Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Irásné Melis Katalin: A Budapest Margit-szigeti domonkos apácakolostor pusztulása a 16-17. században 107-120

IRÁSNÉ MELIS KATALIN zad közepén még emeletmagasságban álltak a Duna-parton. Folytatva a metszeten látható épületek azonosítását, nem kétséges, hogy az előbbi toronytól DNy-ra, a sziget belsejében a ferences kolostor épülettömbje következik, tőle délre pedig a keresztes lovagok meglehetősen nagy kiterjedésű épülettömbjét látjuk (2. kép). Ez utóbbiról a 19 század második felében feljegyezték, hogy négy, szögletes saroktornya volt.

13 Vico is szögletesre rajzolta a keleti oldal két tornyát, amelyek között pártázatos várfal húzódik. A keresztes lovagok vára és a domonkos apácakolostor közötti területen öt, kisebb-nagyobb, földszintes ház sorakozik, amelyek a középkori adatokból is ismert út menti házak lehetnek. Talán az oklevelekben említett Szent Pál falu Duna-parti házsorát jelzik.

14 A Szent Pál falu sokkal jobban elképzelhető ezen a környéken, mert a keleti Duna-parton sokkal nagyobb forgalom zajlott, mint a sziget többi részén. Feltételezhető, hogy a falu népének be kellett kapcsolódni az átkelőhelyen zajló forgalomba és a szállításokba. Az apácakolostor a legközelebbi falvaival, a szemközti Duna parton Újbéccsel és Szentlászlóval, valamint a távolabbi Cinkotával és Szentmihállyal a Szentlászlóhoz tartozó, jenői réven keresztül tartotta a kapcsolatot. A sziget bal oldalára érkeztek meg az alföldi és Dél-magyarországi birtokokról származó küldemények, és Pestre is erről az oldalról jártak

15 Vico rézmetszete sajnos nem ábrázolja az egész Margit-szigetet, lemaradt az északi negyed, a premontrei kolostor és az É-i szigetcsúcs. Ennek ellenére, ismét szeretnénk felhívni a figyelmet a Vico metszet fontosságára, mert nagy vonalakban, de hitelesen ábrázolja kelet felől a Margitsziget legfontosabb épülettömbjeit. Egyben azt is mutatja, hogy 1542-ben ha kifosztva és megrongálva is, de álltak a szigeti kolostorok és csak ezután kezdődött meg ezek végső pusztulása. A császári sereg elvonulása után feltehetően a törökök lerombolták a még álló épületeket. Különösen figyeltek arra, hogy a sziget déli felén ne maradjon semmi olyan fal, amelynek a támadók hasznát vehetnék egy következő ostrom idején. Az 1598-1606 között készült látképek és ostromképek már nagyrészt rommezőnek ábrázolják a szigetet. Ez azt mutatja, hogy a lőfegyverek 16. századi fejlődése következtében a sziget déli kétharmada a támadók és az ostromlók részére egyformán érdektelenné vált. W. Dilich Buda 1602. évi ostromát ábrázoló rézkarcán a Margitsziget a Duna két partján táborozó, ostromra készülő csapattestek között B RUPP 1868.88.; TORS 1872.63-64.; GYÖREFY 1973. 321. 14 RUPP 1868. 88.; GYÖRFFY 1973. 322. 15 GYÖRFFY 1973. 310.; KUBINYI 1973. 29-32. helyezkedik el, és keresztülvezet rajta a pesti és a budai oldalt összekötő hajóhíd. A sziget északi fele katonai felvonulási terület, a keleti Duna-parton ágyúállások láthatók.

16 W Dilich egy másik, 1606-os rézkarcán, amelyen észak felől ábrázolta Óbudát, a Margit-szigetet telerajzolta romokkal. A Bocskai szabadságharcot és a török elleni hadműveleteket lezáró zsitvatoroki béke után a művész béke idején ábrázolja a teljesen romos Óbudát. A rézkarc középső részében helyezkedik el a Margit-sziget, és a látkép művészi értékének a növelése érdekében, a művész a sziget déli felére egy nagy kiterjedésű, romos épületegyüttest rajzolt. A képzeletbeli romok közül kiemelkedő több emeletes tornyok a perspektíva ábrázolásának a szabályai szerint, a háttérben feltűnő Buda és Pest közötti távolság érzékeltetésére szolgálnak.

17 A valóságban pont fordított volt a helyzet, mert a sziget északi felén voltak magasabb épületmaradványok. Az 1680-as évek elején az európai országok elérkezettnek látták az időt a török elleni újabb háború megindítására, és hosszas tárgyalások után 1684. március 5-én létrehozták a tagországok törökellenes szövetségét, a szent ligát. Ezt követően megkezdték a hadműveletek előkészítését, és az egyesült európai sereg júniusban megérkezett Buda alá. A törökök 1684. június 30-án felgyújtották és kiürítették Pestet, majd Lotharingiai Károly herceggel az élén, a császári sereg bevonult a pesti romok közé. Rövidesen kiderült, hogy a budai török ágyútűzben csak nagy veszteségekkel lehet Pestet megtartani, és miután lerombolták és ismét felgyújtották, ami még véletlenül megmaradt a városból, kivonultak. Budát azonban nem sikerült elfoglalni, és a sikertelen ostrom után, 1684 őszén, a császári sereg visszavonult. A harcok alatt a sebesülteket pesti házakban ápolták. A császári sereg és a tábori kórház egészségügyi ellátásában uralkodó viszonyokat Luca Antonio Portio, híres nápolyi katona-orvos visszaemlékezéseiből ismerjük. Portio doktor 1683-tól szolgált a császári hadseregben. 1684-ben Lotharingiai Károly seregével, mint a herceg katonai orvos parancsnoka, érkezett Buda alá. A tábori kórház felállítása és vezetése volt a feladata. A nápolyi orvos szerint az 1684-es ostrom idején a betegek ellátásában a legnagyobb fejetlenség alakult ki. Ezért történhetett meg, hogy a visszavonuló császári sereg 400 sebesült katonát itt hagyott, akik valószínűleg rövid időn belül meghaltak. Az 1686-os ostrom idejére jobban megszervezték a császári sereg egészségügyi ellátását. LotharinRÓZSA 1963. 262-263. Katalógus szám: 115.XXI. tábla. RÓZSA 1963. 163. Katalógus szám: 68. VII. tábla, b. 110