Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Tóth Anikó: Árpád-kori gödrök a Szent György tér délnyugati részén 187-199

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. TÓTH ANIKÓ ÁRPÁD-KORI GÖDRÖK A SZENT GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉN A Szent György tér DNy-i részén, a volt Királyi Istálló területén végzett ásatás során, a terület nyugati oldalán húzódó Árpád-kori városfal mentén, a falon belül 8 Árpád-kori leletanyaggal keltezett gödör került feltárásra, Magyar Károly vezetésével.

1 A 8 gödör közül négyhez a fal alatt átvezető csatorna csatlakozott, melyekből három kővel volt kirakva. Jelen dolgozat tárgyát a terület ÉNy-i részén kijelölt 98/13 szelvényben, részben a Királyi Istálló fala alatt előkerült két sziklagödör leletanyaga képezi. (1 kép)

2 A gödrök igen közel helyezkednek el egymáshoz, de a köztük előkerült, az Árpád-kori városfalra merőleges, kerítésként meghatározott falmaradvány alapján külön telekhez tartozhattak. (2. kép) Bár a fal későbbi a gödröknél, valószínűleg egy korábbi, egyszerűbb határjelölő objektum helyére építették. A szelvényt a városfal illetve a kerítésfal négy negyedre osztotta, a gödrök megkülönböztetése ez alapján történt. A két gödör anyagában semmi átfedés nem volt, összeillő töredékeket nem találtunk. Az ÉK-i GÖDÖR (3. kép) Az északabbi gödör ovális felső része a sziklaszinttől számított kb. -150-200 cm mélység között egy keményebb sziklaréteg miatt összeszűkül, majd ismét kiszélesedik, s innen, egyetlen kisebb kiöblösödéstől eltekintve, enyhén ívelt fallal egyenes, kerek aljban végződik. A városfaltól nyugatra eső rész mélyítése során vált láthatóvá, hogy egy keskeny, kővel kirakott oldalú és kővel fedett kis csatorna vezetett belőle, melynek a gödörhöz csatlakozása az erős roncsoltság miatt nem volt észlelhető. (4. kép) A csatorna D felé ívelődve a kerítésfal alá vezetett. A gödör betöltése egységes, jórészt egynemű volt, két vékony, eltérő réteg kivételével: -340 cm 1 Az anyag feldolgozásának lehetőségét ezúton szeretném neki megköszönni. 2 Az alaprajzot Viemann Zsolt készítette, segítségét ezúton köszönöm. körül magok és habarcsdarabok, -520 cm körül pedig szervesanyagos berétegződés volt látható. A gödör mélysége 525 cm volt, betöltése egyszerre történhetett, mivel az összeállítható edények darabjai a teljes mélységből kerültek elő - valószínűleg egy máshol felhalmozott szemétadagot hordtak ide. A leletanyag a gödör felső részén néhány bemosódott, 16. századi töredéktől eltekintve, a 13. század második felére -14. század elejére keltezhető. Legnagyobb részét a fehérre égő agyagból készült edények alkotják. (6. kép) Ennek túlnyomó többségét tagolt peremű, bekarcolt vonallal díszített fazekak adják. Előfordul köztük zömökebb, öblös testű, és nyúlánk, széles szájú típus is. A csigavonalszerűen körbefutó bekarcolt vonaldísz mellett két peremtöredéken, a nyakon körbefutó, bekarcolt hullámvonaldíszt (6. kép 5), két fazéknál pedig fröcskölt festés

3 nyomait figyelhetjük meg (6. kép 10.). Műhelyjegy egyetlen esetben fordult elő: egy fenéktöredéken alig kivehető, plasztikus körbe foglalt kereszt van, torzulása alapján látható, hogy az edény háromszor is a fazekaskorongra került. A fazekak mellett hasonló felépítésű, kisebb méretű bögrék is nagy számban fordultak elő. A fehér kerámia másik, nagy mennyiségben előkerült edénytípusa a tölcséres, ritkán tagolt peremű, szintén körbefutó, bekarcolt vonallal díszített tálaké és kisebb csészéké. Több magas, szűkülő nyakú palack töredéke is előkerült, de közülük csak egy volt összeállítható. Ennek testét válltól lefelé, egész felületén csigavonalban körbefutó, bekarcolt vonallal díszítették. A vörös anyagú kerámiát egyetlen vastag falú, tagolt fazékperem képviseli. Osztrák fazekasáru már nagyobb számban fordul elő. (7. kép) Leginkább fazekak töredékei, elsősorban peremek kerültek elő, néhányon bécsi fazekasműhelyre utaló, bevágott perembélyeggel

4

. 3 KÁRPÁTI 2002. 590. 8. jegyzet 4 HOLL 1955.184. 57. kép; BERTALAN 2000.181.1-IV tábla 187