Budapest Régiségei 37. (2003)

Spekner Enikő: A budavári Boldogasszony-egyház alapítástörténete 91-112

SPEKNER ENIKŐ jesítéséhez 1269-ben.

27 IV Béla azonban biztosított magának egy kis kaput, amivel azután utódai majd élni is fognak. Kikötötte ugyanis, hogy a visszaadott javakat a királyi jövedelmekből történő megfelelő adománnyal, vagy még nagyobb cserével a püspök és a káptalan beleegyezésével, valamint az apostoli szék engedélyével visszanyerheti. (5. kép) E források alapos áttekintése után a budavári Boldogságos Szűz Mária egyház létrejöttének körülményeiről a következőket állíthatjuk: a templom alapítását, valamikor az 1246. év végére és 1247 elejére tehetjük, ami egybe is esik a városkutatók által meghatározott városalapítás kezdetével.

28 Az 1247-1248. és 1255. évi oklevelek egyaránt a nevezett egyházra vonatkoznak, a templomot 1246-1247 fordulóján IV Béla király alapította az esztergomi érsek engedélyével, építése 1247 és 1269 között zajlott, felszentelésére valamikor 1255 és 1269 körül került sor, 1269-ben a királyi alapítású egyház már biztosan, de feltehetően már azt megelőzően is plébániatemplomként működött. Ám az egyház körüli bonyodalmak nem értek végett az 1269. esztendővel. Tétényi Pálnak még volt ereje az 1269. évi oklevél kiforszírozására, ám utódának, Kőszegi Péter veszprémi püspöknek már nem kedvezett az erőviszonyok alakulása, feltehetően sem az uralkodó, sem az esztergomi érsek, sem a domonkos rend, s főleg nem az apácák, de valószínűleg még a város sem kívánta a veszprémi püspök újdonsült „régi" jogait biztosítani.

29 Természetesen ebben az apácák jártak az élen, s IV Ince pápánál elérték összes birtokaik és kiváltságaik megerősítését. Az 1276. május 20-án kiadott pápai bulla az első helyen szentesítette az apácáknak azt „a kegyúri jogot, melyet a budai Szent Mária plébániában birtokoltok, s azokat a földeket, birtokokat, és vásárvámot, valamint bármely jogot tartozékaikkal együtt, melyet a budai hegyen birtokoltok'.

30 Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a veszprémi püspök élt a felkínált lehetőséggel, s 1277-ben elfogadta IV László királytól a budavári Boldogságos Szűz Mária plébánia kárpótlásaként felajánlott sóadományt, s lemondott kegyúri jogáról, illetve a király foganatosította az 1269. évi 27 GÁRDONYI 1933.171-172. 28 GYÖRFFY 1973. 299; GYÖRFFY 1997. 138; KUBINYI 1961. 126-127; KUBINYI 1972. 25-33; KUBINYI 1991a. 15-16. 18-19; MACYAR 1991a. 158-160. 29 A veszprémi püspökökre vonatkozó adatok: RA 2601-2605; PAULER 1899. II. 323. 33 MOL DL 942; BTOE 1.152-156. No. 138. A szöveg egyértelműen az 1255. évi oklevél megfogalmazását idézi, sajnos azonban arra, hogy akkor és most mit értettek a földek és birtokok, illetve a budai hegyen birtokolt egyéb jogok alatt a későbbi források nem adnak felvilágosítást. oklevélbe foglalt megváltási lehetőséget és kivette az egyházat a veszprémi püspök joghatósága alól.

31 Ez a rendelkezés még majdnem nyolcvan évre biztosította a margitszigeti apácák kegyúri jogát, ami valójában csak subpatronatusi lehetett, ahogy azt Kubinyi András bizonyította. A későbbi forrásokban ugyanis sehol nincs nyoma annak, hogy az apácák éltek volna a legfontosabb kegyúri joggal, a ius praesentandi, azaz a plébános állítás jogának érvényesítésével, mert a továbbiakban mindig csak a templom bevételeinek a plébános és a kolostor közötti megosztásáról hallunk. Úgy tűnik, hogy az uralkodó a kegyúri jognak ezt a fontos részét fenntartotta magának, illetve átengedte annak gyakorlását - időnként azért akadályozva - a királyi kiváltságlevele alapján szabad plébános választással rendelkező városnak.

32 IV Honor ius pápa 1285. szeptember 22-i kiadványából értesülünk először e jövedelmek pontos felosztásáról. Az kezdetben, IV Béla király adományozását követően kétharmad részben az apácákat illette meg, egyharmadában pedig az ott szolgáló lelkészek részesültek. Ezt az arányt azonban Lodomér érsek feltehetőleg a többek között a kegyúri jogok rendezését is előíró 1279. évi budai zsinat hatására megváltoztatta, s azon a jogon, hogy „Magyarországon azok az egyházak, melyeket királyi adomány alapján alapítanak, a lelki ügyeket illetően közvetlenül hozzá tartoznak'' elrendelte, hogy a lelkészeket illesse két rész, s az apácákat pedig egyharmad. Ez is csak három éven át, azután pedig semmi, hacsak a szentszék erről másképp nem rendelkezik. Ugyan a három év már eltelt, de azért a pápa az említett keltezésű iratában jóváhagyta Lodomér érsek határozatát.

33 Ez a pápai oklevél és a korábbi is azért különösen fontos számunkra a konkrét tartalmukon túl, mert bizonyítják a IV Béla király 1255. évi okiratában foglaltak érvényességét, azt hamisítás, vagy más jogcímen ezután már senki nem vonta kétségbe, nevezetesen, hogy a budavári Boldogságos Szűz Mária egyházat IV Béla király alapította, azért annak kegyurasága őt illette meg, s az, mint királyi alapítású egyház az esztergomi érsek alá tartozott. A plébánia jövedelmei az 1317. évi pápai tizedjegyzék szerint a pápai utasításnak megfelelően oszlottak meg a felek között, a jegyzék ugyanis külön feltüntette azt a harmadrészt, mely a margitszigeti apácákat illette.

34 (6. kép) Ők azonban úgy 31 IV László király 1277. évi eredeti oklevele nem maradt fenn, de az még 1781-ben megvolt a Veszprémi Káptalan Magán Levéltárában, ahogy arról az akkor készült elenchusa tanúskodik. MOL FILMTÁR 8. doboz. Elenchus archivi privati v capituli Cath. Eccl. Weszpr. anno 1781 confectus. p. 159. No. 2. „1277. Ladislaus rex in recompensam plébániáé B. M. V de 96