Budapest Régiségei 37. (2003)

Spekner Enikő: A budavári Boldogasszony-egyház alapítástörténete 91-112

A BUDAVÁRI BOLDOGASSZONY-EGYHÁZ ALAPÍTÁSTÖRTÉNETE se és plébániaszükséglete, a veszprémi püspökök makacs ellenállása, a fiával, Istvánnal fegyveres konfliktusba keveredő király kényszerű távozása Budáról, s még sok más ok, mely megakadályozta e terv hosszú távú kivitelezését.

21 A Szűz Mária-egyházra vonatkozó következő forrás hitelességét is különbözőképpen ítélték meg a kutatók.

22 Az öreg és legkedvesebb fia, Béla herceg elvesztése miatt megtört király 1269. október 3-án kiadott oklevelében váratlan fordulattal visszavonta korábbi intézkedését. IV Béla Tétényi Pál veszprémi püspök kérésére a veszprémi püspökség több sérelmezett jogát visszaállította, köztük a püspökségnek „a Boldogságos Szűz Máriának a budai hegyen újonnan épült és a nép körében plébániának nevezett egyházát" („simul cum ecclesia Beate Virginis in monte Budensi noviter fabricata vocata plébánia apud vulgos (!)") illető jogait.

23 Ebből a fontos forrásból több más információt is nyerhetünk. Megtudjuk azt, hogy az uralkodó a domonkosok kérésére és a kolostor falai között élő Margit leánya iránti különleges szeretetből adományozta a templom kegyúri jogát a nyulak-szigeti apácáknak. Azt is elismerte, hogy a Szűz-Mária egyház, mely a veszprémi egyházmegyében lett alapítva, „rendes jogon" a veszprémi egyházhoz tartozik, amit már a kolostor 1256-ban történt felszentelésén

24 nyilvánosan tanúsítottak a domonkos szerzetesek és apácák az ország számos bárójának jelenlétében, amikor Zéland püspök e kegyúri jog átadása miatt tiltakozott a kolostor felszentelése ellen. Az oklevél azt is feltárta, hogy mi késztette IV Bélát erre a lépésre. Finoman szólva erősen megneheztelt a veszprémi egyházra, mert 1245-ben az ő akarata ellenére választották püspökké kanonoktársukat, Zélandot, s a választást ráadásul szintén az ő tudta nélkül Báncsa István esztergomi érsek jóvá is hagyta. A király jelölési jogának megsértése miatt hiába 21 SPEKNER 2002. 413-417. 22 IV Béla király 1269. október 3-i oklevelét több mint gyanúsnak tartotta: SALAMON 1885. III. 32-34; Pauler és Szentpétery kifogástalannak: PAULER 1899. II. 275; RA 1617; Györffy 1270. évi hamisítványnak: GYÖRFFY 1973. 302; GYÖRFFY 1997.144-145; GYÖRFFY IV 615; Kumorovitz abszolút hitelesnek: KUMOROVITZ 1972. 27-29. 23 BTOE I. 103-108. No. 89; MOL DF 200023 (Veszprémi kápt. m. It. Epp. Dec. Budenses 3.); RA 1617; SALAMON 1885. III. 32-34; GÁRDONYI 1936. 61; CSEMEGI 1955. 11; JANKÓVICH 1959. 82; KUBINYI 1972. 35; KUMOROVITZ 1972. 27-29; GEREVICH 1973. 376; GYÖRFFY 1973. 302; GYÖRFYY 1997. 144-145; GYÖRFFY IV 615; ZOLNAY 1963. 46-17; ZOLNAY 1982. 246. 24 IV Sándor pápa 1257. április 28-i keltezéssel kiadott bullájában mindazoknak, akik a margitszigeti apácák templomát f ölszentelése évfordulóján és az azt követő hét nap valamelyikén bűnbánatot gyakorolva meglátogatják, negyvennapi búcsút engedélyez. BTOE I. 62-63. No. 45; MOL DL 2972. tiltakozott IV Ince pápánál, a Szentatya Zélandot megerősítette püspöki székében. IV Béla kénytelen volt elfogadni a döntést, de felháborodását ugyancsak éreztette a káptalannal és püspökével szemben, még jogaik időnkénti megnyirbálásával is.

25 Természetesen a későbbi veszprémi püspököt, Tétényi Pált sem kellett félteni, azért visszakövetelt ő olyan jogosítványokat is, mely sohasem illették meg egyházát. A budavári Szűz Mária egyház helyzete azonban egyházi joghatóság tekintetében valóban kérdéses volt. Az 1269. évi oklevél annyiban alátámasztotta a korábbi források állításait, hogy a templomot szintén újonnan épültnek mondta, de a kegyúri jogot illetően már bizonytalanságot árult el. Nem azzal, hogy a királlyal visszavonatták régebbi rendelkezését, hanem, hogy kiderült a templom fokozatosan a város plébániájává vált, azaz nem királyi kápolnaként működött, holott ilyet a kegyúri jog alapján - mint Jankovichtól tudjuk - ekkor már nem alapítottak. Mégis akkor IV Béla király milyen alapon hangsúlyozta kegyúri jogait, s adományozta azt el? A „Zéland-história" csak történeti háttere annak, hogy miért állt ellent a veszprémi püspök állandó követelődzésének, de nem magyarázza meg a kegyuraságra való hivatkozást. A budai Várhegy királyi birtok volt, s eredendően ahhoz a nagy budai királyi birtoktesthez tartozott, melyből elsőként a később Óbudának nevezett település, utolsóként pedig Budafelhévízet követően a IV Béla király akaratából és személyes gondoskodásából létrejött új város, Buda vált ki. A király az általa alapított várost joggal tekintette saját tulajdonának, s a források alapján egyértelmű, hogy ő alapította, javadalmazta, s kezdte építtetni a templomot feltehetően a fent vázolt szándékkal, amit azután a körülmények változása folytán vélhetően a köré telepedő, Pestről felköltöztetett német polgárság folytatott.

26 A királyt végül is az általa létrehozott egyház után valóban megillette a kegyuraság, s ezen az alapon nyílván szívesebben kérte az építéshez az esztergomi érsek engedélyét, mégis a plébániává alakulás megzavarta és tisztázatlanná tette az egyházjogi viszonyokat, ami talán jobban megtámogatta a veszprémi püspökök amúgy is erőteljes követeléseit, s vezetett azok pillanatnyi tel25 Szűcs 1978.168; ÉRSZEGI 1995. 36-37. 26 A budai egyházak első kiváló monográfusa, Schier Xistus egyenesen tagadta IV Béla kegyuraságának jogosságát, s egy a budai plébánia határperek során keletkezett egyedül általa, s csak részletében idézett 1392. évi dokumentum alapján kizárólag a pesti német polgárokat tekintette a templom kegyurainak: SCHIER 1774. 17-19; Schier nyomán hivatkozik erre az adatra: NÉMETHY 1876. 10-13; GÖMÖRI HAVAS 1892. 20; NEMES 1893.19. 95