobb oldalon lévő város az oldal alsó felét foglalja el, felső vége a bal oldalon, középen ábrázolt várral került szembe, amelytől tovább felfelé az oldal felső felén látható a másik város. A topográfiai ismérveket tekintve az ábrázolást Buda és Pest képének kell tartanunk. A Duna mentén Százhalom és Esztergom között a következő ikertelepülések helyezkednek el: Buda és Pest, Visegrád és Nagymaros, valamint Esztergom és Párkány (a középkori Kakát). Sem Nagymaros, sem Kakát települését nem övezték városfalak. Párkányt a későbbiekben is csupán sánc vette körül, amelyet tornyokkal övezett fallal ábrázolni egy helyrajzi hitelességre törekvő illusztráció esetében erős túlzás lenne. De további érvet is elősorolhatunk, hiszen nem állt a két település egyikén sem három templom, mint az a képen látható. Egyedül Pest rendelkezett a fenti ismérvekkel. A mai szemnek is könnyű felismerni a két város képét, mivel ha a könyvet kézbe vesszük az ábrázolás a mai térképekkel egyezően nagyjából észak felé van tájolva, a folyó a lap tetejéről tart a lap aljához, ahogy a valóságban északról déli irányba szeli ketté a tájat. A két település helyzete a miniatúrán megfelel a középkori Buda és Pest tényleges elhelyezkedésének, tehát nem pontosan egymással szemben emelkedtek, hanem Pest a királyi palotától lefelé, vagyis dél felé terült el. A bal oldali település képe is jellegzetes és megfelel Buda fekvésének: délen a királyi palota tömbje, ettől északra a város. Mindkettőt a Dunától távolabb ábrázolták, bár a Várhegyre nem utaltak. A város és a Duna partja között a Váralja (a mai Víziváros) épületei láthatók. A táj alapvető terepalakulatait könnyen felismerhetjük. A folyón a sziget megfelel a Margitsziget (a középkori Nyulak szigete) helyzetének Budától északra, Felhévízzel szemben. Budától délre magas hegy emelkedik, a város fölé magasodó Gellérthegy, Budától északra látható kisebb hegy pedig a Rózsadomb. zolással, vagyis együtt a szultáni hadsereg felvonulását bemutató többi állomáshely képeivel. (1-9. kép.) A képaláírás szerint Esztergom és Párkány ábrázolását látjuk. A kódexben következő képpel, amely valóban Esztergomot mutatja be, itt nem találkozhatunk és utalás sem történik rá, hanem az külön, a színes képek közé lett illesztve (XXIV t.). Előtte a Kesztölc-Tolna kép (XXIII. t.), utána Tata (XXV t.), majd Fehérvár (XXVI. t.) A fentieken kívül Fehér Géza több tanulmányában is részletesen ismertette Matrakcsi Nászuh ezen munkáját, de a kérdéses ábrázolásról nem tett említést. Ld. FEHÉR 1971. 161-168.; FEHÉR 1977. 49-76. 209