Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Papp Tímea: Az óbudai Szent Péter prépostság románkori faragványai 167-180

PAPP TÍMEA „az Olaszországból keletre áramló művészi kultúra egyik összekötő pillére", s az út innen Magyarországra vezet. Dercsényi ezt az utat még a 12. század végére keltezte. Véleményem szerint Dercsényinek igaza van, a darab valóban arról tanúskodik, hogy az észak-itáliai formakincs esetleg Dalmácián keresztül terjedt kelet felé, így hazánk felé is. Az óbudai állatalakos-indás faragványok magukon viselik ugyanennek az észak-itáliai, ún. lombardiai stílusnak a vonásait. Lombardiában hasonló stílusú a 12. századi milánói S. Ambrogio templom szószékének díszítése, itt mégis a dalmát és a magyar példákhoz képest kevésbé bonyolult és sűrű a kompozíció. Az itteni állatalakok erőteljesebben válnak el a háttértől, ezek a darabok inkább klasszikusak. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a királyi alapítású óbudai Szt. Péter prépostság egy igen gazdag kiképzésű, hatalmas méretű templommal rendelkezett. Valószínűleg maga az építkezés is sokáig elhúzódott, s az épület több király uralkodása alatt nyerte el szobrászati kiképzését. A 11. századi anyagot kevésbé ismerjük, az idetartozó darabok keltezése a század második harmadától indul. A 12. századi anyagról az állatalakos-indás-akantuszos töredék (8. kép) bizonyítja be, hogy az (állatalakos-)indás és a korinthoszi jellegű-akantuszos faragványokat egy stílushoz, tehát valószínűleg egy korba kell helyeznünk. Ez a korszak a 12. század közepe, melyhez kiválóan kapcsolódik az 1148-as II. Géza-i adomány A templom díszítményei nagyon kvalitásosak, a faragók magas szintű képzettségéről árulkodnak. Az ide tartozó faragványok egységes stílust képviselnek, a formakincs a magyar anyagban azonban számos esetben egyedülálló díszítést mutat. A faragványokat eddig sajnos csak külön-külön tanulmányozhattuk, remélem, hogy ezzel a munkával sikerült egységes képet alkotni a prépostság románkori kőanyagáról. 174