Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Tóth Anikó: Árpád-kori gödrök a Szent György tér délnyugati részén 187-199

TÓTH ANIKÓ Egyéb edénytípus csak néhány töredékkel jelentkezett: korsó oldaltöredéke, mécses és fedő egy-két darabja volt még a gödörben. Az edényeken kívül a gödör felső részéből sok tetőcserép, és néhány ezekből tördeléssel kialakított, különböző méretű játékkorong került elő. A kerámia és a nagy mennyiségű állatcsont mellett apró üvegtöredékek (elsősorban palack) alkotják a leletanyagot - ezek méretüknél fogva keltezési támpontot nem adnak. Legfelső részén egy kisebb mélyedésben török kori leletanyag volt, mely vagy egy ráásott kisebb gödör lehetett, vagy egy kisebb terepszint-egyengetés maradványa. A DK-i GÖDÖR (5. kép) A délebbi gödör formája szabálytalanabb, felső része sarkosodó ovális alakú, lejjebb egyenetlen, kétszer is összeszűkülő, majd a sziklaszinthez képest -310 és -600 cm-nél „kibuggyosodó" alakját a szikla keménységének változása okozhatta. Teljes mélysége 630 cm volt. Az alsó ötödében mutatkozó függőleges hasadékok alapján felmerült, hogy eredetileg kútként használhatták, de a hidrogeológiai vizsgálatok ezt cáfolták. A gödörhöz Ny felé, az Árpád-kori városfal alatt is áthúzódva kis, kővel kirakott vízelvezető csatorna csatlakozott, melynek kibontása során az alján szürke, leiszapolódott réteget dokumentáltunk. Ez a csatorna, hasonlóan az ÉK-i gödörnél észlelthez, szintén a kerítésfal alá vezetett. Betöltése összetettebb, mint az északabbi gödöré, három réteget lehetett elkülöníteni benne. A gödör alsó rétege (nagyjából a fele - kb. -300-630 cm) 13. századi -14. század eleji kerámiával keltezett, és ugyanolyan egységes, mint az ÉK-i gödör egésze volt. Az edények nagyobb része itt is fehérre égett agyagból készült (8. kép): tagolt peremű fazekak körbefutó, bekarcolt vonaldísszel, tölcséres vagy enyhén tagolt peremű, szintén karcolt díszű tálak - egy példányon a perem alatt körbefutó hullámvonaldísszel, élesen tagolt peremű, alacsony tányér, korsótöredékek. A legszebb darab egy zömök, gömbölyded testű, csőrösre húzott kiöntőjű, szalagfüles, vörös sávos festéses kancsó (8. kép 10.). Fenékbélyeg ebben a rétegben egyetlen, egyszerű kereszt alakú fordult elő. Osztrák kerámia nagyobb számban jelentkezett, mint a másik gödörnél. (9. kép) Elsősorban a fazekak jellemzik ezt az anyagot is, peremükön, s néhányuknál az oldalon is bécsi műhelyjegyekkel

5 (bevágott mankós kereszt, András-kereszt). Ezeken kívül kancsótöredékek, mécsestálak és fedők, valamint egy kis edényke kiöntőcsöves töredéke színesíti a leletanyagot. Kerámián kívül nagy mennyiségű állatcsont, és kevés üveganyag került még elő. A gödör legkorábbi rétegét az edényeken kívül II. Cseh Ottokár (1251-1276) B 159

6 bécsi fülére keltezi.

7 A betöltés középső része (kb. -125-300 cm) újabb egységet képez, a felső szűkülettől a középső kiöblösödésig. A földréteg barna, szemcsés volt, helyenként magokkal, szerves maradványokkal vegyítve. Ez a szakasz is 13-14. századi kerámiát tartalmazott, de leletanyaga teljesen elkülönül az alsó résztől: összeillő darabok nem kerültek elő a két egységből, valószínűleg más helyről került ide a betöltött szemétréteg. Ebből a részből kisebb töredékek kerültek elő, és egész edényeket nem sikerült összeállítani belőlük. (10. kép) Fehér anyagú kerámiából fazekak, csészék, poharak, tányér és fedő töredékei kerültek elő. A tagolt perem mellett megjelentek a galléros és szögfej alakú típusok, a bekarcolt díszítés mellett pedig a bordázott edényfalak. Néhány töredéken vörös sávos festés nyomai láthatók. Fenékbélyeg két esetben volt: egy nyolcküllőjű kerék és egy egyszerű, kereszt alakú változat. Vörös anyagú edények töredékei már nagyobb számban fordultak elő, mint az alsó részben: korsók, kihajló peremű fazekak töredékei, egy-egy darabon fehér engobe maradványaival. Osztrák kerámia jóval kevesebb volt ezen a részen, mint a gödör alsó felében. Elsősorban fazéktöredékek (némelyiken műhelyjeggyel), néhány korsó/kancsó oldal- és fültöredéke, valamint mécsestöredékek képviselték ezt a típust. Az üveganyagot egy-két kisebb palacktöredék (perem- és fenékdarabok), valamint egy cseppes pohár alsó része alkotja. A keltezést Károly Róbert CNH II 56 (1332-1335)

8 ezüst denára is segíti. A gödör felső része betöltésében és leletanyagában is jóval vegyesebb képet mutat a korábbi rétegeknél. A meghatározó kerámiaanyag erősen töredékes volt, s a 14. és 15. századi típusok mellett 17. századi darabok is előfordultak. (11. kép) Az erős keveredés oka a Királyi Istálló építésének idején keresendő: a szemétgödröt nem észlelték, s a rajta áthúzott alapozás megrogyott. Ekkor a betöltés tömörítésére meszet öntöttek be, mely egészen friss állapotban meg is maradt, s eközben késői kerámia 6 KOCH 1994. 79., Taf. 19. 7 A pénzek meghatározását Benda Judit végezte, segítségét ezúton köszönöm. 8 HUSZÁR 1979. 84., 502. 5 HOLL 1955.; BERTALAN 2000. 188