Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Papp Tímea: Az óbudai Szent Péter prépostság románkori faragványai 167-180

Az ÓBUDAI SZENT PÉTER PRÉPOSTSÁG ROMÁNKORI KŐFARAGVÁNYAI három levélujj hajlik rá. A levélgerinc és a felső hármas köteg is ferdén húzódik előre. A levélrészek háromszög közöket alkotva kettéválnak két- és háromvájatos darabokra. A levélujjak közül az ép darab vége kerek. Maguk az ujjak peremesek; az ép ujjon látszik, hogy vége dombomból ellaposodik. A levéltöredék alul homorú, a levélgerinc itt lapos, ebbe futnak bele a levélrészek kétoldalról. A darab méreteiből arra kell következtetnünk, hogy közepes méretű oszlopfőhöz tartozott. A hasonló kisebb darab (2. kép) töredékesebb állapotban maradt fenn, laposabb és egyszerűbben tagolt az előzőnél. A töredék egy levél hátoldala, az ujjak itt is peremesek és még az oldalról kapcsolódó levélrészek indítása, s azon a mélyítés is kivehető. A magyar anyagban pontos párhuzama nem létezik ennek a két töredéknek. Az épebb levélvéghez hasonló darabot a visegrádi esperesi templom kőanyagában találunk,

23 ez az óbudai nagyobbik darabnak egyszerűbb változata, inkább csak az alsó része hasonlít rá. Eltérő a kétfelől kapcsolódó levélrészek kidolgozása, hiszen itt ezek a részek simák. A ráhajló levélujjak kiképzése is más, ezek itt egyvájatúak. A korinthoszi jellegű fejezetet párhuzamként említhető még egy mohácsi oszlopfő,

24 melynek egyik oldalán megmaradt egy ép kihajtó levélvég. A levél hátának alakítása hasonló, a ráhajló szívforma kialakítása peremes, de a levélvég további kialakítása eltérő szerkezetet mutat. Van még egy faragvány, ahol szintén megmaradtak ép levélvégek, de ez a veszprémi székesegyházból való korinthoszi jellegű fejezet

25 egy igen egyszerű kialakítású darab. Szintén korinthoszi jellegű oszlopfőhöz tartozhatott a következő két töredék, amelyek azonban más helyzetben, a fejezethez tapadva képezték a díszítés részét. Bertalanné 1985-ben közölt egy rajzot az egyik levéltöredékről,

26 ahol jobbra ferdén hajló levélgerincről bordázott, s a végükön kettéágazó levélrészek indulnak, majd hajlanak vissza a gerinc felé. A levélrészek indulásánál a furatnyomok kivehetőek. A levélgerinc vége töredékes, azonban azon kanálszerű végződés indítása vehető ki. Ugyanez a végződés jellemzi a kisebbik darabot is

27 (3. kép), itt megmaradt a kanálszerű, mégis lapos lezárás. Ezen a töredéken a kettéágazó levélrészek csúcsai láthatóak maradnak, nem bújnak el a következő levélrész alá. A levélgerinchez közelebb eső ág a 23 TÓTH 1994. 77.1-19. 24 TÓTH 1994. 79.1-21 25 TÓTH 1994.

1. 7. kép: 57. oldal; TÓTH 2001 9. kép: 235. oldal 26 BERTALANNÉ 1985. 270. felső kép. 27 A kisebbik darab leltári száma: 89.23111 gerinchez hajlik, a másik pedig ellenkező irányba. Ezen a töredéken kivehető a levélgerinc hármas bordázottsága. Hasonló pozíciójú leveleket láthatunk a feldebrői altemplomi fejezeten is.

28 Ide tartozik még korban egy levéltöredék

29 (4. kép), mely formája és nagyobb méretei miatt nem fejezethez, hanem talán lábazathoz tartozhatott, annak a saroktöredéke lehetett. A levél melletti jobb oldali törésfelület kiemelkedik, ide csatlakozhatott a pillér. A darabról készült rajzot kiegészítve - a levél teljes nagyságának ismerete nélkül - legalább 40 cm-es oldalhosszúságú pillér alapja rajzolódik ki. A háromszög formájú levél felületén a gerincet egyenes vonalú kiemelkedéssel, az ujjközöket pedig csepp alakú mélyítéssel alakították ki. Maga a levél felülete sima. A hazai faragványok közül mégis egy fejezeten találunk hozzá analógiát.

30 A székesfehérvári bazilikához kapcsolható darabon a fejezet sarkán hasonló formájú levél fordul elő, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a gerinc domború, és a magát a levelet lapos felületből kiemelkedő peremű, mélyített közű ujjak tagolják. A korinthoszi jellegű oszlopfő

31 (5. kép) mérete aránylag kicsi. A korinthoszi sémát nem láthatjuk pontosan, hiszen a fejezet felső harmada erősen töredékes. Érdekes a díszítés kialakítása, vagyis az, hogy a levelek nincsenek plasztikusan kifaragva, s ezért azok alig domborodnak. A darabhoz a magyar anyagban nem találunk analógiát. Egyedülálló díszítése és formája miatt római eredete sem elképzelhetetlen. A bevezetőben már említettem, hogy előkerült a prépostság területétől kissé távolabb egy oszlopfejezet néhány töredéke: egy sarokrész és három levélrészlet, melyet Bertalanné középkorinak tart,

32 azonban mint már említettem, ezekről a töredékekről elképzelhető, hogy sokkal korábbiak. A darabok szintén korinthoszi jellegű fejezethez tartozhattak; három telt levél töredéke és egy sarokrészlet levélrészekkel és volutapárral képezik az együttest. A 12. századi kőanyagból jelentős számú faragvány maradt fenn. A töredékek szinte mindegyike a belső díszítéshez tartozhatott. Egy-két kivétel van, melyek formájuknál és/vagy méretüknél fogva inkább a külsőre, a templom homlokzatára illenek. A század közepén, minden valószínűség szerint II. Géza 1148-as jelentős adománya körüli időkben tovább bővült az épület szobrászati kiképzése. Ide 28 TÓTH 1994. I. 8. kép: 57. oldal 29 BERTALANNÉ 1984b. 42/c rajz. 30 TÓTH 1994.1-26. kép: 88. oldal 31 A darab leltári száma: 7193.1 32 Lásd 14. jegyzet. 169