Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Csippán Péter: 13-14. századi állatcsontleletek a budai Szt. György tér délnyugati részéről 201-206

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. CSIPPÁN PÉTER 13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL Dolgozatom témája az egykori Királyi Istálló területén folyt ásatás során feltárt Árpád-kori objektumok közül, két különböző, egymással szomszédos telken előkerült gödör állatcsontanyagának elemzése. A leletanyag teljes értékelését az tette lehetővé, hogy a gödrök kerámiaanyaga mellett,

1 az előkerült 1512 db állatcsont is rendelkezésünkre állt.

2 Az Árpád-kori zsidónegyed pontos kiterjedését eddig nem tudták tisztázni a kutatások, így elképzelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Bár az objektumok leletanyaga a 13. század második felére és a 14. század elejére volt keltezhető, betöltésükből azonban egyértelműen a zsidó lakossághoz köthető lelet nem került elő. így a régészet részéről igény mutatkozott az archeozoológiai értékelésre is. Az állatcsontanyag vizsgálata, tekintetbe véve a zsidó vallás húsfogyasztásra vonatkozó tilalmait, információval szolgálhat a két egymással szomszédos telek egykori lakosságának etnikai hovatartozásáról. Ezen elképzelést az is alátámasztja, hogy a vizsgált gödröktől É-ra eső közeli telken feltárt kút leletanyagából, az egykori zsidó lakossághoz köthető leletek kerültek elő,

3 valamint a korabeli lakosok húsfogyasztásra vonatkozó vallási előírásai is megmutatkoztak a Daróczi-Szabó László által feldolgozott állatcsontanyagban.

4 A LELETANYAGBAN TALÁLT HÁZIÁLLAT FAJOK Mindkét gödör csontanyagában, a legtöbb régészeti korszakra jellemzően, legnagyobb töredékszámmal a szarvasmarha fordult elő

5

. Ezt talán a szarvasmarha sokoldalú hasznosítási lehetőségei (tej / hús / igaerő / nyersanyag - szaru) magya1 Tóth Anikónak ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget 2 Magyar Károlynak az ásatás vezetőjének, és Kovács Eszternek a BTM Középkori Raktára vezetőjének, ezúton szeretném megköszönni a feldolgozás lehetőségét és a sok segítséget. rázzák. A feldolgozott leletanyagban általában az állat húsban gazdag részei voltak megtalálhatóak, de a koponya és más húsban szegényebb testtájak csontjai is előkerültek. Az Árpád-kori városi állattartásra jellemző, hogy a sertés számához képest jelentősen kevesebb kiskérődző, (juh/kecske) fordul elő.

6 Ez a jelenség, amely mindkét leletanyagban jól mutatkozik egyaránt magyarázható a betelepített nyugati hospes lakosság hagyományos étkezési szokásaival, valamint azzal, hogy a sertést kis helyigénye is alkalmassá tette arra, hogy a városok falain belül tartsák. Ezt megerősítendő, hogy a sertéscsontok között több esetben egészen fiatal állat csontjai is fellelhetőek voltak, ami szintén a helyben tartásra utalhat. Ugyancsak a korszak városi állattartásának jellemzőire mutat rá a leletanyagban talált nagyszámú baromficsont, melyek a házimadarak fogyasztásának városi jelentőségét bizonyítják. Az állatokat szaporaságuk és igénytelenségük ideálissá teszi a városi tartásra. Ezzel szemben az Árpád-kori falusi településeken a baromfitartás általában csak kevéssé, vagy egyáltalán nem fordul elő.

7 A nagy töredékszám ellenére a DK-i gödörben talált kutyacsontok többsége egyetlen egyedből származik. Ennek az állatnak majdnem a teljes váza megtalálható volt, valamint ezen az egyeden voltak megfigyelhetőek a tuberculosis (lásd később) jelei. Szintén a városi kutyák jelenlétéhez köthető jónéhány, különböző csontokon megfigyelhető rágásnyom, valamint a leletanyagban talált számos coprolit is. 3 B. Nyékhelyi Dorottya ásatása. 4 DARÓCZI-SZABÓ 2002. 5 BARTOSIEWICZ 1996.183. 6 BÖKÖNYI 1968. 292. 7 BÖKÖNYI 1968. 292. 201