Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Irásné Melis Katalin: A Budapest Margit-szigeti domonkos apácakolostor pusztulása a 16-17. században 107-120

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. IRÁSNÉ MELIS KATALIN A BUDAPEST MARGIT-SZIGETI DOMONKOS APÁCAKOLOSTOR PUSZTULÁSA A 16-17. SZÁZADBAN A Budapest-margitszigeti domonkos apácakolostor a középkori Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű egyházi épületegyüttese volt. A különböző rendeltetésű, központi épületszárnyak egy, megközelítőleg 120x110 m alapterületű, várszerű építményt alkottak, amelyet gazdasági udvarok és kertek fogtak közre (1. kép). A 20. század-végi ásatások során feltártuk a központi épületszárnyakat elválasztó és körbefogó, 80-100 cm széles kerítésfalak maradványait, amelyek 80-100 cm mély és 100-140 cm széles alapfalakon álltak. 1998-ban megtaláltuk a belső várfal DNy-i sarkát és az itt álló kaputorony maradványait.

1 A központi épületek körül kertek és gazdasági udvarok helyezkedtek el, a 19 századi megfigyelések szerint ezeket még egy külső széles fal is körülvette. A külső várfal DK-i sarkán megmaradt egy, emeletes torony amely a 19. század közepén még jól látható volt, de később lebontották.

2 A 16. század elején a Duna parton állt a templom szentélyével összeépült királyi-királynéi, emeletes kastély Előtte fedett folyosó vezetett a dunai kikötőhöz. A templom északi oldalán kialakított kertben a domonkosok háza emelkedett, a déli oldalon pedig a konventépület magasodott. A templomtól és egyben a konventépülettől DNy-ra a kórház épületei helyezkedtek el, a déli udvar déli és keleti oldalán szintén nagy kiterjedésű épületek voltak. Jól látható, hogy a templom és a konventépület védelmét a belső várfalhoz épített, emeletes, nagy alapterületű házakkal is növelték. A középkor folyamán sohasem érte támadás a kolostort, az erőteljes kerítésfalak arra szolgáltak, hogy a különböző rendeltetésű épületszárnyak lakói ne zavarják egymást, kizárják az illetékteleneket és a világi híveket a kolostorból, a királyi udvarházból, a kórházból, stb. A templom és a konventépület körüli udvarok 13. századi épületei a későbbi átépítések folyamán fokozatosan növekedtek, és a 16. század elejére összefüggő épületszárnyakat alkottak a 1 Szerző ásatása 1998. Publikálatlan. 2 TORS 1872. 38-39. nagy kőkerítések belső oldalán. Az utolsó nagy építkezések a 15-16. század fordulóján kezdődtek, 1510-ben Ráskai Lea még azt írta, hogy elkezdték a szentély boltozását.

3 Az ásatási megfigyelések szerint a nyugati kolostorkertben álló kórház kápolnáját is átépítették a 16. század elején, de Ráskai Lea megjegyzése valószínűleg kolostortemplomra vonatkozott. Azt azonban nem tudjuk, hogy mikor fejeződött be a kolostor utolsó átépítése és teljes felújítása. Lehetséges, hogy 1521-re már minden elkészült, de az apácák ekkor már a töröktől való félelem miatt a kolostor elhagyására készültek. Ebben az évben került hatalomra Szulejmán szultán (1521-1566), és parancsot adott a balkáni török csapatok előrenyomulására. 1521 nyarán a törökök elérték a délvidéki magyar határt és elfoglalták a legfontosabb végvárakat, Nándorfehérvárt, Sabácot és Zimonyt.

4 Pécsi László domonkos rendi provinciális egyelőre nem találta tragikusnak a helyzetet. Még 1521-ben, válaszként az apácák aggodalmaira megtiltotta, hogy félelmükben a szüleik, vagy a rokonaik bíztatására a provinciális és a kolostorfőnöknő engedélye nélkül elhagyják a kolostort és máshová menjenek. Ugyanakkor figyelmeztette őket, hogy aki mégis megteszi, kiközösítéssel büntetik. Azt azonban megengedte, hogy végszükség esetén együttesen elvonulhatnak és megengedte, hogy azokat a leányokat, akik nem, mint apácák tartózkodtak a kolostorban, visszaküldhetik a szüleikhez.

5 Az apácák engedelmeskedtek, de feltételezhető, hogy úgy intézték a dolgaikat, hogy veszély esetén azonnal útra készen álljanak. 1526-ban a mohácsi csatavesztés hírére Kőszegre menekültek, de Mária királyné kérésére visszatértek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Pestet és Budát felégető, Mohácsról érkező török sereg a Margit-szigetet megkímélte. Az apácáknak három évig volt maradásuk, 1529-ben Kőszeg és Nagyszombat irányába ismét menedéklevelet kértek, amelyet Báthory Ist3 CODEXEK 1879. 86. 4 HÓMAN-SZEKFÚ 1939. II. 602-603. 5 RUPP 1868. 72.; HARSÁNYI 1938.110. 107