Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Papp Tímea: Az óbudai Szent Péter prépostság románkori faragványai 167-180
Az ÓBUDAI SZENT PÉTER PRÉPOSTSÁG ROMÁNKORI KŐFARAGVÁNYAI nám sávszerű kialakítása alapján az indadíszes relieftöredéket (13. kép) is, amely jelenleg nem fellelhető. Mint már említettem, elképzelhetőnek tartom, hogy a tabáni Krisztus is ehhez az építményhez tartozott azzal a figurális töredékkel együtt, melyen a kettős árkolású ruharedő szintén megjelenik. Visszatérve az indás díszítésre, találtak a Fő téren egy kisebb töredéket 6 * (14. kép), amelyen szintén megjelenik az indadísz és a palmettás díszítés, itt azonban a felület több sávra van osztva. Néhány faragvány díszítésén kizárólag az indadísz jelenik meg, állatalakok nem szerepelnek. Itt is és az állatalakos-indás díszítésű töredékeknél is az indák minden esetben hárombordásak. Ebbe az indás csoportba tartozik egy kisebb töredék 67 is, melyet a prépostság területétől nem messze találtak, ezen az indadísz palmetták nélkül jelenik meg. Egy indadíszes párkányféle töredékét 68 az óbudai római tábor ásatása közben találtak meg. A darab két oldala - homlok- és az egyik oldalnézete - bonyolult indadíszt mutat. A homloknézeten ez a motívum két vázából kinövő egy-egy tőből indulva képződik. A vázákból a tövek mellett - mint forrásból - víz tör elő. Az ábrázolás egyedülálló. Egy kőlemez töredéke 69 szintén az óbudai Fő téren került elő. A keretes körfonat inkább korábban, a 11. században volt gyakori, ott számos töredéken előfordul. 70 Ezeknek a faragványoknak a kitöltő díszítményei sokfélék: a zalavári darab szalagfonatos, az óbudai faragvány esetében azonban a körfonatot indadísz tölti ki. Közös jellemzőjük, hogy a szalagok és az inda is hárombordásak. Van még néhány töredék, mely egyedül áll az óbudai anyagban, vagy kérdéses hovatartozású. Teljesen újfajta növényi dísz jelenik meg két, ma már sajnos elveszett oszloptöredéken (15. kép), melyek a budai várban kerültek elő. Az oszlopok testén a szalagfonatos díszítés köröket formál, melyek függőlegesen és oldalirányban is kapcsolódnak egymáshoz. A körökben négy- és ötszirmú rozetták vannak. Ugyanez a díszítés ismétlődik Gyulafehérvárott a templom déli kapujának egyik bélletoszlopán. 71 A köröket formáló szalagfonatos díszítés megjelenik még egy korabeli pécsi falfestményen 72 is, a közökben itt is feltűnnek a rozetták, 66 A darabon leltári szám nem olvasható, az Úri utcai raktárban van. GEREVICH 1971.18., VI/14. 67 Leltári száma: 89.238.1.1 (BRAUNSCHWEIG 1991.140. sz.) 68 Leltári száma: 89.236.11 (BRAUNSCHWEIG 1991137. sz.) 69 Leltári száma: 81315.11 (BRAUNSCHWEIG 1991139. sz.) 70 TÓTH 1994.109.1-54. 71 TÓTH 1983, 399-400. 72 GEREVICH 1938. CCXXXVIII. tábla melyek ebben az esetben többszirmúak. A töredékek nem köthetőek teljes bizonyossággal az óbudai anyaghoz, amihez az analógiák alapján a töredék 12. század végi, inkább 13. század eleji keltezése is hozzájárul. 73 Újfajta kontextusban jelenik meg az óbudai anyagban az akantuszleveles díszítés egy oszlopfő saroktöredékén 74 , melyből bárányfő bújik elő. A bárányfő egy volutahelyzetben lévő, tagolatlan kihajló levélhez hasonlít, kizárólag az arc vonásai vannak kifaragva. A fejhez alulról és felülről ívesen nyúlnak az akantuszlevelek, az alsók az állat szájába érnek. Hasonló darabokat Esztergomban találunk, a királyi palota anyagában, 75 az egyik darab teljesen ép és a Szt. István teremben van eredeti helyén. A darabot Tóth 76 1150-1200 körűire keltezte, vagyis ez is késői töredék. Végül, de nem utolsósorban fennmaradt egy kerubos ábrázolású faragvány 77 (16. kép), melyet a Rudasfürdő gépházába befalazva találtak meg másodlagos elhelyezésben. A keret két felső sarkában a kerub ábrázolása mellett kétoldalt egy-egy fej látható. Az ábrázolás egyedülálló a magyar anyagban. A darabnál esetleg elképzelhető, hogy a homlokzatot díszítette. Ami az óbudai anyag hovatartozását illeti, a magyar kőornamentikában a már említett két hely: Esztergom és Somogyvár nyújtja a legfontosabb párhuzamokat. Mégis úgy tűnik, hogy Somogyvár Esztergommal szemben erősebb az analógiák terén az óbudai faragványok összességét vizsgálva, hiszen somogyvári faragványt nem csak az állatalakos-indás, hanem már az akantuszleveles töredékek ismertetésénél is tárgyaltam. Esztergomban az állatalakos-indás díszítés ismeretlen, itt csak egy állatalakos faragvány analógiáját találjuk meg, az oszlopfőről kihajoló bárányfőjét. A somogyvári apátság kapcsán tárgyalt Dercsényi egy Arbe-i (Rab) oszlopfőt 1934-ben a doktori disszertációjában, 78 mely a madaras-indás somogyvári faragványok kiváló párhuzama. Dercsényi szerint a darab közel áll a madaras-indás somogyvári faragványhoz zsúfolt, áttekinthetetlen kompozíciójával. Dercsényi úgy véli, hogy a darab nem önálló dalmát fejlődés eredménye, hanem a latin-itáliai kultúra balkáni kisugárzása, szerinte az oszlopfő 73 ENTZ 1994. 5. kép 74 A darabot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, leltári száma: 34/1924. TÓTH 1994.110.1-55. 75 GEREVICH 1938. CV és CVI. táblák 76 TÓTH 1994. 78.1-20. 77 Leltári száma: 21 78 DERCSÉNYI 1934. 5. kép 173
