Budapest Régiségei 37. (2003)

Spekner Enikő: A budavári Boldogasszony-egyház alapítástörténete 91-112

SPEKNER ENIKŐ concessione), amellyel az egyház egyáltalán megszülethetett.

15 (4. kép) Ezen a ponton találjuk meg a két korábbi, 1247. és 1248. évi oklevél keletkezésének magyarázatát. A budavári Szűz Mária egyház a veszprémi egyházmegye területén létesült, ezért az eredetileg a püspök joghatósága alá tartozott. A király - ahogy ez kitűnt az 1255. évi kiadványából - a templom fundációjához nem a veszprémi püspök, hanem az esztergomi érsek engedélyét kérte. Ez rendben is lett volna, ha biztosak lehetünk abban, hogy hihetünk az 1255. évi dokumentumnak, és itt valóban egy királyi alapítású egyházról volt szó. A tét nem volt kicsi, hiszen már a püspöknek a pápához forduló 1248. évi panaszbeadványa is jelezte, hogy komoly jövedelmek tulajdonlása forgott kockán.

16 Itt némi magyarázatra szorul, hogy a püspök, miért az esztergom-budafelhévízi stefanita kereszteseket perelte a szerinte őt illető juttatásokért. A terület ugyanis a tizedjog szempontjából a keresztesek Szent Háromság egyházához tartozott, de az új budai egyház létrejötte megváltoztatta a tizedhatárokat. Az alapítás jogi tisztázatlanságát mutatja, hogy ezeket a tizedeket több mint nyolcvan éven keresztül a keresztesek és a veszprémi püspökök perelték egymás között, holott az a királyi kegyuraság révén magát az egyházat illette volna.

17 A Buda környéki plébániák és királyi kápolnák jeles kutatója, Jankovich Miklós nem is tudott mit kezdeni ezzel a későn keletkező királyi egyházzal, amely - mint majd látni fogjuk - fokozatosan a budai Várhegyen királyi akaratból létrejött város 14 Ld. a 10. jegyzetet. 15 Több kutatói is többek között erre a kifejezésre építtette azt a véleményét, hogy az egyház korábbi építésű volt, s IV Béla azt csak bővítette, átépítette. RUPP 1865. 48-49; RUPP 1868. 91; NÉMETHY 1876. 17; JANKOVICH 1959. 82; GEREVICH 1950. 133-134; GEREVICH 1966. 263; KUBINYI 1961. 126-127; KUBINYI 1964.100-102; KUBINYI 1972. 34-37. ,6

BTOE I. 48-49. No. 33-34; CSEMECI 1955.10; BUDAPEST MŰEMLÉKEI 1 1955. 431-432; KUBINYI 1972. 35; GEREVICH 1973. 375-376. 381-383; ZOLNAY 1963. 46-47; ZOLNAY 1982. 246; GYÖRFFY 1973. 302; GYÖRFYY 1997.144-145; GYÖRFFY IV 615. 17 MOL DF 283101 (Veszprémi Püspöki Lt. Litt, mancae 7.); BÁRTFAI SZABÓ 1938. 24. No. 128; HO IV 102-103. No. 75; MES III. 717-718. No. 974; MREV IV 322-325. No. CCLVI; KUMOROVITZ 1953. 2L No. 16. 83. No. 203. 96. No. 230; KUBINYI 1964. 89-92; BOROVICZÉNY 1991-1992. 36. Később sem rendelkezett Buda a tizedszedési joggal. A margitszigeti apácák és a budavári plébánia jövedelemmegosztó pereiben sohasem említettek tizedeket, s az 1505. és 1510. évi budai bortized jegyzékek szerint a tizedeket a veszprémi püspök szedte, bár fennmaradt 1490ből egy irat, melyben Ilkus Márton budai plébános éppen az egyháza exemptiójára hivatkozva tiltakozott a veszprémi püspök tizedszedése ellen. MOL DL 36658 és DF 200608 (Veszprémi püspöki lt. Gazdasági lt. Budai tizedjegyzék); THEINER II. 318. No. CDLXXII; KUBINYI 1994. 78. 85. 48. j. plébániatemplomává lett. Jankovich szerint az ecclesia propria joggyakorlatának megszűnése után a királyi kápolnák teljes jogú királyi egyházzá, azaz plébániává alakultak át, s a kegyúri jog intézményének térhódításával ilyen régi típusú plébániakörzettel rendelkező királyi kápolnát már nem létesítettek, illetve az ezután keletkezők kizárólag magán istentiszteleti célokat szolgáltak a király és közvetlen környezete számára.

18 Ezért Jankovich, anélkül, hogy erre bizonyítéka lett volna, korai, 11-12. századi alapításúnak minősítette a budavári Mária templomot, ugyanis az a későbbi források alapján vitathatatlanul királyi kápolna eredetűnek bizonyult.

19 Jankovich megoldása elegáns, és kétségtelen, hogy valós ellentmondásra hívta fel a figyelmet, csak sajnos a végkövetkeztetésére nincs megbízható hivatkozási alapja. Kiutat jelenthet, ha a források alapján feltételezzük, hogy IV Béla szándéka eredetileg valóban egy királyi kápolna létrehozására irányult. A király 1253. november 11-én IV Ince pápához írt levelében, melyben a még mindig valós veszélyt jelentő tatárok elleni védelemhez kért segítséget, beszámolt a védekezés érdekében tett eddigi intézkedéseiről. Ennek során kiemelte az országa közepén, a Duna mentén épített, annak honvédelmi hatékonyságát növelő váraknak szerepét, melyekbe a hadviselésben jártas johannita lovagokat helyezett el. Példának hozta fel Attila hun királyt, aki egykor Magyarország közepébe helyezte fő székhelyét (in medio regni Hungarie sédem suam princip

aliter collocavit), amit a 12. századi magyar hagyomány Óbudával azonosított. A tatárjárást megelőzően Óbuda már valóban az egyik királyi központnak számított, amit most a királyi akaratnak megfelelően a síkvidéki város helyébe lépő, védhetőbb Buda vett át. Ebbe a medium regni és benne a királyi központ jelentőségét annyira hangsúlyozó koncepcióba belefért ott egy szakrális jellegű, aacheni vagy székesfehérvári típusú kápolna létrehozása az uralkodó és családja számára. Amire egyébként utalhat a templom Szűz Mária oltalma alá helyezése, s hogy IV Béla a kegyúri jog gyakorlását illetően fiaira és unokáira is hivatkozott, valamint tudjuk, hogy nem akart Székesfehérváron temetkezni.

20 A körülmények azonban keresztezték az uralkodói szándékot. Közrejátszhatott a város gyors fejlődé18 JANKOVICH 1959. 80. 19 JANKOVICH 1959. 82-83; KUBINYI 1972. 27-28. 20 FEJÉR IV/2. 218-224; RA 933a; GYÖRFFY 1965. 31-33; KUMOROVITZ 1963. 109; KUMOROVITZ 1971. 49-51; STREICH 1984. 19. 26-31. 57-58. 69. 235. 265. 446^47; LEXIKON DES MITTELALTERS 5/5.1990. 931-932; ÉRSZEGI 1992. 94-99; ÉRSZEGI 1994. 669-671; ÉRSZEGI 1996. 56. 94