Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Papp Tímea: Az óbudai Szent Péter prépostság románkori faragványai 167-180
PAPP TÍMEA Leletek kerültek elő még mindig Óbudán és a Fő tér közelében: a Szentlélek téren, 9 a Polgár utcában 10 és a Lajos utcában. 11 Két másik lelőhelyen is előkerültek töredékek: a Nagyszombat utca, vagyis a második amfiteátrum közelében egy a múzeum kiállításán szereplő korinthoszi jellegű oszlopfejezet, 12 melyet Dercsényi Dezső 13 és cikkéből kiindulva a kutatók többsége középkorinak tart, de előkerülésének helye esetleges római eredetét sem zárja ki. Hasonló a helyzet néhány oszlopfőtöredékkel, melyeket a Kiscelli utcában találtak meg. Bertalanné a darabokat középkorinak tartja, 14 de itt sem kizárható, hogy a faragványok korábbiak, vagyis rómaiak. A további, a prépostság kőanyagához tartozó töredékek Buda más területein kerültek elő. Hogy hogyan kerültek a töredékek ezekre a helyekre? Karai László, az óbudai prépost 1471-ben engedélyt kért II. Pál pápától, hogy a templom köveit és oszlopait a Fehéregyháza mellett alapított pálos kolostor építkezéseihez felhasználhassák. 15 Egy 1483. augusztusi oklevél 16 is fennmaradt, melyben IV Sixtus pápa engedélyt ad Mátyás királynak az akkoriban romos állapotban lévő óbudai Szent Péter prépostság templomának elbontására, mely az Anjou-kori Mária templom sekrestyéjének építésének állt útjában. A köveket tehát valószínűleg átszállították a pálosok építkezéseihez, azok mégsem maradtak sokáig Fehéregyházán. A törökök bejövetelekor ugyanis sokan elköltöztek Óbudáról, így tettek a pálosok is. Fehéregyházára még a törökök kiűzése után sem tértek vissza, innen a törökök pedig széthordhatták a kolostor köveit a saját építkezéseikre. Egy említés szerint az elpusztított óbudai középkori építmények megmaradt részeit az újjáépítésnél a budai vár belső és külső erődítésénél és a később létesült köz- és magánépületeknél használták fel. 17 Fennmaradt néhány adat hasonló újrafelhasználásról más épülettel kapcsolatban is: a Budakeszi úti pálos kolostor köveit is a törökök Itt csak egy jelentősebb darab került elő: 71.93.1. (BRAUNSCHWEIG 1991. 135. sz.) Szintén egy jelentősebb darab: 89.238.1.1. (BRAUNSCHWEIG 1991. 140. sz.) A darab leltári száma: 55.33.1. (BRAUNSCHWEIG 1991134. sz.) DERCSÉNYI 1943. 260-262. BRAUNSCHWEIG 1991. 453., 130/b. sz. BÁRTFAI SZABÓ 1935.108. (144. Reg.) BÁRTFAI SZABÓ 1935.112. (156. Reg.) GÖMÖRI HAVAS 1890.12. Nem tünteti fel a forrást, ami alapján az adatot lejegyezte. SALAMON 1884. 203. Salamon Tassi Gáspár budai követségéről szóló jelentéseket idéz Esterházy Miklós nádorhoz az 1627. év július 18-tól augusztus 11-ig. FEKETE 1944. 98. szállították el szintén Buda várának helyreállításához. Az adatot két történész is említi. 18 Salamon a következőket idézi egy 1627. július 27-iki levélből: „... Egy fertály mélyföldön, vagy inkább fél is lehet, vagyon Budától egy szép klastrom a helyen, az szőlő hegyek közt. Meglátni a Bécsikaputól is szépen, Szent Pál klastromának hijják. Ezt rontatja most a vezér, és a kövével Buda kerítését ujittatja, a hol megtöredezett vagy elavult." Fekete később ugyanerről írja, hogy.. .„ a mai Budakeszi út helyén a Kesislik jolu „Barátok útja" tűnt elő, amint a Kesislik bairin, a „Barátok hegyén" át Szent Pál klastroma felé kapaszkodott; a klastrom köveit 1620 körül Murtezá pasa hordatta le, hogy azokkal Buda kerítését megújíttassa". Véleményem szerint ezen adatok alapján a Budán széthordott faragványok útja nagyjából követhető - ez persze kizárólag egy hipotézis. Először a kőanyagot a fehéregyházi pálos építkezésekre használták fel, majd amikor a török hadak megszállták az ország területét a pálosok elhagyták a kolostorukat. Később az üresen álló épületből a törökök saját világi építkezéseikhez (fürdőkhöz, a palota és az ottani középületek helyreállításához) elhordták a köveket. Az óbudai prépostsághoz tartozó faragványok kőanyagukat tekintve kizárólag mészkövek. A töredékek túlnyomó többsége a 12. századi kőanyaghoz tartozik, annak is a század közepi részéhez, igen kevés a korai, még 11. századi darab. A faragványok elhelyezését illetően azok legnagyobb részét a Budapesti Történeti Múzeumban őrzik (a töredékek közül néhány ki is van állítva), két darab a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán szerepel, 19 egy kisebb töredék pedig a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van. 20 A KÓFARAGVÁNYOK A megtalált 11. századi faragványtöredékek szinte kizárólag korinthoszi jellegű oszlopfejezetekhez tartoztak, s fennmaradt egy sérült, korinthoszi jellegű oszlopfő is. A töredékek közül két oszlopfőről kihajtó levélvég 21 került elő az óbudai Fő téren. A darabok a század középső évtizedeiből valók. A nagyobbik levéltöredéken 22 (1. kép) kétoldalról hegyesedő levélrészek kapcsolódnak a peremüknél és erre felülről Az „Ábrahám és a három angyal" (55.1600.) és a vadászjelenetes fríz (55.1601.) a kérdéses darabok. A múzeum állandó kiállításán szerepel egy oszlopfő töredéke bárányfővel: 34/1924 leltári szám alatt (TÓTH 1994.110.1-55.) A két levélvég leltári száma: 57.58.1. (kiállítva), a másik darab: 89.230.1. A kiállított darab a nagyobbik. 168
